A csata végeztével Modarvo parancsba adta embereinek, hogy az ágyúkat irányozzák az erőd felé vezető útra, így védve magukat egy esetleges ellentámadástól. MacBain is meghagyta katonáinak, hogy foglaljanak el lőállásokat a megmaradt védműveken, álljanak készenlétben, és lőjenek mindenre, ami az erőd irányából érkezik. Alabárdosait is kivezényelte a déli út védelmére.

Nem sokkal később a keleti hágóból csatlakozott hozzájuk a diverziós kontingens is, a többi Acélfejű pedig hangos éljenzéssel fogadta őket. Az ütegállást megszerezték. A nap már lenyugodott a hegyeken túl, és leszállt az este. MacBain számított rá, hogy az elkövetkező órákban sem fognak majd unatkozni, de addig is, végre számba tudta venni a veszteségeit. Megkönnyebbülve látta, hogy viszonylag olcsón megúszták eddig a küldetést, és a legtöbb halott egyenruháján Cygnar jele sárgállott. Aztán, ahogy jobban megnézte, felismert párat, akikkel alig pár napja még együtt italoztak. Harcedzett katona volt, hozzászokott már a hasonló dolgokhoz, a látványtól mégis érezte, hogy elkomorodik. Pont az ilyenek miatt igyekezett megtartani a három lépés távolságot a mindenkori munkaadóival.

Az ő emberei közül a várakozásainak megfelelően az orgyilkosok szenvedték a legnagyobb veszteséget. A lövegállások lerohanását csak Alexej és két embere élték túl. A khadori bandavezért láthatóan nem indította meg túlzottan társai halála, és két másik emberével szó nélkül álltak őrségben a többi emberével.

Emellett még négy lövészt vesztett, a két főtiszt pedig több-kevésbé egészben megúszta a harcot. Giles bal kezén egy golyó átütötte a vértet, de az őrmester egyre csak bizonygatta, hogy nincs semmi komoly baja.

Összességében MacBain sokkal rosszabbra számított. A Nomádja is egy darabban került ki a Védővel vívott közelharcból, bár a páncélzata több helyen súlyosan sérült.

Mindhárom csatagóleme kapott a jóból, de mindegyik hadra fogható volt - aminek szerelők híján különösen örült. Amikor az első cygnari megbízatást elvállata, csak egy paraszthajszállal csúszott le arról, hogy felbérelhesse Thor Steinhammert, a Rhulból származó szerelőt és fegyverkovácsot. Ezt a hajszálat most nagyon bánta. Volt több olyan szabadúszó csapat is, akiket szívesen látott volna maga mellett, de tudta, hogy egy zsoldossereget sosem lehet tökéletesen felkészíteni minden eshetőségre. Így hát azzal főz majd, amije van. Így sem panaszkodhat, az emberei nagyszerű munkát végeztek.

Azt is tudta, hogy az igazi erőpróbára holnap kerül majd sor. Az ütegállásokból elég sok ember vissza tudott vonulni az erődbe, és ezúttal a meglepetés ereje sem támaszkodhat.

A pisztolyhős csatamágus továbbra sem tolta elő a képét - lehetséges, hogy visszavezényelték Stonebridge Castle-be? Ekkora mázlija nem lehet.

Serege egész éjjel feszülten várt, de nem érkezett ellentámadás. Éjfél körül az orgyilkosok nyomára akadtak két felderítőnek, akik fel akarták térképezni a tábor környékét. Gyorsan el is metszették a torkukat. Hajnaltájt egy kisebb csapat rohamosztagos és hosszúpuskás pár füstgránát takarásában megpróbálkozott egy kisebb támadással, de pár kósza ágyúlövés, és egy vehemensebb alabárdos roham meggyőzte őket, hogy jobb az erőd falain belül maradni.

Alexej körbeszimatolt a cygnari sereg környékén, és jelentette, hogy a haderő készenlétben áll, valamint hogy a létszámuk jóval több, mint amikor MacBain legutóbb ott járt. Több mindent sajnos nem tudott meg, mert nem akarta felfedni a helyzetét.

- Hol van a khadori erősítés? - kérdezte csendben Modarvo hadnagy, mivel a nap időközben már a delet is elhagyta. A feszültség a megszállt lövegállásban érezhetően nőtt. A katonák nem bánták, hogy egy ilyen jól védhető helyen kell várakozniuk, de tudták, hogy előbb-utóbb meg kell ostromolniuk az erődöt, és hogy kezdenek kifutni az időből. A beígért erősítésnek pedig se híre, se hamva.

MacBain szótlanul ingatta csak a fejét a kérdésre. Már megbánta, hogy megemlítette az északi erősítést. Az elején csak azért mondta el nekik a haditerv ezen részét, hogy nagyobb bizalommal vágjanak bele a megbízatásba.

Az embereire lehetett számítani, ezt tegnap már bizonyították. Ráadásul az erőd sem állt még teljesen készen. Ennek ellenére el akart kerülni egy frontális támadást, ami nem sok sikerrel kecsegtetett.

