A blogmotor szerint az előző részt több tucatnyian rágtátok végig - így jöjjön a folytatás. Ez az utolsó disclaimer, amiben csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nem én csesztem el a tördelést, hanem az eredeti műben is 5-6 idősík között ugrál az író. Aki kicsit is ismeri Buci történetét, annak nem lesz nehéz ráállni. Aki meg nem, nos, annak a végére össze fog állni :)

Több felvezetés már nem lesz, jó olvasást, és jó szórakozást!

Fogadjátok szeretettel az alábbi novella-részletet a Warmachine univerzumából. Egyelőre csak igényfelmérést szolgál ez a rész, ha bejön nektek, akkor a többi is fordításra kerül majd. Jó szórakozást!

Hévízen tovább folytatódott a ’zűrbéli haddelhadd Panzer Dindrenzi aggresszorai és a Terran flottám részvételével, második kiadású szabályok szerint.

Ezúttal 800 pontból nézett egymással szembe a két flotta:

Didrenzi részről:

1x Conqueror csatahajó

2x2 Trident romboló

1x3 Fury cirkáló

1x Claymore hordozó benne 2 (igen, írd és mondd KETTŐ) vadász rajjal (wing)

Míg a Terran flotta:

1x Razorthorn csatahajó

1x Ares hordozó benne 2x6 bombázó rajjal

1x3 Sentinel cirkáló

2x4 Pilgrim fregatt ebből 2 proxy

További tervek, modularitás

Mivel maga a rögzítési rendszer elég egyszerű, így modulárisan többféle tároló is elkészíthető hozzá. Jelenleg háromfélére van kész terv, ebből kettő egyelőre digitális formában:

Az első az alap fém polc, amire ugye a mágnesezett talpú figurákat lehet pakolni.

Második a festéktartó polc, ez Vallejo festékekhez van méretezve, így 28 festéket tudok kényelmesen és biztonságosan szállítani (ez valószínűleg megvalósul, ugyanis ha csinálok egy nagyobb ládát, ebből a kicsiből egy amolyan utazós-festős doboz lesz), viszont a probléma vele az, hogy a 8 cm magas Vallejo-tubusok gyakorlatilag kitöltik a ládát, tehát figura nem fér be melléjük, esetleg valamelyik festéknek kialakított mélyedésbe lehet gyalogos figurát belerakni, ugyanis szintén 25 mm az átmérőjük. (természetesen csak a modellezését rontottam el, nem tervezem az alsó részt egy darabból kifaragni, hanem a két szint közé külön készülnek el a távtartó fadarabok)

A harmadik, egyféle univerzális tároló, ami főleg a nem mágnesezhető figurákhoz hasznos (pl. HeroClix), de lehet bele ecsetet (bár erre talán jobb megoldás a legalsó szint, ami ugye gyakorlatilag egy alátét plusz egy anyacsavar magasságú, azaz kb. fél cm. Itt kényelmesen elférnek az ecsetek, opcionálisan lehet őket rögzíteni valami szilikonos tapadó izével, pl ilyennel: eBay), tabletet, egyebeket tenni. Ez gyakorlatilag egy fedeles kis láda tetővel, és mindkettőre szivacsot ragasztok.

További lehetőségek

Természetesen ha több serege van az embernek, akkor előfordulhat olyan is, hogy nem kell az összeset egyszerre szállítani, erre az esetre össze lehet dobni egy tárolót, ami gyakorlatilag egy deszka 4 db hosszú csavarral/menetes szárral. A magasságot be lehet lőni mondjuk a szekrény egyik polcához, és máris kis alapterületen lehet tálcástól tárolni rengeteg figurát, csak sok távtartó csövet kell készíteni hozzá:

2014 ismét a modularitás éve lesz, ennek fényében most kicsit elmélkedek egy moduláris terepasztalról, amit reményeim szerint jövő héten meg is építek.

Hogy miért kell még egy terepasztal, ráadásul moduláris?

A klubban található terepasztalok nagyon jók Flames of War-ra, vagy 40k-ra, a kisebbek pedig Warmachine/Infinity játékokra, de nekem nagyon régóta egyik kedvenc játékom a Force on Force, ami 2'×2' asztalt használ alapvetően, és a nagyobb ütközetek is elférnek 2'×3' asztalon. Ehhez a mérethez eléggé overkill kategória már a 4'×4' asztal is, nemhogy a 6'×4', ráadásul ha lenne egy saját bemutatóasztalom ehhez a játékhoz, meg tudom oldani, hogy egyik fele sivatagi, a másik pedig füvesített legyen.

