Caine ölni tudott volna a tekintetével, ahogy végigsétált a havas utcán. A hideget nem is érezte - haragja még a páncélja hátuljában rejtőző generátornál is jobban felforrósította. Ahogy sejtette, nem volt nehéz Horace nyomára ráakadnia. Pár, útjába kerülő, részeg alakot kifaggatott, és mind a Kifőzde fele mutogatott, ahol a bandájával tanyát vert. Pont, mint amikor Caine utoljára látta.

Az ivóból hegedűszó hallatszott, és szilaj lárma szűrődött ki, amit csak nagy jóindulattal lehetett éneklésnek nevezni. Még az utcán előrántotta pisztolyait, akik pedig látták közeledni, riadtan iszkoltak odébb az útjából. Kivéve egy valakit.

Hiába volt elborulva az agya, így is felismerte Horace régi verőlegényét, és a kezén lévő sebhelyet, amit neki köszönhetett. A melák becsületére legyen mondva, nem ijedt meg tőle. Nem állt előtte félre, sőt, még ahhoz is vette a bátorságot, hogy a fegyveréért nyúljon. De elkésett.

Három lépés távolságból Caine hagyta, hogy a dühe kirobbanjon belőle.

Egy fényes villanás, és a gazember már repült is a bejárat felé, ami pozdorjává tört a becsapódástól. A kocsmában mindenki odafordult az ajtó irányába, még a hegedűs is abbahagyta a zenét. Néma csend lett úrrá a helyiségen. Caine átlépett a törött ajtódarabok, meg az eszméletlen fogdmeg felett, és szó nélkül haladt végig azok mellett is, akiket a becsapódás ledöntött a lábukról.

- Horace! - ordította a bámuló tömegen át. Szemei szikrákat szórtak. - Told ide a képed! Gyere ki, és rendezzük le a dolgot az utcán!

Horace az egyik hátsó asztal mögött ült, és épp mindkét kezére jutott egy-egy pincérlány. A bandafőnök csodálkozva pislogott a férfi felé, fejét zavartan ingatva. A behajtó nem sokat változott, amióta a ranglétra tetejére került. Ugyanolyan koponyaarca volt, de mégis, Caine most teljesen másként tekintett rá. Már nem ellenfél volt, hanem préda.

Horace ráérősen felkelt, és szép lassan elérte a megvilágosodás.

- Hogyne, fiú, türelem. Máris jövök. - felelte nyugodt hangon, félig a tömegnek címezve. Az emberei ugrásra készen vártak, de Horace elhajtotta őket az asztalától.

Caine bólintott, és visszafordult az ajtó felé. A néma csendben pisztolykattanást hallott.

Elmosolyodott.

Szinte látni sem lehetett, ahogy megpördült, és megeresztett egy lövést, ami mennydörgésként hasított végig a zárt térben. Horace fájdalmasan felordított, amint a golyó kitépte a kezéből a pisztolyt. A fegyver végigszánkázott a padlón. A bandavezér dühödten pislogott a tisztre, a zsibbadt kezét markolászva.

- Szóval itt bent akarod lezavarni? Legyen. Vedd fel. - Caine visszacsúsztatta a tokba a fegyverét, és keresztbe fonta maga előtt a karját.

Horace a fegyver után vetette magát, majd hátraugrott, az egyik pultos cica mögé, aki épp egy felborult asztal mögött keresett fedezéket. Nyakon ragadta a nőt, és élő pajzsként maga elé húzta. A lány válla fölött próbált Caine-re célozni.

A fiú egy újabb fülrepesztő dörrenés kíséretében elsütötte a másik fegyverét is. Horace hátrazuhant, és estében elengedte a lányt. A pisztoly újra elrepült a kezéből, és a markolatot tartó keze helyén csak egy véres csonk maradt. Caine lassú mozdulatokkal újratöltötte a fegyvert, majd visszadugta őket a tokjába.

- AZT MONDTAM, VEDD FEL! - ordította.

Horace a fájdalomtól és a haragtól remegve a pisztolyért nyúlt. Zihált, alig állt a lábán. Caine meg se moccant, csak mereven nézte. A férfi remegő kézzel emelte célra a fegyvert, és harmadszorra is megpróbálta elsütni. Egy újabb égzengés volt rá a válasz. Horace a padlóra zuhant, miután a térdkalácsa szétrobbant. Caine hanyag léptekkel odaballagott a nyöszörgő bandavezérhez, aki ezúttal nem mert a fegyveréért nyúlni. Csak nyögdécselt valamit, amikor Caine letérdelt, hogy odaadja neki a pisztolyt.

- Nem kell? Akkor ennyi? - Odakiáltott a többiek felé: - Még valaki? Nincs itt senki, akivel végre rendesen lehetne párbajozni?

Nem jött felelt sehonnan. A főnök emberei lapultak - ki az ajtó, ki a bárpult, ki az asztalok mögött. A Horace-t korábban vigyázó keménylegényeknek is hűlt helyük volt. Caine mély levegőt vett. Ahogy lehiggadt, nyugodt, jeges hangon folytatta: - Nekem így is jó.

