Alexej Badian hangja pengeként hasította a levegőt. - A hűségnél semmi sem lehet fontosabb. Bármit teszünk, egymásért tesszük. És értem, aki titeket véd. És a főnökökért, akik meg engem. A kajazik üzletemberek, ők alkalmaznak minket, úgyhogy én nem a felügyelőtisztetek vagyok, ti pedig nem egy halom briganti. Ez a csapatunk, ez a braja, a testvériség.

Ennek mind a részei vagytok. Ha majd kések villannak, csontok törnek, és vér folyik, akkor se higgyétek azt, hogy ti vagytok a legfontosabbak, mert akkor csak a saját életeteket fogjátok menteni. Nem te számítasz. Hanem a melletted küzdő testvéred. Őt védd. Őt próbáld megmenteni. Őt segítsd mindenben, mert mellette is lesz majd valaki, aki ugyanezt teszi, és őmellette is. Egészen addig, amíg senki nem marad egyedül. És így lesztek egy csapat. Légy hű a brajahoz, és mind élni fogunk. De ha elárulod a testvéredet, személyesen én foglak megölni. Értjük egymást?

- Igen! - vágta rá Orsus öt másik társával.

- Bíztok egymásban?

- Igen! - ezúttal azonban már csak öten feleltek. Orsus és a többiek egy emberként néztek Gendjarev Rabin felé, aki nyers képpel rázta a fejét.

- Mindőtökben bízom - mondta, majd Orsusra mutatott: - De a kölyökben nem.

- Gendi - nyugtatta Alexej - a fiú kétszer akkora, mint te.

- És még csak 14 éves. Ott a tojáshéj a seggén. Persze, bármelyünket lenyom, de honnan tudod, hogy hallgat-e rád? Honnan tudod, hogy nem fogja elveszteni a fejét, és nem szalad el, vagy kúrja el az egész balhét? Vagy, hogy nem fog másnap a faluban pletykálni?

Isidor Lukasenko gonoszan felhorkantott.

- Mintha nem téged kellett volna múlt hónapban is kirángatni a kocsmából, mert megint leittad magad, és be akartál vágódni annál a kis vörösnél. Már a második akciónkat kotyogtad ki, amikor elrángattunk.

- Én már vagy százszor bebizonyítottam, mit érek - vetette oda Gendjarev. - Ez a fattyú nem csinált még semmit.

- Te is elkezdted valahol - válaszolta Alexej.

- Igen, tizennyolc évesen!

- Mégis, mit vártok tőlem? - kérdezte Orsus, a hangját felemelve. A többiek elcsendesedtek. - Alexej adott nekem munkát, ő adott nekem enni, mindenem, amim van, neki köszönhetem. Ha úgy érzitek, bizonyítanom kell, csak egy szavatokba kerül, és megteszem, amit kértek. - Gendjarevre vetette a tekintetét, és a lehető legzordabb tekintettel mondta: - Lefogadom, hogy sokkal jobban oda tudom magam tenni, mint te.

- Ha csak ezen múlna, egy szavam nem lenne - mondta Gendjarev. - De most nem csak pár kapuőrt kell összecsomagolni egy raktárnál, és felborogatni a ládákat. Nazarov igazi keménylegényeket bérelt fel, mert tudja, hogy jövünk. És felkészült. Inkább menjünk egyel kevesebben, de mindenki tudja, hogy mit kell tennie.

- Gendjarev, bízol te bennem? - kérdezte Alexej.

Gendjarev bólintott, de hangjából nem igazán sütött a lelkesedés. - Persze, hogy bízom, főnök.

- Akkor vita lezárva. A fiú velünk jön, mert azt mondtam. És nem mondanám, ha nem tudnám, hogy segíteni tud nektek. Úgyhogy ha vele van gondod, azzal az én döntésemet kérdőjelezed meg, én pedig a te állítólagos bizalmad.

Alexej hagyta, hogy leülepedjenek a szavai. Hosszú hallgatás után Gendjarev felemelt kézzel megszólalt

- Rendben, csináljuk meg a fiúval. - Majd Orsusra pillantott - Ne hagyj szarban minket, kölyök.

