Keresztút - 12. rész

2014.08.20. 08:00

caine.jpg


- Pontosan mit akar tőlünk, százados? - kérdezte az ifjú parancsnok. A vezérsátor bejárata fel volt hajtva, és a kiszűrődő fény hosszú árnyékot rajzolt nekik a tisztásra, ahol álltak. A nőn egy egyedi kivitelezésű lemezpáncél díszlett, és egy bögre gőzölgő kávét kortyolgatott.

A vértet mindenhol különböző kiállások és csatlakozók tarkították, lábai pedig fura karmokban végződtek.

Ahogy a nő kilépett a sátorból, Caine elgondolkodott, vajon a páncélzat egyes részei nem-e a nő testének protézisei. Akárhogy is, amit látni engedett magából, az meglepően csinos volt. Hosszú, szőke haj, szoros copfban, és átható, kék sólyomszemek, amik egyfolytában Caine-t vizsgálták. Még a hajától az álláig húzódó sebhely sem tudta elcsúfítani. Próbálta elképzelni, milyen lehetett a nő, amikor mosolyog. Most azonban csak fáradsággal kevert dühöt látott rajta.

- Oh, pofonegyszerű. Árulja el, mit is csinálnak itt... Von Baum parancsnok, jól emlékszem? - mondta Caine egy halvány mosollyal.

A nő nagyot sóhajtott. Egy ösztövér, de jó erőben lévő férfi jött elő a sátorból, szintén egy bögre kávéval. Ugyanúgy volt felöltözve, mégis, a vértje messze nem hatot olyan különlegesnek, mint a lányáé. Övén azonban egy félelmetes penge pihent, és Caine-t meglátva fagyos tekintettel kezdte el a szakállát birizgálni. A nő egy vállvonás kíséretében nézett vissza rá.

- Hallottad, mit kérdezett, apa? - mondta a lány. A férfi válaszul felmordult, és továbbra is Caine-t bámulta.

- A nevem Hector - nyújtotta határozottan a kezét Caine felé, amibe ő azonnal belecsapott. - Szerződés köt minket százados, azért vagyunk itt. Sajnálom, hogy vesztegetjük az értékes idejét, de nem tettünk semmi törvénybe ütközőt. - mondta az öreg nyugodt hangon.

- Talán nem - válaszolta Caine. - De ahogy nézem, mindent megtesznek azért, hogy rejtve maradjanak. És ez nekem egy hangyabokányit gyanús.

- Attól, hogy gyanús, még nem törvénybe ütköző, uram. A megbízónk különösképp ragaszkodott a diszkrécióhoz - felelte Lily. A sátor mögül Caine fémcsikorgást, és egy kazán pöfögését hallotta.

- Akkor talán a megbízójuk tudna segíteni. Meg tudnák mondani, merre találom? - kérdezte Caine mosolyogva. Lily a szemeit forgatta, de a nagydarab férfi csak nevetett, lánya vállára téve a kezét.

- Tudja maga is cimbora, hogy efféle dolgot nem mondhatok meg - csóválta szórakozottan a fejét. Caine a férfi ráncos bőrét tanulmányozta. Halkan sóhajtott, tudván, hogy semmit nem fog belőlük kiszedni. Itt volt az ideje taktikát váltani.

- Ahogy gondolják.

A háta mögül ütemes, fémes csattogás hallatszott, ami egyre közelebb ért. Az erdőben meghúzódva egy vöröses szempár ragyogott fel. A gólem feszült volt, fegyverével becélozta a menetelő gépezeteket a táborban. Egyfolytában sürgette Caine-t a gondolataival, hogy adjon tűzparancsot, de a csatamágus határozott paranccsal rendre intette.

- Akkor hadd mondjak valamit - szűrte meg a fogai között a szavakat. - Akárhogy is kushadnak, tudjuk, hogy itt a táboruk, és figyelni fogjuk magukat. Ha pedig átlépik azt a bizonyos határt, a következő társalgásunk messze nem lesz ennyire baráti.

Caine épp a mondandója végére ért, amikor két hatalmas Öszvér lépett be a lámpafénybe. Mindketten ember nagyságú buzogányt tartottak az egyik kezükben, a másik végtagjuk helyén pedig egy gőzhajtású ágyú figyelt. Körbeállták a nőt, és dühödt bikaként fújták a gőzt.

Caine érezte, hogy mindketten meg akarják rohanni, és tudta, mekkora erőfeszítésbe telik a nőnek visszatartani őket.

