Úgy hozta az élet, hogy Tamás kolléga megkérdezte, hogy benne lennék-e a GW-féle Gyűrűk Ura játék kipróbálásában, amire én természetesen azonnal igent mondtam. Ekkor elkezdődött a lázas eBay-ezés, hogy vasudvardi seregem magját felépítsem. Szerencsére ez a játék nem igényel sok figurát, és valamiért a népszerűsége is elég alacsony, így nagyon jó áron be lehet szerezni hozzá a figurákat.

Vettem is gyorsan uruk hai és mordori orkokat, illetve amikor karaktereket vadásztam (akik ugye fémfigurák), láttam egy jó nagy adag Moria goblint elég jutányos áron, így "max. szövetségesnek jó lesz" alapon licitáltam is rájuk, és 7 fontért az enyém lett több, mint 60 kis zöld genya.

Mivel az Uruk hai alapdobozban nincsenek távolsági fegyveres figurák (a számszeríjászok pedig jó drága fém/finecast cuccok, illetve akkor az eBay-en sem találtam, az inkvizítoros cikkben említett kiváló konverzióhoz pedig dark elf számszeríjam sincs), ezért úgy döntöttem, hogy a tanulócsatára Mória gyermekeivel indulok.

Üdvözlet!

Rajtam kívül álló okokból késett ez a blogbejegyzés, de végre sikerült egy kicsit félretenni minden mást, így következzék egy rövid élménybeszámoló. Múlt pénteken ismét megmérkőzött egymással a német és a szövetséges hadsereg a hévízi klubban. Egy kicsit rendhagyó módon választottam listát, amibe belejátszott szétszórtságom és egy maréknyi lustaság is, mert a gránátosok festésével alig haladtam az elmúlt időben. Arra gondoltam, hogy csavarok egyet a történeten, és egy tisztán harckocsikból álló listával fogom megörvendeztetni Csernust. Mivel – tömény anyázás és jelentős bőr-pillanatragasztó kontaktus közepette – sikerült összeszerelnem vadiúj PzKfw. négyeseimet, így adta is magát a téma - Panzerkompanie. HQ-ba hoztam 2 StuGot, ehhez jött egy négy fős StuG és egy ötfős PzIV platoon, valamint keménykedni két Tiger I E.

Előre megmondtam, hogy bizony baj van ezzel a listával, de azt is meg kell jegyeznem, hogy nem teljesen arra gondoltam, amivel végül szembe kellett néznem. Ellenem két harckocsizó szakasz, ejtőernyősök és egy Typhoon állt fel. Azt rögtön sejtettem, hogy a repülő lesz a legfőbb gátja a győzelmemnek, mivel nem volt egy darab légvédelmi géppuskám sem, azzal viszont nem különösebben foglalkoztam, hogy a tankok között három keménylegény is felsorakozott a tábla másik oldalán.

Széthúztam az arcvonalamat, a balszárnyra pakoltam a PzIV-eseket, a jobbszárnyra a hat StuGot, középre pedig jöhettek a nagymacskák. Sajnos a kezdeményezést nem sikerült megszereznem, így már az első körben megízlelhettem a 17 fontos ágyúk erejét, amit két közepes harckocsim bánt. Elvesztettem a felsorakozó acélszörnyek 15%-át még azelőtt, hogy bármit csináltam volna!

First blood

Amikor végre én következtem megpróbáltam valamennyit javítani az eredményen. A jobbszárny előremozgott, egyenesen az objektívám irányába (közben megpróbáltam fedezni az utat a szövetséges győzelmi ponthoz), középen a Tigrisek törtek előre, a balszárny pedig megpróbált ellencsapást végrehajtani a vele szemben álló tankok felé törve, nem túl sok sikerrel. Leesett ugyan egy harckocsi, de ez kevésnek bizonyult. A Tigrisek is lőttek, de nem okoztak még jelentékeny veszteségeket. Hála a „Stormtrooper move”-nak a PzIV-esek visszahúzódtak egy erdőbe, így nyerve némi időt maguknak.

Vorwärts!