Arrébb rúgta Horace fegyverét, megragadta a férfi ingjét, és nagyot mordulva talpra rántotta. A gazember ép kezét a vállára véve Caine elkezdte kifelé támogatni az ivóból a vezért

- Gyere csak, Horace. Sétálunk egy kicsit.

Kibotorkáltak a piactérre, ami körül a közelgő Télünnep díszei lógtak a házfalakról. Horace próbált Caine-nel lépést tartani, de minden lépésnél felkiáltott. A középen álló, ötemeletnyi óratorony felé igyekeztek, amiről fenyőágak és girlandok lógtak alá. Horace felnézett, és rettegés ült ki az arcára.

- Emlékszem... emlékszem rád... Beszé... beszéjjük' meg, rendben? - dadogta.

- Mondd csak.

- Van lóvém bőven. Vigyé' csak... amennyit csak akarsz! - próbált valami cinkos mosolyt erőltetni az arcára, de Caine fagyos tekintete elhallgattatta.

- Elvetted az egyik legfontosabb percet az életemből Vissza tudod adni?

Horace csak értetlenül bámult rá.

Caine felnézett a toronyra, és koncentrált. Becsukta szemét, és a világ meghajlott körülöttük. Rettentő erőfeszítésbe került, de magával teleportálta a bandavezért is. A két férfi az óratorony körül futó párkányon jelent meg újra. Caine hevesen zihált, a kimerültségtől. Horace-t teljesen összezavarta a térhajlítás. Térdre zuhant, majd az émelygéstől és a fájdalomtól kiadta a vacsoráját. Miközben áldozata öklendezett, Caine megzabolázta a légzését, és a párkány szélén álló vízköpőre pillantott.

Ez meg is teszi.

Kihajolt, eloldozta a szobron lévő kötelet, ami az egyik szomszédos ház tetejéhez volt kötve, és a díszeket tartotta. Egy erős rántással a kötél engedett, és a girlandok mind lezuhantak a földre. Feltekerte a kötelet, miközben háta mögött a világló óralap nehéz fémmutatói kérlelhetetlenül haladtak előre.

Horace még mindig kóválygott, és térden állva remegett a párkányon. Aztán egyből megértette, mi készül, amikor Caine egy erős hurkot csomózott a kötélre. A tiszt lepillantott, és látta, hogy a nem mindennapi látványosság sok érdeklődőt odavonzott a torony köré - többek között a bainsmarketi csendőröket is. Az egyenruhások kiabáltak neki, hogy jöjjön le, és adja meg magát. Horace szánalmas, könyörgő képpel nézett fel Caine-re, ingujjával törölgetve a véres nyálat ajkairól.

- Ne... kérlek, ne... én nem ilyen halált érdem... - Horace nyekergése félbeszakadt, ahogy Caine rátette, és meghúzta a nyaka körül a hurkot.

- De. Épp ilyet érdemelsz.

Caine belerúgott Horace-ba, aki lezuhant a párkányról. A néhai bandafőnök gégéje körül egy hangos pattanással megfeszült a kötél. Csak egyetlen egyszer rándult össze, majd békésen megtalálta a helyét a toronyról lógó a többi dísz között.

Caine eltűnt a kiugróról, és egy pillanattal később már lent is volt, fél térdre hullva, az utca kövezetén. A csendőrök körbevették, és ráemelték fegyvereiket. Caine gúnyosan felemelte a kezeit.

- Ok fiúk, csak ennyi volt. Mehetünk?

*********

Két évvel korábban

AR 594 tavasza - Bainsmarket, a városi tanács épülete

- 31-071-es elítélt! Látogatód jött!

Caine átfordult a priccsen, és figyelte a szellemszerű, szürke alakot. A fény bántotta a szemét, így csak hunyorogva próbálta kivenni, ki lehet a szürkeruhás a rács túloldalán. Miután szemei hozzászoktak a világossához, látta, hogy egy ösztövér, komor arcú ember áll az ajtóban. A férfi egy darabig csak állt, és nézte, majd kimért léptekkel sétálni kezdett fel-alá a cella előtt.

- Múlt ősszel hallottam egy érdekes történetet - mondta a szürkeruhás, szinte suttogva. Caine nem tudta az akcentusa alapján megállapítani, hova valósi. - Ha lehet hinni az elmondottaknak, egy egészen sajátos incidens zavarta meg a király látogatását a caspiai hadi akadémián.

Caine felült a priccsen, de nem szólt egy szót sem.

- Vinter király megparancsolta egy kadétnak, hogy célozzon be egy 20 lépésre lévő célpontot. A kadét ki is lőtte a célt, de az egyik udvaronc, hogy is mondjam... Finoman szólva becsmérelte a férfi lövészi képességeit. Erre ez a bizonyos alak megeresztett egy oldalirányú kapáslövést, ami levitte a tanácsos bross tűjét, de előtte még megpattant két falon, és egy csilláron. A tanácsosnak semmi baja nem lett, azon kívül, hogy a köpenye leesett a földre.