- Argiv! Hedo! Nyugalom! - intette rendre harsányan a gépeket a nő, miközben le nem vette Caine-ről a tekintetét. - Nem vall túl nagy bölcsességre engem fenyegetni, százados. A kis barátaim ugranak, ha a biztonságomat fenyegetik.

Hector köhintett egyet, de nem szólalt meg.

Caine elmosolyodott. A gép szemén át nézve látta, hogy a csalitosba álló gólem már be is célozta az egyik Öszvér fejét.

Lily szemei összeszűkültek, ahogy próbálta visszatartani a gépeket, mire Hector a vállára tette a kezét. - Drágám, nincs egyedül - pislantott a sötét rengeteg felé.

- Csak tartsák észben, amit mondtam - fejezte be, majd búcsút intett, hátat fordított a nőnek, és már el is tűnt az erdő árnyai között.

*************

- Elismerésem, uram. A helyén vannak a tökei. Megnéztem volna a lyány arcát, amikor eljött onnan.

Reevan cinkos vigyorral az arcán csóválta a fejét. A felderítő tiszt szinte árnyként mozgott az éjszakai holdvilágnál. Caine egy félmosoly kíséretében bólintott, és maga mellé parancsolta Szívhetest.

- Itt most elválnak az útjaink, őrmester.

- Uram?

- Vigye vissza a srácokat a táborba. Nekem még dolgom van. Megnézem, mit terveznek holnapra a mi kis újdonsült barátaink.

Reevan bólintott, és szorosan magára húzta a köpenyét az esti hideg ellen.

- Értem uram. Jó vadászatot.

--------------

Caine és Szívhetes rohanvást mentek.

Ahol lehetett, az észak felé menő ösvényt használták, de a tőzeglápokon is keresztülvágtak, ha kellett. Az előző esti túrából Caine már tudta, hogy merre kell elkerülni az őrposztokat az erdőn keresztül. Ezúttal csak egy őrjárat elől kellett kitérniük. Azon törte a fejét, vajon Szívhetes nem lesz-e túlságosan sok erre a küldetésre.

Végre elérték a Merywyn melletti kis dombocskát, ahol korábban is szemlélődött. Megállt, hogy kifújja magát. A bokrok takarásából kinézve azonban elborult a tekintete.

- Azt a rohadt...

Sokan voltak. Több százan. Visszahúzódott a bokor takarásába. Szívhetes mögötte várt, összehúzva magát, és apró gőzpamacsot eregetve. Caine fel-alá járkált egy darabig, aztán újra a várost körülvevő tisztásra vetette a tekintetét.

A kordon legközelebbi, alig pár méretnyire eső részén llaeli hadmérnökök dolgoztak, az egyik lámpatövénél. Épp kerítésoszlopokat vertek le, és szögesdrót-tekercseket hajtogattak szét. A városfalhoz közel két, teljes századnyi katona táborozott, nehéz rakodógólemeik pedig az utánpótlást pakolták át.

A kisebb tábori sátrak között épp akkor állították fel egy nagy sátor központi póznáját is, rajta a barna vászonnal.

- Egy egész rohadt sátorvárost húznak fel! - szitkozódott Caine. Rebald nem tévedett. Visszanézett Szívhetesre, és mogorván nézte a rejtőernyőt. "Már tegnap este meg kellett volna próbálnom bejutni. Honnan tudjam, hogy ez a ketyere most is meg fog-e védeni?"

A gólem felemelte széles fejszéjét, félresöpörte az egyik bokrot, és a pár száz méretnyire fekvő Fekete folyó felé mutogatott. A kordon még nem ért el odáig, és a gázlámpák fénye is csak homályosan világította meg a területet. Caine az állát vakarta, majd bólintott.

- Azt hiszem, ennél jobb lehetőségünk nem fog adódni, ugye?

Szívhetes csak megvonta a vállát. Caine a fal tövében felhalmozott szemetet nézte, ami a táborból került ki. Üres hordók, fa dobozok és vászontekercsek álltak a várfal mellé felhalmozva. Közvetlen mellette egy áteresz, ami épp elég mély volt ahhoz, hogy a góleme elbújjon benne. Egy roskadozó rakodógólem időről időre odavánszorgott a halomhoz, hogy újabb darabokat rakodjon le, de ezen kívül nem volt arrafelé semmi mozgás. Caine kétkedve bámulta Szívhetest.

- No, akkor belevágunk, vagy mi lesz?