Lényegében az összecsapás első pillanatától kezdve fogytam mind létszámban, mind lehetőségekben. A balszárnyamat két szerencsés találat és egy szerencsétlen morálteszt következtében teljesen elveszítettem. A jobbszárnyam megakadt az ejtőernyősökben, középen pedig egyetlen Tigris próbálta meg visszatartani az angolokat az áttöréstől.

Furcsamód a gyalogosokat sikerült viszonylag könnyen hátráltatnom a közelharcban, hála a StuGok géppuskáinak. Amikor én próbáltam kedvezőbb helyzetbe kerülni, és legázolni őket a HQ-ban behozott rohamlövegekkel, az nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ennek ellenére mégis én nyertem a közelharcot (éljen a Tank Terror!).

A Tigris középen a saját ostobaságom miatt elpatkolt (teljesen feleslegesen dobáltam rá a moráltesztet, amit aztán el is rontottam), így maradtak a StuGjaim, de már nem volt esélyem egy döntetlen behúzására. Utolsó vérig küzdöttem, a vége teljes megsemmisülés lett.

Az utolsó mohikán

Tanulságul szolgált nekem az összecsapás arra, hogy a csak harckocsikból álló lista életképtelen (egyszerűen nem tud minden kihívásra megfelelő választ adni), ráadásul rossz helyezkedés miatt könnyen sebezhető is. Az egyetlen igazi hátráltató tényezőt a két Tigris jelentette – ideig-óráig – minden más nagyon könnyen elfüstölt. Ebben szerepe volt annak is, hogy rosszul dobáltam a mentőket, viszont ha jobban gurultak volna a kockák, akkor sem segített volna sokat a papírvékony oldalpáncélok elleni találatokkal szemben. Amitől tartottam, arról kiderült, hogy korántsem volt olyan veszélyes ellenem. A repülő – bár minden körben bejött a pályára, alig okozott valódi veszteségeket (talán három StuGnak fordította ki a páncélját hat kör alatt). A gyalogosokat most sikerült könnyen pinnelnem (teljes géppuskaössztűz), így nem voltak valami hatékonyak a gyakorlatban. Ami viszont igazi bestiának bizonyult, az a Firefly!

 Igen, ők voltak!

AT15-ös ágyújával igazi halálosztó a német közepes harckocsikra nézve. Nagyot néztem, amikor ezek a kis gennygócok kibelezték a jobbszárnyat. Szerencse, hogy van Gun Tank opció, így nem tud mindig elbújni a kisebb tankok háta mögé.

Kiábrándító teljesítményem ellenére is azt mondom, jó döntés volt a Flames of War. Utólag még vacilláltam, hogy nem lett volna jobb választás a Bolt Action, de azt kell mondanom a lépték és a változatosság minden tekintetben kárpótol. Először természetesen jobban kellene ismerni a szabályokat, nagyobb tapasztalatra lenne szükség, de el fog ez muzsikálni még jó darabig, és remélem lesznek új belépők is a környéken. Egyelőre – nagy bánatomra – a szövetséges oldal van hátrányban, de bízom benne, hogy ez változni fog. Igencsak elkelne még egy angol vagy amerikai játékos, nem is beszélve a szovjetekről!

Még egy pillanatra visszaugranék azonban a németjeimhez. Bár az Open Fire készlet képezi a gyűjteményem alapját (remélem, nemsokára tudok a festett figurákról képeket mellékelni), mégis hangulata miatt jobban vonz az ardenneki ütközet. Azt viszont nem szeretném, ha az amúgy gyönyörű OF-es figurák parkolópályára kerülnének, így őket is támogatni fogom a jövőben. A célom, hogy legyen egy olyan arzenál németekből, ami többféle listához is felhasználható, könnyen variálható, de lehetőleg ne kerüljön egy vagyonba. Főleg a gyalogságra fogok koncentrálni, de azért mellettük szépen lassan felszerelek egy Lehr harckocsizó sereget (Panzers to the Meuse) is, amivel reményeim szerint az agresszívabb játékstílust is gyakorolhatom majd.