- Nem foglak – morogta vissza amaz.

Alexej úgy tűnt, lezártnak tekintette a vitát, így a banda tagjai ellenőrizni kezdték a felszerelésüket. Orsusnak egy hosszú, vékony tőr jutott, ami tökéletes volt a csendes orgyilkossághoz. Alexej terve azonban nem sok teret hagyott a kifinomult ölésnek, sokkal inkább a szemtől-szembe, utolsó vérig harcnak. Az ilyen melóhoz inkább vitt volna egy bunkósbotot, vagy egy megbízható baltát - de ha ez jutott neki, akkor ezzel fog harcolni. Eddig is ölt már, még ha Gendjarev másként is szeretné feltüntetni.

A fekete-barna ruhás csapat kislisszolt az ajtón, és egy pillanat alatt belevesztek az éjszakába. Orsus arcát még nem keretezte se szakáll, se bajusz, így szinte világított a sápadt holdfényben, amíg magára nem húzta fekete csuklyáját. Csendben követte társait.

Alexej támaszpontja Suvorinban volt, Orsus szülőfalujában. Innen irányította a falvat, és a körülötte folyó fakitermelést is. Ma este a völgy egyik legnagyobb településén, Telk kisvárosában csapnak le, egy folyó menti raktárra. A hely nem volt olyan nagy és fejlett, mint azok a városok Khador belsejében, amikről az utazók beszéltek, de itt, a messzi északon ez volt az egyik legnagyobb. Alexej fülest kapott, hogy Fanin Nazarov sápot szed a kereskedőktől kapott védelmi pénzből, mielőtt azt továbbpasszolná Alexejnek. Fanin volt a helyi révész - legalábbis így hívta magát, miután a város egyetlen horgonyzóhelyét és a mellette lévő raktárt ő irányította. Alexej elment hozzá egy kis elbeszélgetésre, de Fanin fegyveresei kipenderítették. Az elmúlt 10 évben senki sem mert így bánni vele, így hát Orsus főnöke úgy döntött, felveszi a kesztyűt. Nem fognak túlélőket hagyni maguk után.

Orsus csendben elmormolt Menothnak egy imát, hogy főnöke ne csalódjon benne.

Ahogy Gendi mondta, Nazarov tudott a jöttükről, így a csapat még azelőtt kettéoszlott, mielőtt a raktárhoz értek. Isidor, a szikár Khirig és a félszemű Cselikovszki balra mentek, át egy sötét sikátoron, míg Orsus, Alexej és Gendjarev negyedik társuk, Emin vezetésével egyenesen haladtak tovább. Emin évekig vadászott az erdőben, így érzékei messze a legkifinomultabbak voltak az egész csapatból. Csupa szem és fül volt, így ha Nazarov kiküld valakit fogadóbizottságnak, ő biztosan észreveszi.

Alexej csapata kicsit bóklászott az utcákon, hogy ha esetleg valaki a nyomukba szegődött, le tudják kapcsolni. Eközben Isidor csapata is célhoz ért. A megbeszélt idő leteltével Alexej jelzett Eminnek, és a vadász elvezette őket a raktár rakodóudvarának széles kapujához. A sötétben lapulva figyelték a helyet.

- Nem látok őröket - mondta Gendjarev.

- Mert odabent vannak - válaszolta Emin. - Lesnek kifelé az ablakokon. Tudja, hogy egy őr nem lenne ellenfél nekünk, így mindet visszahúzta. Be vannak tojva.

- Ez egy barom - felelte Alexej. - Tudja, hogy jövünk, és hogy mit akarunk. Én kiállítottam volna egy-két őrt a placcra, mögé lesbe a többit, és amíg azt a kettőt nyomnánk le, szépen végezne velünk a sortűz az épületből.

Orsus csendben megfogadta, hogy sosem fog Alexejnek őrt állni.

- Mit számít? - szólt Gendjarev. - Jobb nekünk, hogy ott bent kuporognak!

- Valami van odabent - vetette közbe Orsus, miközben erősen nézte a bezárt raktárajtót.

- Naná, mégis mit gondolsz, a kerítésért jöttünk? - horkantotta Gendjarev.

