Az egész előszobát innen-onnan összehordott, lelakott, és mások által kidobásra ítélt bútorok töltötték meg. A hosszú étkezőasztal egyik lába alatt egy vastag könyv volt támasztékként, az ülőalkalmatosságok szakadt kárpitjait pedig gondosan elhelyezett takarók fedték el. Caine anyjára sok mindent el lehetett mondani, de a legnehezebb időkben is igyekezett megőrizni a tartását. A fiú felsóhajtott, amint ez végigfutott a fejében.

A kályhában még parázslott a fa, de ennek ellenére a ház üresnek tűnt. A húga valószínűleg épp esti műszakra ment a fonóba. De hol vannak a szülei?

PROLÓGUS

AR 596: Merywyn

Az öregember kirohant díszes hálóból, és riadtan szaladt végig a sötét folyosón. Megbotlott az egyik vastag, kézzel horgolt szőnyegben, és szánalomra méltó halomként gurult végig a padlón. Halkan nyöszörögve feltápászkodott, és újra futásnak eredt. Aztán egyszer csak tátott szájjal pislantott hátra a válla felett, vizslatva a maga mögött hagyott folyosó árnyait.

Semmi mozgás.

MacBain egy különös trükköt eszelt ki a roham fedezésére, ami nem csak az ő fineszét dicsérte. Nyolc évvel ezelőtt Ord királya felbérelte őt, és az aktuális csapatát, hogy füstöljenek ki egy agresszív és jól felfegyverzett rablóbandát Kelet-Olgunholt térségében. A csata majdnem katasztrófába torkollt, ugyanis a tábori lövegek meghibásodtak.

A csata végeztével Modarvo parancsba adta embereinek, hogy az ágyúkat irányozzák az erőd felé vezető útra, így védve magukat egy esetleges ellentámadástól. MacBain is meghagyta katonáinak, hogy foglaljanak el lőállásokat a megmaradt védműveken, álljanak készenlétben, és lőjenek mindenre, ami az erőd irányából érkezik. Alabárdosait is kivezényelte a déli út védelmére.

Az egész menetoszlop feszes tempót vett fel. Az őrtornyon túli kanyar mögött már az ütegállások várták őket, amiket még ma el kellett foglalniuk. A védművek előtt a két bekötőút összetalálkozott, mögöttük délre pedig egy rövid szakasz után ott állt az erőd, és az út, ami Bainsmarket felé vitt.

Lehet, hogy az utánpótlásként beígért cygnari hadtest, ami miatt nem akarták meghosszabbítani a szerződését, már megérkezett az erődbe. Ha így is van, remélte, hogy az elterelésnek kiküldött lövész szakasz legalább részben elvonja róluk a figyelmet. Ennek ellenére tudta, hogy ha meghallják a hátuk mögül az ágyúzást és a lövöldözést, vissza fognak fordulni.

A folyón való átkelés simábban ment, mint gondolta. Az éles szemű khadori felderítők rendre  kiszúrták a cygnari őrjáratokat.

A legnagyobb gondot a csatagólemek átvitele jelentette, amit a gázlótól lejjebb, pár alacsony merülésű uszállyal, és egy vezetőkötéllel oldottak meg. A zavartalan átkelés megválaszolta MacBain azon kérdését is, amin már két hete törte a fejét, miszerint hogyan jutottak el hozzá a megbízást adó khadoriak.

Alig másfél héttel később MacBain és emberei a csatagólemekkel a nyomukban dél felé haladtak az erdőn keresztül, a Sárkányfog folyó irányába. A szerződésben szereplő táborig vezető út hosszú, és eléggé fárasztó is volt. Az pedig külön bosszantotta embereit, hogy amint elérték a kijelölt gyülekezési pontot, rögtön fordulhattak is vissza, és ugyanazon az úton kellett visszamenetelniük, amin jöttek.

Drake próbálta magát rendbe hozni, mielőtt az új megbízói elé áll, de a hosszú erdei menetelés eléggé megviselte a külsejét. Nem is beszélve, hogy a Benewicben kortyolt gatyaszaggató uiske volt az utolsó értelmes folyadék, amivel találkozott, így fáradtan, és elég lobbanékony hangulatban érte el a tábort. A helyi Téli Gárda egyik őrmestere gyorsan útba is igazította a szomszédos táborba, és megmutatta neki azt a sátrat, ahol állítólagosan az a kovnik tanyázott, aki a küldetésért felelt, és akivel találkoznia kellett.

A Sárkányfog folyótól délre, AR. 608

Az Öszvér ágyúja megtévesztően halkan szólt a hasonló kaliberű fegyverekhez képest. A gőzhajtású tüzelőrendszer valóban nem dörrent nagyot - ellentétben a puskaporral dugig tömött robbanó lövedékkel, amit kilőtt. Drake MacBain élvezettel szemlélte, hogy legutolsó lövése, amit a khadori vonalakra mért, végleg megtörte az ellenség lendületét. A katonák a halott és sebesült társaikat maguk után húzva vonultak vissza. A csatagólem felülről érkező robbanólövedékeivel szemben a Téli Gárda, ami a cygnari ellátmányt védő erőd ellen igyekezett, inkább a hátrálás mellett döntött.

- Téged miért hoztak be? - a cellájában lévő vézna kis ember bőre szinte nem is látszott a sok rátapadt mocsoktól. Mintha valami óriási patkány, vagy vakond lett volna, aki a trágyában túrta fel magát idáig, és soha életében nem látott napfényt. Ilyen társ dukált hát neki élete hátralévő részére, a nagy Orsus Zoktavirnak, Khador hős csatamágusának, az Ötödik Határőr Légió valaha volt parancsnokának, akit anno Khardovic Pajzsával tüntettek ki...

- A következő a helyzet - fejtette ki Alexej. - Van egy alak Molonoknajában, és épp egy új fafeldolgozót készül nyitni. Ti is tudjátok, hogy mi látjuk el a környező völgyet fával, és hogy nem szándékozom osztozni egy ilyen jól tejelő üzleten. Szerencsére van egy nagyon megbízható helyről jövő fülesem, hogy a gépeik hamarosan szörnyű meghibásodásnak esnek majd áldozatul. Pont, mintha mi mennénk oda, hogy egy kicsit szétkapjuk őket.