Csernus Csabi jóvoltából egy újabb wargame blog került a hatókörömbe, amit ezentúl szentségtelen jelenltemmel fogok fertőzni. Helló mindenki, a nevem Petrow, és kóros wargame függő vagyok. (a többi ápolt kórusban: Helló, Petrow!)

Függőségemet mi sem példdázza jobban, minthogy már visszaeső elkövető vagyok Tengersam blogján.

Itteni első megnyilvánulásom a Százhalombatta városában megesett 1. BattaBattle krónikája lesz, ami több okból is különleges. Lett légyen az jó másfél éve az első versenyem, amin részt tudtam venni, és lett légyen az annál fogva is, hogy ez a megmérettetés volt az első, amire  életem párja is elkísért - ezúttal tevékeny csapattársként. Az 1. BB ugyanis a páros meccsek versenye volt.

Force on Force-hoz egy egész jól használható "ellenség" a random arab/afrikai felkelők, mivel őket a szovjet-afgán háborúban ugyanúgy lehet használni, mint a Black Hawk Down-féle szomáliai polgárháborúban, illetve a jelen iraki és afganisztáni konfliktusaiban.

A rendszer adta lehetőségek az irreguláris erők pályára állítására rengeteg figurát kívánnak, így nehéz úgy nekiállni a dolognak, hogy "na akkor majd ehhez a küldetéshez kifestem a felkelőket", ugyanis elviekben a számuk nincs korlátozva, körönként akár 10-15 figura is felkerülhet a legkülönbözőbb fegyverekkel, de egy jó dobássorozattal gyakorlatilag végtelen számú irreguláris harcost is felrakhatunk.

A Caesar Miniatures két fajta dobozt kínál ezen egységek megjelenítésére, a Modern Urban Resisters és a Modern Militia. Az Urban Resisters nagyjából minden figurája felhasználható (leszámítva az aknavetőst), a Modern Militia viszont sok szemetet tartalmaz, a Somalian and Asian militia alcímmel én például nehezen tudom összehozni az UZI-val hadonászó miniszoknyás hölgyet, de ugyanő AK-47-tel szintén nem az a tipikus utcai kép azon a környéken. A Kalasnyikovval a kezében szívrohamot kapó/sebesült figura sem az a tipikus utcai harcos, úgyhogy ebből a dobozból a 36 figurából nyolcat máris félre lehet tenni más projektekre (a csajok jók lehetnek a Red Dawn-féle amerikai népi felkelőkhöz, a Badgerekhez).

Szintén ebben a dobozban van jónéhány láthatóan afrikai jellegű úriember (és a kedvencem, a gyerekkatona), de ez szerintem belefér, tekintve, hogy ezekben a konfliktusokban mindenhonnan felbukkannak az éppen divatos terrorszervezet testvérszerveinek képviselői (pl. csecsenek afganisztánban).

A Fallujah könyvben van egy küldetés, ami jó kiindulási alap lehet, tekintve, hogy nem kell körönként plusz irregulárisokat generálni, így értelmesen lehet előre tervezni a festést, amit a mai napon meg is ejtettem.

Vegyesen készültek afrikai és arab harcosok, gyakorlatilag alapszínek és sepia wash felhasználásával. Kékből és zöldből kicsit túltengés van, mivel szeretek tömegeket jól fedő színekkel festeni. Az, hogy ez a két szín nem teljesen passzol egymáshoz a párizsi kifutók népe szerint, engem nem keserített el, ugyanis egy olyan csoportot festettem, akiknél az ezer főre jutó Glamour magazin előfizetések száma körülbelül megegyezik az ENSZ-ruhasegélyek mellé épített próbafülkék számával.

Íme egy kép az elkészült csapatról (30 fő, kb 3-4 óra festés):

A base-en szereplő piros, kék és zöld csíkok a leader, RPG és géppuskás figurákat jelentik, illetve ezekre még majd kerül homok.

Ja, és majdnem elfelejtettem, a címben említett gázcég természetesen a Gazprom és a Nigerian National Petroleum Corporation közös leánycégére, a Nigaz-ra szeretett volna utalni :D

Modern/hidegháborús játékokhoz nagyon jól jön a terep, főleg a Force on Force rendszeréhez, ami szereti, ha sűrűn tele van az asztal.

