Steelhead.jpg

Az egész menetoszlop feszes tempót vett fel. Az őrtornyon túli kanyar mögött már az ütegállások várták őket, amiket még ma el kellett foglalniuk. A védművek előtt a két bekötőút összetalálkozott, mögöttük délre pedig egy rövid szakasz után ott állt az erőd, és az út, ami Bainsmarket felé vitt.

Lehet, hogy az utánpótlásként beígért cygnari hadtest, ami miatt nem akarták meghosszabbítani a szerződését, már megérkezett az erődbe. Ha így is van, remélte, hogy az elterelésnek kiküldött lövész szakasz legalább részben elvonja róluk a figyelmet. Ennek ellenére tudta, hogy ha meghallják a hátuk mögül az ágyúzást és a lövöldözést, vissza fognak fordulni.

Drake várakozásai az orgyilkosokat illetően beigazolódtak, a fürge kardforgatók ugyanis csendben csatlakoztak a menetoszlophoz, amikor az Acélfejűek a torony mellé értek. Alexej egy aprót biccentett Drake felé, majd tovább tisztogatta a vért a széles pengéjű korski párbajtőréről. MacBain örömmel ismerte el, hogy a fiúk jóval az elvárások felett teljesítettek - ami alapján joggal reménykedett, hogy a következő feladatot is végre tudják hajtani, amit rájuk fog bízni.

- Gondolod, hogy újra meg tudnátok birkózni valami hasonlóval?

- Persze főnök - rándult meg újra Alexej bal szeme.

- A következő célpontnál túl sokan lesznek ahhoz, hogy minddel egyedül végezzetek. Lopakodjatok előre, és vegyetek fel támadási pozíciót a fősereg előtt. Több löveg is fog majd ránk tüzelni.

- Tüzéreket kell öldösnünk? - kérdezett vissza a bandavezér, olyan hangsúllyal, mint aki szinte lealacsonyítónak érezi a feladatot.

- Nem csak tüzéreket, gyalogosfedezet is lesz mellettük.

Alexej arcán nem látszottak érzelmek, de MacBain tudta, hogy még ezek a képzett gyilkosok is kerülhetnek olyan helyzetbe, amiből nem fognak tudni kilábalni. A három gólemre mutatott:

- Várjatok, amíg a csatagólemekkel féltávhoz érünk, aztán rohanjátok le a tüzéreket. Valószínűleg ekkor már az ágyúik hatótávolságán belül leszünk, és velünk lesznek elfoglalva.

Voltak kétségei, hogy a bandavezér megértette-e a mondandóját, de a férfi csak bólintott, majd gyorsan elhadarta a lényeget khadoriul a társainak. Ők is bólintottak, majd könnyed eleganciával előre surrantak, és már el is tűntek szem elől.

MacBain adott nekik pár percet, mielőtt a gólemeket mozgásra ösztökélte. Az Öszvér, a Nomád és a Talon gyorsan felszította kazánját. MacBain jelt adott, és Modarvo odakiáltott az Acélfejűeknek:

- Futólépés előre! Tüzérségi támadás várható. Maradjatok a gólemek takarásában, és kilépni! Aki lemarad, halott!

MacBain megtöltötte és kibiztosította kézi ágyúját, majd ő is futni kezdett, közvetlen az egyik gólem mögött. Az Acélfejűek hangos csatakiáltással követték. A lövészek és az alabárdosok vegyes sorokban futottak mögötte, hogy majd a nyílt téren alakzatba rendeződjenek. A MacBain saját kezűleg kovácsolt páncéljába épített generátor feldübörgött, a vért gazdája pedig remélte, hogy az őt védő energiamező és a páncélzat elégséges védelmet fog nyújtani, amíg átér a zárótűzön. A Nomádot küldte legelőre. Rárajzolt egy oltalmazó rúnát, hogy megerősítse a gép páncélját, és hogy szükség esetén működésben tarthassa a sérülés miatt kieső rendszereket. Az effajta bűbáj legjobb esetben is csak kényszermegoldásnak volt jó, és nem helyettesíthette a tényleges javítási munkálatokat. De nem is ez volt a cél, hanem hogy a gép elláthassa feladatát a harc idejére, és ehhez pont elég volt ez a kis hókuszpókusz.

Varázsereje egy részét arra fordította, hogy továbbra erősítse az orgyilkosokat óvó védőmezőt. Jól fog jönni, ha a lőállásokban lévőknél előkerülnek a pisztolyok, és a mordályok a kezdeti meglepetés után. A sziklafalak közötti szurdok az őrtorony után összeszűkült, de rögtön utána egy széles, nyitott völgybe torkollt, amit az ütegállások védtek, és momentán roppant távolinak tűntek.

Azonban erről az útról jövet megvolt az az előnyük, hogy közel tudtak maradni a jobb oldalt felfelé nyúló sziklákhoz. Az ágyúkat így folyamatosan forgatni kellett, hogy tűz alá tudják őket venni. A keleti hágó, amit végül is elkerültek, szinte rögtön egy széles síkságra nyílt, és egyenesen az lövegeknek kellett volna rontaniuk. A három csatagólem szinte vállvetve dübörgött előre, miközben fülsiketítően zúgtak, és okádták a füstöt. A terv az volt, hogy jelenlétük elvonja a tüzet a nagyjából ötven, mögöttük loholó fegyveresről, akik kifelé igyekeztek a völgyből.

