Luka Kratikoff a parancsnoki kötelék élén lovagolt, így elsőként pillanthatta meg Deshevek falvát. A sereg nagy része még mögöttük volt. Korán reggel lovagoltak ki, amíg a gyalogság nagy része tábort bontott, és felkészült az aznapi menetelésre. Magukkal hoztak egy Tiprórém csatagólemet is, ami jelentősen lelassította őket, de egyben félelmetes hatást is kölcsönzött a szakaszuknak. Márpedig most minél hatásosabb belépőt szerettek volna - és ehhez az acélmonstrum tökéletes választásnak bizonyult.

- Hmm, egy gőzgólem, aki baltát fog cipelni - mondta Lola, csipkelődve, huncutul csillogó szemekkel.

Orsus a fejét rázta, ahogy az erdei úton baktattak keresztül a lovaskocsival. - Ki ne mondd...

- Egy gőz-gó-lem, aki baltát fog cipelni, és fát fog vágni. Mégis, hogy nevezzük majd el? - nézett fel mímelt csodálkozással a felette lévő ágakra.

- Ki ne merd mondani, vagy megbúbollak

- Molonoknaja - mondta Orsus végül.

Alexej bólintott.

- És csak a gépeket zúzzuk szét, másnak nem esik bántódása, ugye?

- A hajuk szála sem görbül meg.

Alexej Badian unottan nézte a falusi vásár forgatagát. - Csupa szemét - sóhajtotta lemondón. - Aki tényleg ilyen bóvlikra vágyik, az megveszi év közben, és nem az aratóünnepen költi rá a pénzét.
- De a koszt attól még lehet jó - mondta Orsus a levegőbe szimatolva.

Pjotr Zoktavir bevágta az ajtót, majd háttal nekitámaszkodott, míg a nehéz fa retesz után kotorászott mellette.
- Itt vannak a rettenethozók!
Anyeska, Orsus édesanyja rémülten felsikoltott, és magához szorította gyerekeit.

Simonyev Blaustavja, Khador nagyvezíre, XI. Ayn Vanar királynő főtanácsosa a cárina trónja előtt térdelt, és fejet hajtott ifjú uralkodója előtt. Élete nagy részében a királyi családot szolgálta, és amíg Ayn nem lett nagykorú, régensként élt az udvarban. A látszólag tapasztalatlan királynőre sokszor a lányaként gondolt - aki ugyanolyan tiszteletet és védelmet érdemelt, mint felmenői.