Sajnos itthon nincs annyi helyem, hogy egy teljes méretű terepasztalt elhelyezzek, ezért célszerű úgy megoldani a dolgoz, hogy szétszedhető legyen kisebb elemekre az asztal, ehhez valamit ki kellett találni. Nekem a legjobb egy 30 cm körüli oldalhosszú négyzet lenne, ebből pedig 6 db már elég. Könnyen szállítható akár teszkósszatyorban is, de hátizsákba is be lehet dobni.

Ahogy ígértem, rátettem a kezem egy második kiadású FSA szabálykönyvre. Jelen bejegyzés a kísérleti alany küllemének és tartalmának cincálása lesz.

A könyvet az Element Games oldaláról rendeltem, akik egy kemény papírból készült borítékban küldték meg. Rendben és épségben érkezett meg postai úton.

A könyv keményfedeles, hagyományos kötéssel készült (nem ez a ragasztott szutyok) és teljesen színes. Első kézbevételre egy nagyon igényes, jól összerakott és korrekt munkának érződik. És nagyon kellemes "új könyv szaga" van.

Üdvözlöm a Nagyérdeműt!

Hosszú szünet után térek be a blogra ismét egy bejegyzéssel, meglátjuk mi lesz belőle. Az elmúlt hónapok folyamatos – és egyáltalán nem kellemes – elfoglaltsággal teltek, ami megkötötte a kezem szabadidőm beosztásában. Ez nemcsak az itteni tevékenységemen hagyott nyomot, hanem a seregeim fejlődésében is, ezért hiányoznak azok a bejegyzések, amiket az ősszel szerzett utánpótlás kapcsán szerettem volna megejteni. Az ünnepek alatt lopni tudtam magamnak két napot, így végül némi sorjázás és talpalás révén közelebb kerültem ahhoz, hogy a fiókban rejtőző maradék figurák valamikor asztalra kerülhessenek.

A következő, egyelőre még bizonytalan terjedelmű írás(csokor) ugyancsak megkésett munka, egy tavalyelőtti rövid eszmefuttatás alapján született. Az akkori szövegben pár barátnak és klubtársnak foglaltam össze az aktuálisan érdeklődésem középpontjába került játékrendszereket, mindezt pedig azzal a hátsó szándékkal, hátha sikerül valamelyikhez játékostársat toborozni. Az ötlet – szerintem – jó volt, a kivitelezés közepes, az eredmény pedig nulla. Ennek ellenére mégis sikerült elültetnem a magot (vagy a bolhát a fülekbe), mert bár az akkori fellépés nem hozott tapintható eredményt, az általam ajánlott játékrendszerek nagy része jóval később – tőlem függetlenül – megjelent szűkebb pátriámban. Kár, hogy ennyit késtek, mert mostanra már nagyot kellene "villantaniuk", hogy időt és pénzt vesztegessek rájuk.

Hosszú idő után folytatom az FSA bemutatását a nagyérdeműnek. Mihelyt ráteszem a kezem egy második kiadású szabálykönyvre, arról is írok egy cikket. 

Vettem egy adag instant moldot, mert tervben van, hogy a Gyűrűk Ura móriai seregembe konvertálok pár Gundabad Blackshield figurát, akik a sima alapdobozos goblinoktól nagyjából annyiban különböznek, hogy más alakú a pajzsuk, és van egy szőrmeköpenyük. Ez a két dolog azért jó, mert sima egyoldalas "öntőformával" sokszorosítható, ráadásul Green Stuffból is kivitelezhető, nem kell hozzá műgyantát venni.

Az instant mold, aki még nem ismerné, egy hőre lágyuló műanyag, ami melegen nagyon jól alakítható, ezért fel tudja venni a lemásolandó tárgy részleteit elég pontosan, majd kihűlés után kemény lesz, illetve nem tapad a már megkötött putty-hoz. Újra felmelegítve megint alakíthatóvá válik, ezért elég egyszer megvenni, utána elvileg a végtelenségig használható.

Péntek éjjel a klubbozásból hazaérve (amikor is kiderült, hogy a fémdobozokban szállított figuráim miatt annyira kevés hely volt a táskámban, hogy a HeroClix nem fért be) az esti filmezés közben kezdtem el gondolkodni, hogy már nagyon sürgősen meg kellene valósítani a mágneses seregszállítás-projektet.

A mostanában használt figuráim nagy részének van mágnes a talpában, mert egy gyönyörű virágmintás fémdobozban szállítom őket, de ott a helykihasználás nem a legjobb.

Eleinte egy ehhez hasonló táskában gondolkoztam, de ezt hamar el kellett vetnem, mert nem találtam olcsón ehhez hasonló táskát alapnak. Ugye itt a legnagyobb előny a sínrendszer, mert így bármilyen magasságú figurákhoz hozzá lehet igazítani a következő szintet.

Itthon volt egy 12"-os műanyag szerszámosládám, így megpróbáltam ebből kiindulni.