Az ütegállások önmagukban is beillettek volna egy kisebb erődnek. Mindegyik ágyú megerősített talapzaton állt, és számos, alacsonyabb fal futott körbe az állások körül. Az egész egy meredek hegyorom előtti dombra épült, nagyszerű rálátást biztosítva a védőknek, a kisebb védfalak pedig az erődhöz vezető útig kinyúltak.

Bár csak néhány része volt teljesen fedett, a gondosan megtervezett védmű komoly fedezéket nyújtott a gyilokjárókról tüzelő katonáknak.

MacBain még ekkora távolságról is ki tudta szúrni három cygnari csatagólem külalakját, akik az alacsonyabb, külső falak mögött várakoztak. Egy öreg Védő és két Csatamén típusú gép várta őket. Az ilyen helyekre kiállított gépeknek általában nem voltak a teljesítőképességük csúcsán - vagy megsérült a cortexük, vagy egyszerűen csak kiszámíthatatlanul viselkedtek. Valószínűleg túl sokszor berhelték meg a rendszerüket, és teljes cotrex cserére szorultak volna. Azonban ennek tudtában sem követte el azt a hibát, hogy alábecsülte a gólemek pusztító erejét.

MacBain seregét szinte azonnal kiszúrták, amint leért a völgybe, de az ágyúk nem voltak még feléjük fordítva. Ezek szerint volt valami haszna, hogy kiiktatták az őrtorony személyzetét. Szinte maga előtt látta, ahogy a tüzérek kétségbeesett erőfeszítéssel próbálják a vonóláncokkal elforgatni a lövegtalpakat, hogy irányba álljanak. Alig gondolt ebbe bele, máris felhangzottak az első, távoli dörrenések, és az ágyúgolyók sivítása. Földgejzírek törtek fel körülöttük, de egyetlen lövés sem talált célt; többségük túl rövidnek bizonyult.

A kezelőszemélyzet azonban nem tétlenkedett. Pár másodperccel később újabb sorozatot lőttek ki, ami ezúttal eltalálta a Nomádot és az Öszvért, amik megremegtek a becsapódások erejétől. Az egyik golyó elhúzott a fejük felett, és hátul csapódott be. Drake hallotta, ahogy pár embere fájdalmasan felüvölt.

A többiek a kissé megtépázott gólemekkel együtt rohantak tovább. Az élen haladó Nomád fogta fel a Védő rendkívül pontos és erős lövéseit, és valószínűleg MacBain varázslata nélkül már rég megadta volna magát. Azonban nem tört meg a lendülete, robogott egyre csak előre, és gyorsan közeledett az ellenséges vonalakhoz. Ahogy lőtávolságba értek, felhangzott a hosszúpuskák dübörgése is. A lövedékek többsége a csatagólemekről pattant le, de MacBain és a mellette loholó Acélfejűek mellett is jó pár golyó elhúzott.

Az ő lövészei a cygnari lövészárkokban is népszerű karabélyt használták, ami ugyan nem vitt olyan messze, de erősebb lövedékkel dolgozott. Amikor ők is lőtávolságon belül értek, az Acélfejű lövészek begyakorlott mozdulatokkal alakzatba rendeződtek, az első sor fél térdre ereszkedett, és alaposan megszórták a falakon állókat. Eközben alabárdos társaik futottak tovább a gólemek mögött, egyre közelebb az ellenséges vonalakhoz.

Éppen csak belekezdtek az ágyúk a harmadik sorozatba, amikor Drake mozgást látott az állásokban. A kajazi orgyilkosok közvetlenül a tüzérek háta mögött bukkantak fel, és irgalmatlanul lekaszabolták a többségében épp az újratöltéssel bajlódó személyzetet. Csak két ágyú tudott tüzelni, az egyiknek a lövedéke jóval a lövészek vonalain túl csapódott be. A másik a Talont célozta, de nem találta telibe, így csak por és göröngy terítette be a gépet.

Cygnari kardlovagok rontottak elő, hogy felkoncolják a soraik közé keveredett khadoriakat. MacBain célra tartott a kézifegyverével, és átlőtte a lovagok parancsnokának a fejét. A többi lovag azonban elérte őket, és az orgyilkosok nemsokára vadul védekeztek és hárítottak tőreikkel, miközben a lovagok a sokkal nagyobb és ormótlanabb Caspiai kardjaikkal próbálták lenyomni őket.