Szívhetes gondolkodás nélkül megindult előre, kicammogva a fedezékből. Caine látta, hogy a rejtőernyő működésbe lép, és a gépezet réz borításának résein fehéres fény szűrődik át. A gépet elkezdte körbevenni a torzítómező, mintha csak a hő miatt hullámosodna meg a kép. A jelenség aztán addig fokozódott, míg a gólem teljesen el nem tűnt a szeme elől, és csak egy vibráló, üres foltnak látszott a levegőben. Nem volt se látható, se teljesen láthatatlan - az ember szemének egyszerűen fájt, ha odanézett. Érezte, ahogy az ernyő belsejében ácsorgó gólem türelmetlenül nógatja, hogy menjen vele. Felmordult, majd belépett a vibráló torzítómezőbe. Caine körül a világ fura maszkot vett fel. Mindent letompítva hallott, és a látvány is kicsit homályos volt.

Lassan lépdelve elindultak, hogy átszeljék a tisztást.

Caine látta, hogy a szeméthalom alig tíz méterre van tőlük. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, és a bőre borsózott. Eddig gond nélkül eljutottak, de így is tucatnyi ember mászkált fel alá a tágabb környezetükben. Igyekeztek jó nagy vargabetűvel elérni a céljukat, és kihasználni a kevésbé megvilágított részeket. Nem egyszer meg is kellett állniuk, amikor egyik-másik katona túl közel került hozzájuk. Mindegyik alkalomnál nesztelenül lapultak, de az ernyő a vártnak megfelelően működött. Újabb métereket nyertek.

Egyszer azonban egy magányos katona lépett az útjukba, aki az egyik rakodógólem nyomában lépdelt. Ahogy a gép lerakta a rárakott anyagot, a férfi benyúlt a zubbonya alá, és hevesen keresni kezdett valamit. A gólem megfordult, és fémes kattogással elindult vissza, a tábor felé. A katona azonban ottmaradt. Egy kis laposüveget kotorászott elő, és bambán leste a gyalogösvényt, amerről jött. Majd egy jó nagyot húzott a fémbutykosból.

Caine várta, hogy az alak végre elmenjen. De az nem mozdult. Helyette hosszasan bámulta maga előtt a tisztást, míg meg nem állapodott a tekintete a rejtőernyő által eltorzított ponton. Még egyet kortyolt az üveg tartalmából. Arcára kiült az elképedés.

Caine istenesen káromkodott magában. Most mi legyen? Húzza az ernyőn belülre, és nyisszantsa el a torkát? Mi mást tehetne? Csapásra készen előre parancsolta Szívheteset. A llaeli katona egy lépéssel közelebb jött, és tátott szájjal bámult előre. Caine elővette a kését, és érezte, hogy minden idegszála megfeszül.

Hirtelen a férfi elszörnyedve pillantott a kezében lévő üvegre, ledobta a földre, és nyöszörögve elfutott vissza, a tábor irányába.

Caine követte Szívhetest, elhaladva a lassan csordogáló laposüveg mellett. Végre elérték a szeméthalmot. Belepillantott az átereszbe, majd megparancsolta a gépnek, hogy gyalogoljon be a csatornába. Szívhetes félretolt pár rozsdás rácsot, és nemsokára teljesen eltűnt a fürkésző tekintetek elől.

- Várj, amíg visszaérek. Nem fog soká tartani.

Caine mászni kezdett felfelé.

A bejegyzés trackback címe:

https://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr626588335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gebebegbrer 2014.08.20. 11:07:12

nagyon jók ezek az írások. saját kútfőből megy, vagy fordítasz valahonnan?

Petrow 2014.08.20. 19:58:59

@gebebegbrer: egyik sem saját, ez pl. a Way of caine c. mű fordítása. Örülök, hogy tetszik, további jó böngészést és olvasást!

gebebegbrer 2014.08.20. 20:08:13

@Petrow:
engedelmeddel a történeteket elmentem word-ben, 1 sztori/1 file felosztással. aztán amint van rá időm, olvasom őket.
az utolsó betűig betartva-t már elolvastam. remek fordítás lett.

Petrow 2014.08.21. 11:40:07

@gebebegbrer: Teljesen nyugodtan, ezek nonprofit, fan-fordítások, egyelőre semmilyen szerzői, vagy egyéb jog nincs a kezemben az eredeti művet illetően :)

Többen kérték, és akarok is majd összesített változatot készíteni belőle, csak épp az időt kellene majd rászánnom.