Steelhead.jpgA Sárkányfog folyótól délre, AR. 608

Az Öszvér ágyúja megtévesztően halkan szólt a hasonló kaliberű fegyverekhez képest. A gőzhajtású tüzelőrendszer valóban nem dörrent nagyot - ellentétben a puskaporral dugig tömött robbanó lövedékkel, amit kilőtt. Drake MacBain élvezettel szemlélte, hogy legutolsó lövése, amit a khadori vonalakra mért, végleg megtörte az ellenség lendületét. A katonák a halott és sebesült társaikat maguk után húzva vonultak vissza. A csatagólem felülről érkező robbanólövedékeivel szemben a Téli Gárda, ami a cygnari ellátmányt védő erőd ellen igyekezett, inkább a hátrálás mellett döntött.

A csatamágus a kanyargós hegyi út egyik éles kiszögellésesében talált rá a tökéletes rálátást biztosító lesállásra. A csatagólemet feltornázni a szűk ösvényen egy egész estés mulatságnak bizonyult, és az éjjel folyamán sem hunyta le a szemét, amíg az ellenségre várt.

Bár rendesen beékelte az Öszvért a fenti, szűk résekbe, ahhoz, hogy rálőhessen a khadori menetoszlopra, a gépnek veszélyesen előre kellett hajolnia. Napokig esett az eső, és a közelgő felhők sem ígértek sok jót. A legkevesebb nedvesség is csúszós halálcsapdává változtatta volna a kiszögellést. Lélekben már fel volt rá készülve, hogy tehetetlenül kell végignéznie, ahogy a méregdrága szerkezet lezuhan, és még azelőtt ócskavassá zúzódik, mielőtt a csata érdemben kezdetét veszi. De végül mégis szerencséje volt.

A peremről ő is tűz alá vette kézi ágyújával a khadori menetoszlopot, tudván, hogy sem neki, sem a gólemnek nem nagyon kell tartania a tűz viszonzásától. A kanyarból kiérve az ellenség nem számított felülről jövő támadásra. A felülről jövő áldás még jobban összezavarta őket, mint az előttük lévő útszélen beásott Acélfejű lövészek, aki folyamatos sortűzzel fogadták a menetoszlopot. A khadoriak a bátorságuk, és a botorságuk jeleként megpróbálták megrohanni az alant lévő zsoldosokat, de a veszteségek visszavonulásra kényszerítették őket.

Drake jót nevetett magában a helyzet fonákságán, ugyanis az Öszvér az utolsó golyói egyikét lőtte ki.

A gárdisták visszavonulását látva a lövészek vígan kiáltoztak fel neki, és fegyvereiket a magasba emelve ünnepeltek. Ő egy tisztelgéssel viszonozta, majd visszafordult a gólemhez, hogy megkezdjék a korántsem könnyű leereszkedést. Az ösvényt láthatóan nem ennek a gépnek a súlyára tervezték, és már a felfelé útnál látni lehetett, hogy eléggé meg van roggyanva. Alig tettek meg pár métert, amikor a sziklaperem alatt megindult a föld, és az omlás kis híján magával vitte őket is. Amire leértek, a csatagólemen keletkezett néhány komolyabb horpadás, ő pedig a füléig sáros lett, de ennél nagyobb bajuk nem esett. Odalent csatlakozott az embereihez, és odaszólt a feléje igyekvő Giles őrmesternek: - Szép munka volt, fiúk. Ma este én fizetem az első kört!

Oszoljt vezényelt. A katonák visszamasíroztak az erődbe, ő pedig hátul maradt utóvédnek, ha esetleg a khadoriak közül valamelyiknek újra megjött volna a kedve egy kis csetepatéhoz. Egy Nomád és egy Talon állt teljes harckészültségben, arra az esetre, ha a gárdisták mégis áttörték volna a lövészek vonalát. A három csatagólem és a saját varázsereje birtokában mindene megvolt, hogy biztonsággal felvegye a harcot bármilyen erővel, ami esetleg meg akarta volna lepni.

A völgy felől egy óra múlva sem jött senki. Befutott ellenben Allister Caine hadnagy, nyomában egy pár könnyű csatagólemmel. Északkelet felől jöttek, onnan, ahonnan a cygnari csatagmágus várta a khadori támadást. Drake széles mosollyal üdvözölte: - Hogy ment a vadászat, Caine?