- Nem úgy értem... - kezdte, de nem tudta megfogalmazni, mire gondolt, így nem is szólt többet. De az érzés továbbra is benne motoszkált. Valami... várt ott bent rá.

- Akarsz velük egyezkedni? - kérdezte Emin.

- Már próbáltam, és látod, mi lett a vége. Majd Isidor szól, hogy megjöttünk.

Csendben vártak, és hamarosan narancsszínű ragyogás töltötte meg az eget a raktár mögött. Egy lángoló nyíl fúródott a földbe az udvaron. Emin lehasalt, és célra tartotta a puskáját.

- Készüljetek... - szólt Alexej, előhúzva az övéből két hosszú tőrét. - Kezdődik a tánc. Most!

A személyzeti bejárat kivágódott, és abban a pillanatban Emin is lőtt. A sötétben az alak ordítva zuhant a földre. Egy másik visszarángatta a kezénél fogva, miközben Emin újratöltött. A narancsos ragyogás a raktár mögött egyre erősebb és világosabb lett. A hátsó kis kijáratot Isidor csapata könnyen tudta fedezni. Volt náluk egy íj, egy puska, és egy harmadik ember, aki az esetleges túlélő menekülők torkát nyisszantotta el. Azt leszámítva Alexejék felől volt az épület egyetlen kijárata, és mivel csak innen tudtak lemenni a folyóhoz, másfelé nem jöhettek, ha el akarták oltani a tüzet. Nazarov tehát nem maradhatott sokáig odabent. Alexej gonoszul felnevetett.

Az ajtó kivágódott, Emin újra lőtt, de ezúttal senkit nem talált el. Egy pillanattal később egy dokkmunkás vágódott ki az ajtóba, célra tartott fegyverrel - akit azonban abban a pillanatban ledöntött Gendjarev mordálylövése. Alexej nem állhatta meg, hogy fel ne röhögjön, amint emberei utántöltöttek.

Orsus hangokat hallott a háta mögötti sikátorból. Megfordult, és két haramiát látott a sötétben közeledni.

- Nazarov mégsem olyan vadbarom, mint hittük - mondta Gendjarev, amint egy újabb adag lőport gyömöszölt a puskába.

- Figyeld azt az ajtót, és pofa be - förmedt rá Alexej. - Orsus, esetleg nem akarod magad végre hasznossá tenni?

Orsus szinte egymaga megtöltötte keresztben a szűk sikátort. Felmérte a két brigantit. Egyiken csuklya volt, a másikon mintás, barna fejkendő. Ezt leszámítva azonban teljesen egyformák voltak. Mocskos bőrgúnya, vékony cipő, és rövid, csillogó tőrök. Itt fent északon senki nem öltözik így, Orsus tehát biztos volt benne, hogy a folyó mentéről bérelhették fel őket, valahonnan délről. Orsus kicsit berogyasztotta lábait, súlypontját leengedte, tőrét pedig lazán maga előtt tartotta.

A fejkendős támadott először, balra indított, de jobbra tört ki, remélve, hogy meglepi ellenfelét. Orsus azonban számított rá, és kivédte a csapást. Lecsapott, és ellenfelének hátra kellet ugrania. A csuklyás balra kerülte ki. Megpróbált lecsapni Orsus védtelen baljára, aki egyszerűen félrefordult előle a falnak simulva, mintha nem is érdekelné, hogy ezzel utat nyit a bajtársai felé. A martalóc bekapta a csalit, és a lendülettől hajtva megindult az új célpont felé, de túl hosszú léptekkel, amitől elvesztette az egyensúlyát. Orsus egy pillanat alatt kirúgott, egyenest a csuklyás kezébe, amitől az fájdalmasan rogyott a földre. Hatalmas csizmás lábával rátaposott a földön fekvő férfi tőrt markoló kézfejére. A fejkendős újra támadásba lendült, amíg társa a fájdalomtól fetrengett. Azonban Orsus sokkal fürgébb volt, és messzebb elért, mintsem a mérete sejteni engedte. Pár vágás, és a kendős briganti az arcát markolászva, heveny káromkodások közepette hátrált. Orsus egy pillanatra megállt, majd talpával belepasszírozta a sikítozó csuklyás fejét a földbe, hogy aztán egy gyors ugrással a fejkendős mellett teremjen, és beverje a haramia fejét a téglafalba. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél.