Észak felől füttyszó hallatszott, és többen a hágó felé pillantottak. MacBain kisétált az egyik gyilokjáróra, és látta, hogy az egyik őrségbe álíltott lövész felállt, és hevesen integetett észak felé - de láthatóan nem riadóztatott. Nem sokkal később katonákat láttak feltűnni a szorosban, rajtuk a Téli Gárda összetéveszthetetlen vörös uniformisa. Drake emberei éljeneztek, de az ujjongás gyorsan abbamaradt. Mac Bainnek is arcára fagyott a mosoly, amikor látta, milyen kevesen tartanak feléjük. Szivarját a kezében tartva leugrott a lövegtalpról, és eléjük sietett, üdvözölni őket.

Egy gárdista őrmester lépett elő, és rövid biccentéssel üdvözölte MacBaint. Erős, északi dialektussal beszélt, és törte a cygnarit, ahogyan kereste a szavakat.

- Uldinov őrmester. Jelen támadni erőd.

Bár próbált némi lelkesedést erőltetni a hangjába, emberein tisztán látszott, hogy bárhol szívesebben lennének, mint itt. MacBain alig egy szakaszra valót számolt össze belőlük, és mindegyik közönséges gárdista volt, mordállyal. Párnál volt csak komolyabb karabély, kettőnek a hátára pedig hordozható, vállról indítható rakéta volt szíjazva.

- Több emberre számítottam - vetette oda, majd ráharapva a szivar végére dühösen sziszegte az őrmesternek:- Miféle szarsággal akar megetetni Sorscha?

Uldinov hátranézett embereire, majd MacBainre. Észak felé mutogatott, és próbálta megtalálni a megfelelő szavakat. – Sorscha előörs-parancsnok nem ér rá. Lefoglal harc - hadart valamit khadoriul, amit MacBain nem értett, majd kibökte. - Feltartani.

Elégedett képpel bólintott, hogy el tudta mondani a mondókáját, és ebben a pillanatban Alexej bukkant fel Drake jobbján, de olyan halkan, hogy azon még a csatamágus is meglepődött. Gyorsan kérdezett valamit a közös nyelvükön az őrmestertől, majd MacBainhez fordult, és tolmácsolta a hallottakat.

- Komoly harcok lenni Stonebridge környékén. Az emberek nem igazán akar idejönni, de teljesítik, amit parancsoltak nekik. Arra utasították őket, hogy azonnal támadni meg erődöt. Ez a hadmozdulat időzítése kritikus.

- Ha olyan rohadt fontos, talán Sorscha méltóztathatott volna személyesen idejönni - morogta Drake a bajsza alatt.

- Lefordítsam főnök? - kérdezte Alexej.

- Nem. Mondd meg nekik, hogy álljanak alakzatba a többiek mellé, és készüljenek az indulásra - mutatott az Acélfejű lövészek felé. Alexej lefordította, de az őrmester hevesen tiltakozva magyarázott valamit. MacBain a homlokát ráncolta, és várta a fordítást. Alexej arcára ezúttal valódi vigyor ült ki.

- Azt feleli, mondani meg neked: azért van itt, hogy segít támadás, nem azért hogy ugráltasd. Te nem parancsolni neki.

MacBain arca elvörösödött, és egy lépéssel ott is termett az őrmester mellett, majd fenyegetőn fölé hajolva, a többi khadori riadt morgásával nem törődve fenyegető hangnemben ezt mondta a tisztnek: - Azt a parancsot kaptátok, hogy segítsétek az ostromot. Vagyis azt fogjátok csinálni, amit én mondok! Értve? Vagy talán nem tetszik valami?!

Alexej fordított, az őrmester pedig, akin eleinte úgy látszott, szembe akar menni a csatamágussal, inkább lehorgasztotta a fejét, és motyogott valamit az orra alatt.

Alexei arcán megrándult egy izom, és MacBainhez fordult. - Érti főnök. Mindent úgy tenni, ahogy te mondani.

MacBain sarkon fordult, és gyors léptekkel visszament az embereihez, akiket Modarvo hadnagy épp hadrendbe állított. Az előbbi kitörése részben maga ellen szólt. Tudta, hogy valami elkerüli a figyelmét, amikor a szerződést átnézte, de a csillagászati jutalom elaltatta a gyanakvását. Belevetethetett volna egy záradékot, ami kimondja, milyen és mekkora erősítést vár. Újra beigazolódott, amit már eddig is megtanult, hogy egy szerződés sosem fog lefedni minden kiskaput.

Modarvo odahajolt hozzá, hogy mások ne hallhassák, mit beszélnek. - Ne vonuljunk vissza? Dugják fel a prémiumot maguknak...

- Nem - mondta MacBain olyan kemény határozottsággal, hogy az ordi főtiszt tudta, nem érdemes tovább forszíroznia a dolgot. - Ez nem a prémiumról szól. Arra szerződtünk, hogy megtámadjuk az erődöt, és én nem fogom megszegni a megállapodást. Nem szarsz oda, ahol eszel - ez a szabály.

Modarvo sötét tekintettel bólintott: - Most azonban jó okunk lenne visszalépni. A khadoriak át akarnak húzni a palánkon, a vak is látja.

- Betű szerint nézve a szerződést ők teljesítették, amit ígértek. Úgyhogy mi is azt fogjuk tenni. - A szivar végét az útra köpte, az erőd irányába. - Ismerjük a helyet, és a védőket. Ez egy félkész erőd, nem fog ellenállni egy direkt rohamnak. Szólj az embereknek, hogy álljanak készen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.