A pisztolymágus borús képpel nézte a Drake mögötti csatamezőt, ami tele volt khadori hullákkal.

- Csak egy kisebb felderítő haderő volt, és ők is kereket oldottak, amikor megláttak minket. Ahogy elnézem MacBain, ezt a meccset most te vitted. Álmomban nem hittem volna, hogy mégis erre jönnek… Gondolom, ők meg még kevésbé gondolták, hogy így fog végződni a dolog.

MacBain egy önelégült vigyor kíséretében a vállára kanyarította, és lappal lefelé a vállvértjére fektette kardját.

- Haver, a tanácsom ingyen van. Legközelebb majd hallgatsz rá. Amúgy ne rugózz ezen - valami azt súgja, hogy hamarosan rengeteg vöröst ölhetsz majd.

Caine elővett két szivart az egyik oldalzsebéből, meggyújtotta, és az egyiket MacBain felé nyújtotta. Majd hozzátette: - A felderítőink szerint ez volt az utolsó hadoszlop. No persze, biztos, hogy újra próbálkozni fognak.

Mindketten tudták, hogy a határszakasz védelme finoman szólva foghíjas. A Benewic erőd munkálatai még tartottak, és az ide kivezényelt őrség is folyamatos létszámhiánnyal küzdött. Ez roppant csábító célponttá tette az épületet Khador generálisainak a szemében, mivel a tőle délre fekvő Stonebridge helyőrségét nem merték direktben megostromolni.

MacBain csak fél füllel figyelte a csatamágus eszmefuttatását, amint gyalogoltak vissza a szűk hegyi szurdokban az erőd felé. Az ő számára ez nem annyira Cygnarról szólt, mint a pénzről. Elvégre ez az egész neki csak munka volt. Mostanság pedig ez a fajta munka állati jól fizetett .

Caine előreküldte a könnyebb gólemeit, MacBain pedig megparancsolta az ő nehezebb lépegetőinek, hogy kövessék azokat. Ahogy az erőd közelébe értek, egy széles völgyön vágtak át, tele megerősített tüzérségi védőállásokkal, melyek mindegyikben katonák tucatjai ügyeltek a helyőrség biztonságára. A közeledő khadori inváziós erő hírére mindegyik poszt a legmagasabb fokú készültségben volt. A külső falakon hosszúpuskás szakaszok, kardlovagok és hat, kipróbált katonák által kezelt ágyú állt készenlétben.

A két csatamágus felbukkanása megnyugtató lehetett a számukra, mert azt jelezte, hogy a közvetlen veszély elhárult. A két férfi tudta, hogy a katonák tisztjei nem engedik lazulni a fegyelmet, így nem várták, hogy ünneplő tömeg kíséri majd be őket, de így is elkaptak egy-egy kósza tisztelgést, biccentést, vagy bíztató szót, elismerés gyanánt.

A tüzelőállásban lévő ágyúkat úgy irányozták, hogy azok lőni tudják a dél felé tartó szűk utat, ami az utánpótlást őrző erőd fele vitt. Az erőd magas falai és kapui teljesen le tudták zárni a szorost, belül pedig egy szögletes, kőből rakott őrtorony állt. A tetején még csak a fa vázszerkezet volt felácsolva, ahová még több ágyút akarnak majd elhelyezni, hogy tűz alá vehessék vele szükség esetén az utat.

Az erőd fontos elosztópontja volt a Bainsmarket és Stonebridge Castle között zajló hadianyag forgalomnak, legyen szó ételről, lőszerről, emberről, vagy csatagólemről. A cygnari tábornokok ideküldték Caine-t és egy kisebb kontingenst, hogy megerősítsék az épülő erőd védelmét. Caine pedig engedélyt kapott, hogy felbérelje MacBain-t, amíg a helyőrséget teljes létszámra feltöltik. Az erőd teljes befejezéséig még jó pár hónap hátra volt, de az új ágyúkat láthatóan napokon belül fel tudják majd szerelni az őrtorony felépítményére. Legalábbis folyvást ezt hallották, meg hogy "a szükséges fegyverek és a hozzájuk tartozó emberanyag már úton vannak". Ez azonban egyáltalán nem nyugtatta meg az erődön dolgozó munkásokat, sem a katonákat, akik védték őket.