Emin és Gendjarev szinte egyszerre nyitottak tüzet. Orsus megpördült, majd látta, ahogy a raktárajtó darabokra szakadva kirobban, és valami óriási gép lépdelt át rajta, ami szemmel láthatólag nem vesztegetett időt arra, hogy a tolóajtót rendeltetésszerűen használja. Orsusnak csak egy pillanatra tudta szemügyre venni az óriási, nagyjából emberszabású, olajtól csillogó fém gépezetet, mielőtt Nazarov egész csapata kirontott a gép nyomában az udvarra. Alexej csatakiáltást hallatott, és a négy férfi lerohanta a konkurens verőlegényeket.

Orsus gyorsan felmérte a helyzetet. Nazarovnak 10 embere volt, akik közül 6 egyből rohant vödrökkel a folyóhoz, míg a maradék négy a vasszörny nyomában igyekezett őket megállítani. Orsus még nem látott soha gőzgólemet, de már sokszor hallott róluk. Önjáró gépezetek, melyekben száz férfi ereje lakozik, és a szívük helyén izzó gőzgép van. Nazarov gépe valószínűleg rakodó-emelőként funkcionált, de láthatóan harcban is tökéletesen megállta a helyét. Orsus beleborzongott a gondolatba - nem a félelemtől, hanem valami megmagyarázhatatlan gyönyörűségtől... Attól a kimondhatatlan kapcsolattól, amit maga, és a gép között érzett.

A föléjük tornyosuló monstrum előrelendült. Óriási kezével kinyúlt, hogy félresöpörje Gendjarevet attól, akivel éppen harcolt. Gendi el tudott vetődni, de csak mert Alexej sakkban tartotta a fiút üldözőbe vevő brigantit. Gendjarev homloka vérzett, és fájdalmas arccal fogta a karját, miközben próbált lábra állni. Orsus megrohanta a gőzgólemet, remélve, hogy valami kárt tud benne tenni, de az úgy állt, mint egy masszív kőszikla. Emin ráordított, hogy ugorjon félre, és így épp időben vetődött el a gőzgólem újabb ökölcsapása elől.

- Állítsátok meg a vízhordókat! - kiáltotta Alexej. Egyik tőrével a vödörlánc felé hadonászott, a másikat pedig az egyik ellenfele nyakába állította. Orsus is a folyó felé pillantott, és látta, hogy a rakodómunkások vízzel töltik meg a vödröket, majd visszanézett a gólemre.

- Hagyd a gőzgólemet, állítsd meg a vízhordókat! - ordította Alexej.

Orsus felmordult, de aztán elnézett a tűz felé, be a tágas raktárépületbe. A hátsó falak még éppen csak megperzselődtek - Isidor tüzes nyilai nem voltak olyan hatásosak, mint számították. Hat ember könnyen eloltja a tüzet, és utána még ennyi esélyük sem marad. Egyetlen lehetőségük az volt, hogy megállítsák a vödörrel rohangáló bandatagokat, és hagyják elharapódzni a tüzet. Így aztán Nazarov emberei vagy elkezdik oltani, vagy elmenekülnek. Elméjével mindezt egy pillanat alatt felmérte, mégis tétovázott...

A gőzgólem elkapta Emin kezét, és a magasba emelte a vadászt, aki ordított fájdalmában. Másik kezével ráfogott az egyik kalimpáló lábára, és könnyed mozdulattal kitépte a helyéről a végtagot. Még Nazarov emberei is egy pillanatra megbénultak a döbbenettől. Orsus úgy érezte, maga is átéli, ahogy a megfeszített test szétszakad a kezeiben. Egy tétova lépést tett a gőzgólem felé.

- A folyóhoz! Menj már! - ordított rá a főnöke.

