Üdvözlöm a Nagyérdeműt!

Hosszú szünet után térek be a blogra ismét egy bejegyzéssel, meglátjuk mi lesz belőle. Az elmúlt hónapok folyamatos – és egyáltalán nem kellemes – elfoglaltsággal teltek, ami megkötötte a kezem szabadidőm beosztásában. Ez nemcsak az itteni tevékenységemen hagyott nyomot, hanem a seregeim fejlődésében is, ezért hiányoznak azok a bejegyzések, amiket az ősszel szerzett utánpótlás kapcsán szerettem volna megejteni. Az ünnepek alatt lopni tudtam magamnak két napot, így végül némi sorjázás és talpalás révén közelebb kerültem ahhoz, hogy a fiókban rejtőző maradék figurák valamikor asztalra kerülhessenek.

A következő, egyelőre még bizonytalan terjedelmű írás(csokor) ugyancsak megkésett munka, egy tavalyelőtti rövid eszmefuttatás alapján született. Az akkori szövegben pár barátnak és klubtársnak foglaltam össze az aktuálisan érdeklődésem középpontjába került játékrendszereket, mindezt pedig azzal a hátsó szándékkal, hátha sikerül valamelyikhez játékostársat toborozni. Az ötlet – szerintem – jó volt, a kivitelezés közepes, az eredmény pedig nulla. Ennek ellenére mégis sikerült elültetnem a magot (vagy a bolhát a fülekbe), mert bár az akkori fellépés nem hozott tapintható eredményt, az általam ajánlott játékrendszerek nagy része jóval később – tőlem függetlenül – megjelent szűkebb pátriámban. Kár, hogy ennyit késtek, mert mostanra már nagyot kellene "villantaniuk", hogy időt és pénzt vesztegessek rájuk.

Az egyetlen olyan új játékrendszer, aminek megismertetésében tevőleges szerepet vállaltam, és amihez komolyabb erőforrásokat mozgattam meg a Flames of War volt. Egy korai, sikertelen kísérlet és két rövid ideig tartó fellángolás (ami a szavakon túl nem jelentett semmit) után végre 2013-ban belevetettem magam a kalandba. Az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem úgy, és nem olyan körülmények között történt ez, mint szerettem volna, viszont – úgy tűnik – végleges döntés született.  Annak ellenére, hogy csapnivaló a teljesítményem (eddig négy csatámból három vereség), nagyon megszerettem a játékot.

Az élmény nagyon új, nagyon friss még, ezért nem merném magam a téma szakértőjének nevezni, viszont szerettem volna egy népszerűsítő írást szentelni a játéknak, hátha másokat is arra sarkallhatok, hogy kipróbálják (és megkedveljék) ezt a rendszert/játékot. Hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy nem megyek bele szabálymagyarázó/értelmező irományok gyártásába, inkább megpróbálom a saját tapasztalataim alapján felvázolni azokat a gondolatokat, amik hasznosak lehetnek mindazok számára, akik közelebbről is meg szeretnének ismerkedni a játékkal (seregválasztás, korszakválasztás, egységválasztás, stb.). Mielőtt még búcsút intenék, hogy a következő cikk anyagát összehordjam, álljon itt némi általános információ a FoW-ról.

A Flames of War rendszere a második világháború csatáinak újrajátszását teszi lehetővé, mégpedig nagyobb léptékben, századszintű összecsapásokat modellezve. A második világégés eseményei mellett az elmúlt pár évben a paletta a "modern" hadviselés világával is kiegészült, így a hadvezérek immár Vietnam dzsungeleiben és az arab-izraeli háborúk forgatagában is megmérkőzhetnek egymással.

Összegyűjtött figuráinkat speciális sereglisták segítségével engedhetjük egymásnak. Aki játszott már olyan rendszerekkel, mint a Warhammer/40k tudja, miről beszélek. Nekik a listák hihetetlen bősége lehet újdonság! Vegyük például az angolokat: az 1944-es évet nézve külön segédleteket találunk normandiai, németalföldi és itáliai szereplésükhöz. Ezek a listák az ún. „Itelligece Book”-okban jelennek meg. Minden ilyen kiadvány több különféle sereg felépítéséhez használható háttéranyagot tartalmaz, egy adott frontra vagy speciálisan egy hadműveletre kihegyezve. Vannak kifejezetten a Szövetségesek, vagy a Tengelyhatalmak listáit tartalmazó kötetek, és vannak olyanok is, amikben a különböző háborút viselő felek egymás mellett is megtalálhatók.

A játék kiadója (Battlefront Miniatures) lassan lefedi a teljes világháborút, a tavalyi évben jelent meg az első japánokat is felvonultató kiadvány (igaz, még csak az Early War-hoz). Remélem nemsokára követik az újabb kiegészítések, és így a korábban kimaradt távol-keleti hadszíntér is sikeresen integrálódik majd a játék rendszerébe. A könyvek a listák mellett háttéranyagot, festési és modellezési útmutatót, valamint gyakran különleges küldetéseket és speciális kampányokat is tartalmaznak (Panzer Aces, Infantry Aces). Az egyszeri játékos elé ezekből a könyvekből a harceszközök széles választéka  tárul, ezért hát nagyon is érdemes odafigyelni, milyen fába vágjuk a fejszénket.

A hivatalos figurák nagysága 15mm (1:100 méretarányú). Elsőre nekem, mint a GW mannáján nevelkedett játékosnak furcsa volt a sok miniatűr gyalogos, de viszonylag könnyen túltettem magam rajta, amint megszereztem az első figurákat. Hála a megszokottnál kisebb méretaránynak, az összecsapások léptéke is nagyobb lett annál, amit megszoktam.

Elöljáróban ennyit a játékról, bővebb információkkal reményeim szerint egy-két héten belül következő folytatás szolgál majd. Természetesen megpróbálok majd a felmerülő kérdésekre is válaszolni (ha lesznek) - akár alant, akár a következő írásaimban. Ha minden jól alakul, akkor az első részt a kezdet nehézségeinek fogom szentelni, és megpróbálom feltárni a buktatókat, nehogy véletlenül más is beletévedjen azokba a csapdákba, amikbe nekem sikerült beletenyerelnem mind első próbálkozásomnál, mind most.

Köszönöm a figyelmet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.