Mivel terveim szerint Force on Force-ban mind hidegháborús, mind modern csatákat szeretnék játszani, nem árt, ha minél több tereptárgy csereszabatos a csataterek között. Na és mi lehet az, ami a '70-80-as évektől napjainkig, az USA-tól Afganisztánig mindenhol felbukkan ugyanolyan formában? Hát a logisztikusok kedvence, az ISO-konténer.

Ezt eredetileg egy olyan szabványnak találták ki, ami alkalmas vasúti, vízi és közúti szállításra is, egymásra rakodható, és persze a világon mindenhol egységes méretekkel rendelkezik.

Maga a konténer több szabványméretben készül, elég egyszerű konstrukció, gyakorlatilag egy hullámos téglatest. Én most a 20 lábas konténerekből készítettem párat, aminek a szabvány méretei 6058×2438×2591 mm. Ez 1:72 méretarányban, amiben nálam a FoF-seregek gyűlnek, körülbelül 84×36×34 mm-nek felel meg, ami tovább egyszerűsítve 85×35×35 mm lett, ami a későbbiekben kiderül, hogy hasznos kis csalás volt.

Alapanyagnak röntgenfilmes dobozt használtam, de megfelel bármilyen hullámkarton, feltéve, hogy elég aprók benne a "hullámok". Pizzás doboz szintén megfelel erre a célra.

Először a kartonra felrajzoltam a kívánt méreteket úgy, hogy a hosszabb oldal- és tetőlemezek egyben voltak (85×140 mm), így kisebb eséllyel lesz illesztési probléma. Ezután a záró hullámlemezeknek megfelelő 35×35 mm-es négyzeteket rajzoltam fel, és ki is vágtam mindet.

A nagy kartonon bejelöltem az egyes lemezeknek megfelelő 35 mm-es oldalhosszokat, majd sniccerrel bekarcoltam a lapon, ekkor így néztek ki:

Ezután PVA-ragasztóval összeraktam a konténereket:

Amint a ragasztó megkötött, jöhetett a bordázott felszín kialakítása. Ez nagyon egyszerű volt, hoztam egy tálban vizet, majd ebbe belemártottam az ujjamat, és megkentem a karton felszínét (kicsit tapasztalgatni kell a víz mennyiségét, hogy se túl sok, se túl kevés ne legyen, de szerencsére az alapanyag költsége bőven engedi a hibázást). Utána egy kis várakozás után a felső ragasztóréteg többé-kevésbé elengedi a hullámos részt, és csak le kell húzni róla:

Az esetlegesen rajta maradó kisebb papírszöszökkel nem kell foglalkozni, az alapozás és a festés során a festékben lévő víz szépen rá fogja simítani a felszínre.

Végül megcsináltam az ajtós részt is, amihez sima kartonból vágtam 35×35 mm-es négyzeteket, amiken hagytam két szemközti oldalon kb. 5 mm-es csíkokat a ragasztásnak, majd közepén bevágtam a négyzeteket, szimulálva az ajtó két felét.

TTQ-nak festés után így is mehet az asztalra, de lehet még rá rakni a lemezek találkozásához vékony papírból megerősítést, illetve az ajtókra 2-2 fémszálat, a záróelemeket megjelenítve.

Szerintem ez egy elég gyors, hatékony és költségkímélő módja a modern terepek készítésének, remélem lesz, aki hasznosnak találja.

Üdvözletem!

Ezúttal is a bolygóközi űrből jelentkezem, hogy bemutassam a FSA-t, a népeit és háttértörténetét. Tessék vigyázni, wall-of-text következik.

A Firestorm Armada (FSA) 2009-ben jelent meg a Spartan Games jóvoltából. Könnyen megszerethető játékról van szó, hiszen ki ne akarna hatalmas űrhajókat parancsnokolni, és az ellenfél űrhajóit miszlikbe lőni velük? A fajok és népek viszont némi magyarázásra szorulnak, hiszen nem űrelfekről, űrtörpékről van szó (bár űrgyíkemberek és űrpókok vannak). A legtöbb frakciót saját önös érdekeik, politikai indíttatásuk küldi harcba, nem egyszerű ölni akarás vagy vallási fanatizmus. De lássuk kik is akasztanak tengelyt.