Orsus egy dühödt morgás kíséretében megfordult, és rohanvást igyekezett a vízhordók felé. Hárman máris visszafelé igyekeztek, kezükben két-két vödörrel, de a másik három még mindig a mólónál volt. Egyikük ledobta a vödröket, és egy vadászkést rántott, hogy fedezze a másik két társát. Orsus lendületből előre ugrott, és a kést alkarjával felfogva, fejét lehajtva hasba fejelte a férfit. A kés csúnyán felvágta a bőrét, de komolyabb sebet nem ejtett rajta, így Orsust vitte tovább a lendülete, amikor is egy jól irányzott ütéssel szétzúzta a támadó légcsövét. Majd felmarkolta, és a dokkról a vízbe lökte. A két másik vízhordó nem láthatta, ahogy érkezik, így ezeknek egyszerűen megragadta a fejét, és egymáshoz csapva betörte őket, mielőtt az ernyedt testeket a folyóba vetette.

Ugyanabban a pillanatban megtántorodott, és egy másik harc képei jelentek meg előtte. A hirtelen váltástól megszédült. Elkapta a dokk korlátját, hogy legyen mibe kapaszkodnia, de az érzés szinte azonnal meg is szűnt.

A raktárnál vívott küzdelem rémálomszerű fordulatot vett. Emin a földön feküdt összezúzva, Gendi és Alexej pedig az életéért küzdött a gőzgólem csontrepesztő ütései, és a brigantik villanó tőrei közepette. Orsust újra elkapta a szédülés - mintha már látta volna ugyanezeket a képeket, pillanatokkal korábban... de a gólem szemszögéből. Próbálta megérteni mi folyik itt, de nem volt ideje ezen gondolkodni. A három vízhordó üres vödrökkel rohant vissza a folyóhoz, de amikor meglátták a fiút, szétváltak, hogy bekerítsék. Nazarov is velük volt, arcán diadalmas mosollyal. Az emberei túlerőben voltak, és még ha a raktára porig is ég, egyszerűen megöli Alexejt, és átveszi a helyét, mint az új kajazi főnök. A bérenceivel és a vasszörnnyel a háta mögött nem igazán lesz, aki szót emeljen ellene.

Amíg ellenfelei próbálták bekeríteni, Orsus a gólemet figyelte. Óriási volt, és mérete ellenére rendkívül fürge, de valami nem stimmelt vele. A reakciói mindig elkéstek - nem azért mert lassúak lettek volna, csak rosszul időzítettek. Látta Alexejt vetődni, és a gólem utánakapott, de épp, hogy elkésett. Aztán újra, és újra. Mintha a gép egy egész másodperccel később tudna csak mozdulni. Vagy lehet, hogy valami egészen más mozgatta.

Nazarov az Orsus kezében lévő tőrt vizslatta.

- Látom, tudod használni a bökőt - mondta, majd széttárta karjait, megmutatva az övébe rejtett pisztolyt. - De te is tudod, hogy csak a bolond támad késsel lőfegyver ellen.

Orsus a vezér fegyverére pillantott: - Gyors vagy azzal a pisztollyal?

- Egy másodperc, amíg előrántom. Még egy, hogy lyukat üssek vele a fejedbe - felelte Nazarov.

- Akkor két másodpercnyi késharcra még van időm.

Orsus előrelendült, Nazarov pedig eldobta a vödröket, és a pisztolya után nyúlt. Orsus lehajolt az első briganti ügyetlen támadása elől, és pengéjével végigvágta annak a hasát. A férfi hátratántorodott, próbálván visszatartani a kiömlő beleit, míg Orsus már a második bérencre ment rá, három gyors vágással felnyesve a férfi arcát, kezét és törzsét. A férfi felüvöltött, a vérző szemét fogva. Orsus egyenest akkor állította a pengét Nazarov szívébe, amikor az elsütötte a fegyvert. A mellkasából kiálló kar hosszúságú pengének hála a lövés célt tévesztett, és Orsus elégedetten vetette oda:

- Két másodperc. A késemnek pont elég.