A szürkeruhás férfi megállt, és hosszú mutatóujját elgondolkodva az ajkához emelte. - A király fényes és dicső jövőt jósolt a kadétnak. Milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy rá pár hónapra az illető eltűnt, nemde?

Caine a férfire hunyorgott. Majd felkelt, odalépett a sarokban lévő vödörhöz, és belevizelt.

- Mégis, miért vagy még itt? - kérdezte halk hangon az ismeretlen. - Mindketten tudjuk, hogy bármikor leléphetnél.

- Mert ide tartozom, vagy nem? Láthatja, csak egy bűnöző vagyok, semmi más. Gyilkosságért vagyok bent - dünnyögte, miközben a nadrágját igazgatta vissza.

- De igencsak hozzáértő módon elkövetett gyilkosságért, ha jól hallottam. És az ilyen jó képességű egyéneket meg kell becsülnünk ezekben a nehéz időkben. Ha érdekel más is az önsajnálaton kívül, akkor hallhattad, hogy a népünk biztonsága pengeélen táncol. Amióta Leto megszerezte a trónt a korrupt Vinter királytól, még nagyobb veszélyben vagyunk, mint korábban.

Caine még mindig nem sok érdeklődést mutatott. A szürkeruhás elhallgatott, majd kis idő múlva folytatta.

- Úgy gondolom, hogy Cygnar érdekeit Leto tudja a legjobban szolgálni, így bármit megteszek, hogy trónon maradjon. Azt akarom, hogy te is fogadj neki hűséget, és állj be hozzánk.

- Szóval, csak ezért jött ide? - kérdezett vissza gúnyosan Caine.

- Sejtettem, hogy a hazafias érzelmek sosem tartoztak az erényeid közé. De ahogy hallottam, valaha büszke voltál arra, hogy csatamágusnak tanulhattál.

- Na igen... de, ahogy láthatja, az egészet eltékozoltam. Ahogy mindenki előre megmondta...

Az idegen egy levelet nyújtott felé a köpenye alól.

- De nem kell, hogy ez így maradjon. Én el tudom neked intézni, hogy tiszta lappal indulhass. Ez itt egy kegyelmi kérvény. Visszamehetsz, és folytathatod a máguskadét képzésed, akár már holnaptól. Cserébe azt kérem, hogy késedelem nélkül a szolgálatomra légy, ha egyszer úgy hozza majd a sors.

- Csak az idejét vesztegeti - dőlt hátra a cellafalnak, és karjait keresztbe fonva bámulta az idegent.

- Értem. Akkor marad az önsajnálat - látom, abban amúgy is jó vagy. Még a végén annál a szerencsétlen apádénál is jelentéktelenebb, és értelmetlenebb halálod lesz.

Caine arcára kiült a döbbenet. A szürkeruhás érezte, fogást talált.

- Úgy bizony, az apád a múlt héten meghalt. Nem szóltak neked? Nos, láthatóan nem. Bár ahogy látom, nem sokat jelentett volna az se, ha tudod. Van egyáltalán bármi, ami többet jelent neked magadon kívül?

Caine arcán a düh és a harag lángolt. Ahogy a férfire hunyorgott, elképzelte, ahogy eltöri a ványadt nyakát. Az idegen nyugodtan szemlélte, ahogy elvörösödik, majd a szemét ráncolva folytatta:

- Persze, megölhetsz. És aztán? Hogyan tovább?

Caine megdöbbent. Ennyire lerítt róla, hogy mit gondol? Zavarában a fal felé fordult.

- Az ajánlatom egyszeri és megismételhetetlen. Ha elszalasztod, a bitón végzed... vagy a hozzád hasonlók kardján, akik rád fognak vadászni.

- Akkor akár el is takarodhatna végre, nem?

- De, valószínűleg igen.

Caine nem szólt egy szót sem, csak megmarkolta a rácsokat az ablakán. Hallotta, ahogy az ismeretlen sarkon fordul, és távozik. Lépései egyre távolabbról visszhangzottak. Caine kinézett az ablakon, és a fejét rázta. Nem és nem! Ilyen könnyen nem fogják hintába ültetni! Hacsak...

Lebámult az alatta lévő főkapura, behunyta a szemét, és már kint is volt a fogdából. Amikor az ismeretlen egy perccel később kilépett a kapun, ő már a falnak támaszkodva, keresztbe font kézzel várta. Végigpásztázta Caine-t, de egyáltalán nem tűnt meglepettnek. Helyette csak halványan elmosolyodott.

- Örülök, hogy újra látom, Caine hadnagy. Holden Rebald vagyok, a királyi hírszerzés ezredese. - Caine felé nyújtotta kesztyűs kezét, és a férfi szemébe nézett. - Vehetem akkor úgy, hogy áll az alku?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.