MacBain újratárazott, de közben elméje egy részével gólemeire figyelt, és a csata alakulását is szemmel tartotta. Megparancsolta a Nomádnak, hogy rontson rá a Védőre. Az óriási gép már két sorozatot kilőtt rájuk halálos lövegéből, és nem akarta, hogy újabbra lehetősége adódjon. Szerencsére az ellenséges gólemeket csak tisztek, és nem csatamágusok irányították, ami MacBain malmára hajtotta a vizet. Megállította az Öszvért és a teljes gőznyomást az ágyúra irányította. A plusz erőnek hála a nehéz robbanólövedék a szokásosnál is messzebbre szállt, egyenest a külső védmű középpontja felé. MacBain ezzel egy időben összeszedte minden erejét, és pusztító lökéshullámot lőtt ki a védállás ugyanezen részére. A fal feldobbant, és a mögötte álló hosszúpuskás szakasz szanaszét repült, a falat alkotó kövekkel egyetemben. MacBain kilőtt egy tárat az első csapást valami csoda folytán túlélő ellenséges lövészekre, majd elrakta kézifegyverét a tokjába, és elővette kardját, aminek a nagyon találó Sírásó nevet adta. Csatlakozott az alabárdosok rohamához, akik beözönlöttek a falon támadt résen. Mögöttük az Öszvér a baloldali falszakaszt vette tűz alá, ahol éppen egy osztag gyalogos igyekezett segítségére sietni az orgyilkosokkal dulakodó kardlovagoknak.

A Nomád nem mai darab volt, Cygnar serege már vagy negyven éve kivonta a szolgálatból. A zsoldosseregekben azonban továbbra is fénykorát élte. Nem volt benne gyorsító-mechanizmus, a cortexe sem volt annyira kifinomult, mint mondjuk a leváltására tervezett Páncélosnak, és a masszív kardot sem segítette semmilyen erőfokozó rendszer, de amit tudott, az épp elég volt ahhoz, hogy MacBain ráeressze egy másik nehéz csatagólemre. A vaskos acélpenge telibe találta a Védő karját, a rohamtól magával vitt lendülettől pedig egyenesen az ellenséges gép törzsébe hatolt, szétzúzva annak kazánját, és átvágva a mozgató dugattyúkat. MacBain gondolati parancsára a Nomád kihúzta a kardját újra lesújtott, majd újra és újra, amíg el nem érte a gép cortexét. Egy ütéssel azt is összezúzta, így a gép szinte használhatatlanná vált. Még megállt a lábán, de mivel a karját szinte levágta a roham, nem sokat tehetett a Nomád további csapásai ellen. MacBain biztos volt benne, hogy góleme most már egyedül is elbír az ellenséges géppel, így máshová koncentrált.

A két Csatamén folyamatosan lőtte MacBaint és a Nomádot is, amíg azok be nem értek a fal mögé, de a Nomád kezén lévő pajzsról lepattantak a lövedékek. MacBaint egy hajszállal, de elhibázták, és a lövés ártalmatlanul húzott el a válla fölött, majd szétrobbant egy sziklán.

Talonja rávetette magát az egyik Csataménre. A cygnari gólem épp a kalapácsával készült lesújtani, amit a Talon a pajzsával fogott fel. Válaszul ellenfelébe döfte lándzsáját.

A másik Csatamént az Acélfejű lövészek tartották komoly tűz alatt. Bár a golyók egy része lepattant a páncéljáról, nem egy átütötte azt, fontos vezetékeket és hengereket zúzva szét. Az alabárdosok az ellenfél lövészei és a kardlovadok között vágtak rendet, így MacBain akadálytalanul vethette rá magát az átlyuggatott Csataménre. Modarvo hadnagy is mellette loholt, kezében az alabárdjával. Épp akkor vágta fegyverét a gólembe, amikor MacBain is két kézre fogta a kardját, majd a turbinák adta minden csepp plusz erőt összpontosítva átlyukasztotta a gépezet fejét, és a törzsét. Mintha csak egy közönséges ember lett volna, a csatagólem összerogyott az irtózatos csapás alatt.

A Talon is végzett a másik Csataménnel, MacBain pedig észrevette, hogy pár cygnari kereket oldott, és az erőd felé rohant. Az emberei üldözőbe akarták őket venni, de ő megálljt parancsolt.

- Modarvo! Hadd fussanak! Irányítsd az embereket az ágyúkhoz! - mutatott rá a cygnari lövegekre, amik kezelők nélkül maradtak. Egyikük sem számított képzett tüzérnek, ennek ellenére könnyen rájöttek, hogyan lehet irányba fordítani és megtölteni a nem túl bonyolult, de jól megépített ágyúkat.

MacBain terve bevált. A kicsi, zavarkeltésre kivezényelt kontingens valóban magára vonta az erőd védőinek figyelmét, akik a csata hangjait meghallva most rohanvást igyekeztek vissza a keleti hágóból. A hosszúpuskásokat, és a lövészárkokban edzett rohamosztagosokat a meglepetés erejével érte, hogy a saját lövegállásaik nyitottak rájuk tüzet. Az Acélfejűek ugyan roppant pontatlanul lőttek a nehézfegyverekkel, de így is véres rendet vágtak az ellenség soraiban. MacBain előreküldte az Öszvért, hogy tovább növelje a már így is sápasztó tűzerőt, ami aztán gyorsan pontot is tett az ütközet végére.

MacBain továbbra se látta Caine-nek semmi nyomát, amiért elmormolt egy csendes hálaimát.

A bejegyzés trackback címe:

https://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr336496803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.