Orsus meghallotta Alexej üvöltését, és látta, hogy a főnöke a rakodóudvarban a földre került, lábából pedig egy penge állt ki. A gőzgólem eközben éppen Gendjarevet lapította szét vasöklével. Nazarov többi bérence már átvágott torokkal feküdt körülöttük - Alexej nem hiába állt hírhedt tőrforgató hírében. Csakhogy most a világ összes pengéje sem ért semmit a felé robogó kéttonnás monstrum ellen.

Orsus hirtelen mozgást látott, Alexej háta mögött. Jobban megnézve látta, hogy a raktárház sötét részében egy férfi guggol az ablakban, kezeit felemelve, és egyenesen a gőzgólemet bámulta. A rejtélyes alak kinyújtotta előre a kezét, lefelé fordította a tenyerét, és a gólem abban a pillanatban ledobta a földre Gendjarev összetört testét. Majd a férfi előre bokszolt a levegőbe az öklével, és a gépezet döngő léptekkel indult meg Alexej felé.

Orsus számára egy pillanat alatt világossá vált, hogy mi történik. Nazarov mégis csapdát állított. Csakhogy arra még Alexej sem gondolt, hogy a néhai főnök nem egy szakasznyi puskást, hanem a gőzgólem irányítóját bújtatja el az udvarra néző ablakoknál.

A búvóhelyről az egész udvart beláthatta, és a gólem sem tévesztette szem elől a kézmozdulatait, amit aztán követett.

A gőzgólem már majdnem elérte Alexejt, Orsusnak csak másodpercei maradtak, hogy cselekedjen. Félresöpörte az útból Nazarov hulláját, és már vetette is volna magát főnöke után, de abban a pillanatban újra a gépezet fejében érezte magát. Átjárta az erő és a megállíthatatlan lendület, amit a gőzgép, a hengerek és a dugattyúk biztosítottak a gólemnek. Kinyújtotta a kezét Alexej felé, hogy összezúzza...

... aztán megállt. Orsus gondolatban ráparancsolt a gépre, és az többet nem mozdult. Meglepetten pislogott, és hirtelen újra az udvarban találta magát, ahogy a gólemre néz felfelé. Ismét szédülés fogta el, és térdre rogyott. Odabent a gólem irányítója hevesen hadonászott, és parancsszavakat kiabált, de a gőzgólem többé nem engedelmeskedett neki. Orsus nem tudta megmondani, mi úton-módon, de érezte, hogy a gépszörny most már tőle várta a parancsokat.

Alexej még mindig a földön hasalva kinyitotta az egyik szemét, és körbepillantott. Majd fel, egyenest a fölé tornyosuló gőzgólemre.

- Mi történt?

Orsus nyelt egyet, és próbált magához térni az események hatása alól.

- Volt ott fent a raktárban egy ember. Ő irányította a gólemet. - Bizonytalanul lábra állt. - De többé már nem.

Alexej borús képpel nézett végig a mészárláson. Gendjarev fájdalmasan nyögött; a brutális sérülések ellenére még mindig életben volt. Az udvart mészárszékké változtatta a csata.

- Hogy érted? Látta, hogy nyerésben vagyunk, és átállt hozzánk?

Orsus lassú léptekkel elindult felé.

- Nem ő állt át... hanem a gólem.

- Mi van?

- Hidd el, én se értem. - Kezét a gólem lábára tette, majd felnézett az ablakba. - Bárki irányította, elmenekült.

Alexej egy horkantás kíséretében kihúzta a tőrt a lábából, majd a sebeitől telhető leghanyagabb mozdulattal odadobta Orsusnak. - Menj utána, találd meg, és öld meg. Senki nem maradhat életben a bérencek közül.

Orsus röptében elkapta a tőrt, de a fejét rázta.

- Inkább élve fognám el. Ki kell faggatnunk, hogy lehet irányítani ezt a... - a gép lábán lévő névtáblára pillantott - ... Lajkát.

Alexej felnevetett, ami azonban szinte azonnal fájdalmas hörgésbe fulladt, amint megpróbált lábra állni.

- Orsus fiam, azt hiszem sikerült a teljes vereséget a legfényesebb győzelmünkké változtatnod. Hosszú és fényes jövő vár rád a brajában.

- Köszönöm - felelte a fiú. - Mostanság amúgy is elég sokat gondolok a jövőre.