A holnapi Flames of War csatához szükségem van egy Sherman ARV-re, hogy a StuG-okkal, Panzer IV-ekkel és Tigrisekkel szemben felálló Shermanjaimat el tudjam vontatni az útból.

Mivel az idő szűk, a modell meg drága ahhoz, hogy egymagában berendeljem, elhatároztam, hogy konvertálok egyet. Szerencsére a Flames of War oldalán jó sok szögből lefényképezték a modellt, így volt kiindulási alapom:

http://www.flamesofwar.com/Default.aspx?tabid=57&art_id=1545

Az alap egy kimaradt Plastic Soldier Company M4A3 Sherman volt.

Amit meg kellett csinálni, az a torony, a daru és a hátul levő ekeszerű akármi volt (ami ha jól értelmeztem, arra szolgált, hogy vontatásnál leengedték, és nem húzta vissza a másik jármű az ARV-t), ezeket set top box kártyából vágtam ki:

Ezek után a logikusnak tűnő helyekre felragasztgattam mindenféle maradék dobozt a PSC-készletből és az Open Fire! FoW kezdődobozból.

Már csak a festés van hátra, jelenleg így néz ki a jármű:

Legközelebb valószínűleg füstjelzők, illetve FoW afgán terepek készülnek.

Ma ismét sikerült haladni a végeláthatatlan festetlen figurahegy bontásának. Minden a Force on Force játékhoz készült.

Mai első versenyzőnk a Caesar Miniatures WWII Underground Resisters (Partisans) doboz robbantós csibészeként látta meg a világot, eredetiben így nézett ki:

Gondoltam, már eleget pusztított a különböző IED-kkel (Improvised Explosive Device, a mai divatos szóhasználattal), itt az ideje egy kis jellemfejlődésnek, illetve az egyik FoF-küldetés EOD (tűzszerész) figurát igényelt. Mivel nem volt kedvem egy figurát berendelni sehonnan, ami ráadásul fém, és valószínűleg ezért az arányai sem olyanok, mint az 1/72 műanyagoknak, Green Stuff-hoz nyúltam.

Lelki (és fizikai) szemeim előtt ez a kép lebegett:

Elnézve a felszerelést és a célba vett méretarányt nem láttam benne túl nagy kihívást, ezért nekiestem.

Először a nadrág és a ruha ujjai kerültek fel:

Utána a sisakot és a kabát többi részét, majd a mellvédő panelt formáztam meg, és kész is volt a figura:

Biztos nem egy mestermunka és lehetne jobb is, de szerintem TTQ-ra (60 cm-ről felismerhető) megvan.

Miután vele végeztem, elővettem a régóta várt szovjet VDV-alakulatomat. Ők egy blogon látott küldetés alapján lettek összeválogatva az Italeri Soviet Special Forces 80s dobozból. A küldetés elvileg a Beast (Háborús Fenevad) című filmen alapul, bár részemről ezt maximum annyiban fedeztem fel, hogy a szovjet-afgán háborúban játszódik. A csapathoz minden figura gyári, kivéve a PKM-kezelőt, őt ugyanis konvertálni kellett. A konverzió lényegében kimerült annyiban, hogy Set Top Box kártyából (gyakorlatilag ugyanaz , mint a telefonkártya) kivágtam a jellegzetes alakú tust és egy hevederes dobozt, és felragasztottam egy RPK-s figurán a megfelelő helyre. Nem 100%, de messziről úgy néz ki :D

Maguk a figurák fekete alapozás után kaptam egy réteg Vallejo Game Color Goblin Greent airbrush-ból, amit az egyenruha részen Vallejo Black Green wash-sal bemostam.

A barettek VGC Ultramarine Blue alapot kaptak, majd a felső vízszintes rész egy híg VGC Electric Blue réteggel lett kezelve.