A két csatamágus épp időben érkezett, hogy megelőző csapást mérjen a khadori inváziós erők első komolyabb hullámára. Bár az erőd nem volt híján helyőrségnek, azok a szükségesnél sokkal kevesebben voltak. A kapuőrök kinyittatták a bejáratot, és a szerelők máris rohantak a gólemekhez átvizsgálásra. Caine tudta, hogy a gépek a lehető legjobb kezekben vannak, így meghívta MacBain-t egy italra. Az ivó amolyan kényszermegoldásként lett kialakítva az egyik külső raktárépületből, de a katonák így is örömmel ütötték el itt az időt. Az Acélfejűek már bent voltak, és épp pár cygnari lövésszel pusztították a söröket. A hangulat kezdett kicsit eldurvulni, de amikor Caine és MacBain beléptek, dübörgő éljenzés fogadta őket.

A mocskos helyiség félig szerszámokkal és építési anyagokkal volt teletömve, de a katonák így is a lehető legtöbbet kihozták belőle, a hevenyészve összeácsolt pulttal, asztalokkal és székekkel. Az erődben szolgáló csaplárok felváltva üzemeltették az ivót, így keresve egy kis mellékest. A sör nagy része Bainsmarket városából érkezett, és pár ügyes kezű veterán őrmester jóvoltából, akik saját lefőzőt kalapáltak össze, egy kis helyi töménnyel is bővült a választék.

Caine and MacBain húzóra leküldték az eléjük tett tömény uiskit. Egy-egy harc után nem volt szokatlan látvány az ivóba betérő csatamágus, és amolyan hagyománnyá is vált már, hogy ide jönnek le kiengedni a gőzt. Valahogy az ital is jobban ízlett a küzdelem után.

MacBain kedve azonban egyből lelohadt, amikor Wasser hadnagy is belépett az ivóba, és csatlakozott az asztaltársasághoz. A Caine-nél magasabb, jól megtermett Drake és társai teljesen körbeülték az asztalt, az éppen a sörét kikérő Wasser pedig szinte eltörpült mellettük. Az újonnan érkezett, rövidre nyírt, fekete hajú tiszt a hadsereg ellátmányi osztályának jelzését viselte. Az ő feladata volt a zsoldos szerződések megkötése, és alig egy hete kemény szóváltásba keveredett MacBainnel. Lehet, hogy talán pont emiatt igyekezett kerülni a tekintetét. Drake persze nem az a fajta volt, aki sokat köntörfalazott. A torkát megköszörülve egyből a lényegre tért.

- A szerződésem a mai nappal lejár.

Caine egy pillanatra elhallgatott. A dolog látszólag meglepetésként érte. Az arcára kiülő döbbenetet a zsoldos akár még igaznak is vélhette volna, ha nem tudja, hogy a csatamágus mennyire jól hazudik.

- Ez igaz, Wasser?

- Nos, igen, uram. Persze, van rá lehetőség, hogy meghosszabbítsuk...

- Akkor rajta! - csapta az asztalra a poharát Caine, és intett a csaposnak, hogy töltse újra. - MacBain az első igazán tökös zsoldos, akivel hosszú ideje együtt dolgoztam. Ha nem állta volna el a keleti hágót, most valószínűleg maga is valamelyik khadori fegyőrrel számolgatna.

- Hát izé, van egy kis probléma ezzel - Wasser arca egy aprót rándult. - A kincstárnok úgy számolta, hogy az erősítés még a múlt héten megérkezik, és leváltják a külsős haderőt. Nem tartotta szükségesnek, hogy meghosszabbítsuk MacBain szerződését, ha addigra már teljes lesz az állomány.

- És maga látta befutni ezt az erősítést, Wasser? - kérdezte Caine.

- Természetesen nem, uram... Úgy tűnik, késnek. Egy kis előre nem látott komplikáció...

MacBain lassan felkelt, és mélyet sóhajtott - Szar ügy. Pedig már kezdtem otthonosan érezni magam. De ha nincs hosszabbítás, akkor csomagolok, és megyek. Úgyis nemsokára kezdődik egy újabb megbízatásom. Már épp le akartam mondani, de akkor mégiscsak jó, hogy nem tettem.

Caine Wassert bámulta, ő meg a még érintetlen sörét. Majd a csatamágus MacBain felé fordult: - Csak apró hivatali szerencsétlenkedés. Elsikáljuk, ahogy mindig. Mi lenne, ha meghosszabbítanánk a megbízásod... és kapnál egy kis extra pénzt, miután ezt elrendeztük?