A csizmákat és a fegyverek fém részeit VGC Black-kel festettem (Még a Technológia Sötét Kora - TM by Warhammer 40k - előtt járunk, így a fegyvergyárakban ismerik a barnítás obskúrus tudományát, ezért tiszta fém csak nagyon ritkán látszik).

A fegyverek fa részei VGC Beasty Brown-t, a bőr málha pedig VGC Leather Brown-t kapott.

A bőrt VGC Dwarf Skin-nel festettem, majd száradás után ezek a részek és a málha kaptak egy bemosást Vallejo Game Ink Sepia Shade-del. A két - scenario szerint - mérnöknek szánt figura barett helyett az afghanka egyenruhához rendszeresített kalapban fog megjelenni a csatamezőn, ezeket a kalapokat VGC Bone White-tal festettem, majd szintén Sepis Shade-del mostam be.

Végül a Berezhka mintás egyenruhák mellett döntöttem, mert ez az, ami szinte mindenhol megjelent. A foltokat Vallejo Model Color Iraqui Sand-del festettem fel.

Végezetül egy kép az elkészült csapatról:

Üdvözlet!

A mai blogbejegyzés igazából egy bemutatkozás a részemről. Hálás köszönet Csernus kollégának, amiért „bevett a buliba”, és lehetőséget adott a hobbival kapcsolatos agymenéseim szélesebb közönséggel való megosztására :-)

Réges-rég egy messzi-messzi Trollbarlangban történt első személyes találkozásom az egész hobbival. Jó kis idők voltak, friss egyetemistaként, örök nosztalgiával emlékszem vissza arra az évre. Bármilyen furcsa, eredetileg a LotR-ral kezdtem meg az ismerkedés, de aztán sajnos nagyon hamar elhasaltam. Hiába ruháztam be két sereg építésébe, a baráti körömben nem sikerült játékostársat toborozni velük, így a Gyűrű megszerzésére indított vállalkozásom hamvában halt.

Egy év telt el, megnyitott a KCS, ami aztán budapesti tartózkodásom egyik meghatározó helyszíne lett. Itt kerültem közelebbi kapcsolatba Warhammer/40k-világával – amit nagyon hamar megkedveltem, valamint megismertem pár nagyszerű embert is, akik sokat segítettek nekem. Ha lehet mondani, ez számomra a legmeghatározóbb és legjobb időszak is volt egyszerre.

A BA elvégzése után hazakerültem Budapestről Keszthelyre. Itthon sajnos nem ismertem senkit, akit érdekelt volna a wargame. Többször is kísérletet tettem barátaimnak a wargame-be történő bevonására, de hamar bebizonyosodott, hogy nem igazán érdekli őket ez a hobbi. Ekkor történt, hogy egy Petrow nevű úriember hirdetését látva felcsillant bennem a remény, hogy találok a szűkebb pátriámban játékosokat. Bekerültem egy baráti körbe, aztán ebből a körből klub lett, ez a klub pedig nemrégiben volt két éves. Közben nekiálltam az MA-nak is Pesten, de már egyre kevesebb időt töltöttem a fővárosban. Sokat változott a világ alig fél év alatt – van, amiben előnyére, másban hátrányára.

 Sok év alatt még több mindent kipróbáltam, voltak sikereim, volt szép számmal kudarc is. Jelen pillanatban négy játékrendszerben vagyok érdekelt (WHFB/WH40k/WMH/FoW), de nagy bánatomra ezek java dobozokban pihen. A jövőben Tőlem elsősorban ezen rendszerek kapcsán olvashattok hosszabb-rövidebb írásokat.

 A szakzárás miatt most éppen egy stresszesebb periódusban voltam/vagyok, így sajnos kevesebb időm van foglalkozni a hobbival. Ez főleg a műhelyasztal állapotán látszódik, ami tele van a még nyáron megkezdett összerakatlan/festésre váró figurák garmadájával.

 Terveim szerint a következőkben egy rövidebb cikk érkezik majd a FoW német seregemről (némi találgatással karöltve annak jövőjét illetően), valamint egy kis ismertető a hozzájuk beszerzett utánpótlásról. Ízelítőként álljon itt egy kép, mi is jön nemsokára…