Wasser kétségbeesett tekintettel nézett Caine-re, de azért kibökte: - Ha most azonnal elküldöm a levelet, a következő zsoldosztásra itt lesz a kért összeg. Az extra fejpénzt azonban nem tudom garantálni...

Caine próbálta menteni a menthetőt: - Csak egy pár napot kérek, MacBain. Addig segítesz majd pusztítani a piát, egyedül úgyse bírok minddel. Ugyan már! A korábbi megbízóidnál is biztos volt hasonló csúszás. Te is katona vagy, tudod, hogy a hivatásos sereg lételeme a tökölés.

Drake a fejét ingatta, és felkelt az asztaltól: - Sajnálom, Caine cimbi, de tudod, hogy nem dolgozom ingyen, és nem teszek szívességet senkinek. Még haveroknak sem. Harcolok, fizetnek - ez így működik. - Hüvelykujjával hátramutatott a válla felett az Acélfejűekre. Néhányan közülük elég közel álltak ahhoz, hogy hallják, miről beszél a vezetőjük. - És őket sem kérhetem, hogy ingyen vigyék a bőrüket a vásárra. Arról nem is szólva, hogy Wasser egy hete már sakálkodott velem - pillantott a tisztre.

Wasser hevesen tiltakozott - De hisz azt már lerendeztük! - Idegességében még az asztaltól is felpattant. Aztán, amint tudatosodott benne, hogy egy kétszer akkora emberhez beszél, ráadásul egy teljes harci díszben lévő csatamágushoz, egyszerre elvörösödött.

Drake a mutatóujjával megbökte a férfi mellkasát, mire az vissza is hullott a székébe. - És azzal is te jártál jól, nemde? Akkor engedtem, pedig soha nem szoktam ilyet tenni. De most már elég! - Odakiáltott társainak: - Fiúk, pakoljatok össze! Indulunk!

Egy kis zsörtölődés hangzott, de aztán mind kiitták a söreiket, és távoztak.

Caine egy darabig Wassert bámulta, majd felállt, és odanyújtotta MacBainnek a kezét. - Sajnálom, öregem. Jó csapat voltunk. Ne felejts el benézni hozzám, ha újra meló kellene.

Drake megrázta a kezét, de Caine-t valami baljós érzés kerítette hatalmába. Nem engedte el MacBain kezét, és borús tekintettel nekiszegezte a kérdést: - Ugye nem Khador ajánlott neked munkát?

MacBain sokatmondóan megvonta a vállát: - Ki tudja. Nem vall jó modorra kiadni a kenyéradód kilétét.

A cygnari csatamágus elengedte a zsoldos kezét, és Wasserre nézett: - Nem volt bent a szerződésben kihagyási-záradék?

- De igen - kapott elő az övén lévő táskából egy vastag papírost az ellátmányos tiszt, és böngészni is kezdte, keresve egy vastagon kihúzott részt. - Nem tudom, pontosan hol, de...

MacBain odahajolt, és rámutatott az aláírások feletti utolsó bekezdésre. - Az új megbízás azonnali elfogadását megakadályozó kihagyási-záradék akkor lép érvénybe, ha meghosszabbítjátok a szerződésem. Ehhez direkt ragaszkodtam, amikor tárgyaltunk - mondta büszkén. - Nekem is meg kell élnem, és nem fogok tétlenül ülni a seggemen azért, mert a tintanyalóitok rajtam akarnak megspórolni pár garast.

Wasser idegesnek tűnt, de csak ennyit dünnyögött: - Úgy tűnik, igaza van.

Kezét a fejének támasztva szuggerálta a szöveget, mintha remélte volna, hogy a gondolataival megváltoztathatja a leírtakat. MacBain mély, gurgulázó nevetést hallatott. Mutatóujjával gúnyosan tisztelgést mímelt.

- Sajnálom, uraim. Biztos vagyok benne, hogy még találkozni fogunk, de ha nem bánjátok, engem már várnak. A legjobbakat!

Azzal sarkon fordult, és az Acélfejűekkel együtt elhagyta a kocsmát. Elindulás előtt azonban még gondja volt rá, hogy a csatagólemeket feltöltesse, és púposra rakodják a szeneskocsijaikat.

A bejegyzés trackback címe:

https://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr956485099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gróf Úr 2014.07.25. 13:23:11

Remek és élvezetes fordítások, még-még-még! :-)