- A következő a helyzet - fejtette ki Alexej. - Van egy alak Molonoknajában, és épp egy új fafeldolgozót készül nyitni. Ti is tudjátok, hogy mi látjuk el a környező völgyet fával, és hogy nem szándékozom osztozni egy ilyen jól tejelő üzleten. Szerencsére van egy nagyon megbízható helyről jövő fülesem, hogy a gépeik hamarosan szörnyű meghibásodásnak esnek majd áldozatul. Pont, mintha mi mennénk oda, hogy egy kicsit szétkapjuk őket.

A csapatban többen is nevettek, de Orsus csak feszengve dülöngélt egy ültő helyében. Óriási termete miatt persze ez az apró mozdulata is magára vonta a többiek figyelmét.

- Szóval csak ennyi lesz a meló, ugye? Szétverünk pár gépet, meglovasítunk pár szerszámot, és semmi harc?

- Oh, el is felejtettem, üdvözöljétek újra körünkben Orsus barátunkat - tért ki a válasz elől Alexej.

- Fél évig nem jön közénk, és máris inába száll a bátorsága - vetette oda Khirig.

- Nem vagyok gyáva. Hat nap múlva megházasodom.

- Igen, a leendő asszonypajtás nem szívleli a bunyót - mondta Alexej. - Szóval igyekszünk ezt az egészet a lehető legsimábban és legbékésebben lezavarni.

- Úgy, szóval most már Orsus csaja adja az utasításokat? - háborgott Isidor.

- Láttad már a nőjét? - kérdezett vissza Cselikovszki. Kaján vigyor ült ki a szájára, szemeit pedig nagyra meresztette. - Apám, én aztán bármit megtennék neki ha csak egyszer is a odajuthatnék a mézescsup...

Orsus megragadta a férfit a nyakánál, és beleverte a fejét az asztalba. Majd ráfogott, és továbbra is a lapra szorította. Lassú, monoton hangon beszélt. - Tudod, Lola igen csalódott lenne, ha tudná, hogy ezt kellett tennem. És ha valamelyőtök miatt újra csalódást fogok neki okozni, mérges leszek. Nagyon mérges. És nem akartok mérgesen látni. Értve?

Isidor csodálkozva meredt rá: - Mert ilyen, amikor nem vagy mérges?

- Azt kérdeztem, értve? - A szobában lévők mind valami igennek hangzót morogtak. Orsus finoman megrázta Csalikovszki nyakát. - És te?

- Éhn if...- motyogta, amennyire az asztallaptól tudta. Orsus bólintott, és elengedte.

- Ha befejezted az erőfitogtatást, akár útnak is indulhatunk. A falu jó kétórányi útra van lóháton, úgyhogy ha most elindulunk, hajnali egyre vissza is térünk. Pont ideális egy kis éjszakai túrához.

Kiléptek az ivóból, és felnyergelték a lovakat. Csak lépésben haladtak, de így is gyorsabb volt, mint végig gyalogolni. Orsus lovát Krasznijnak hívták. Igazi izomkolosszus igásló, széles lábakkal. A csüdjét hosszú szőr verdeste. A brigádban ő húzta el azokat a rönköket, amelyekhez Lajka nem fért hozzá. A nyergét átalakították, hogy Orsus is elférjen rajta.

Csendben baktattak, amikor az út nagyjából felénél Isidor melléléptetett, és megkérdezte.

- Hallottál a rettenethozók legutóbbi fosztogatásáról?

Orsus csak a fejét rázta.

- Az egyik peremvidéki faluban volt. Krupec, ha jól tudom. A földig lerombolták.

- Túl korán van, ilyenkor még nem szoktak fosztogatni.

- Hát úgy tűnik, megjött a bátorságuk. Vagy valami nagy dologra készülnek, és ezért lesznek egyre szemtelenebbek.

- Amikor utoljára megtámadtak minket, egyet megöltem közülük. Ha újra eljönnek, az összes mocskot kardélre hányom.

- Akkor imádkozz, hogy ne ma jöjjenek.

Orsus egy darabig elgondolkodott ezen, aztán csak megrázta a fejét. - Neem, még túl korai lenne. Megvárják a telet.

- Remélem, igazad lesz - felelte Isidor, majd egy darabig csendben haladtak tovább. Aztán újra beszélni kezdett: - És, mennyit kapsz ezért?

- Mi van?

- Ne hülyülj már, gondolom, kapsz egy kis pluszt a zsebedbe, a mindenkori tarifán felül is. Mi is megkapjuk a magunkét, de sejtem, hogy téged nem aprópénzzel csalogatott vissza. Szóval, mennyi az annyi?

Orsus sem evett meszet, Isidor nyilván saját magának akart szakítani egy kis extra pénzt a balhéból. De Orsus csak megvonta a vállát.

- Jó kis summa, nem panaszkodhatom.

Isidor mosolya nem volt őszinte. - Úgy, egy kis nászajándék a nagyfőnöktől.

- Mondhatjuk.

- Mire kell a lóvé?

Orsus erre már nem állhatta meg, hogy rá ne nézzen. Mit kíváncsiskodik?

- Hat nap és megházasodom. Családom lesz, és őket nem fogom tudni eltartani a favágásból.

- Szóval egy kis vérontással egészíted ki a családi kasszát.

Orsus összeráncolta a homlokát. - Egy fafaragó műhelyet fogok nyitni.

- Értem, szóval egy kis vérontással keresed meg a rá valót.

- Mond ki, mit akarsz? - követelt választ Orsus, társa felé fordulva a nyeregben. Isidor vékony teste szinte eltűnt a sötét ruháiban. - Miért rugózol ennyire a vérontáson? Hallottad, mit mondott a főnök - ma este nem lesz harc, csak összezúzunk pár gépet.

- És mégis fegyverrel jövünk. - mutatott a hatalmas baltára, amit Lajkának szántak, de most Orsus hátára volt szíjazva. Orsus megint megcsóválta a fejét.

- Néha kiborulhat a bili. Ha harcolnunk kell, szeretnék győzni.

- Az már szent igaz - felelte Isidor, és Orsus látta, ahogy bólogat. - Mégis, nem tudom felfogni, hogy Alexej miért próbál lekenyerezni téged enni lével. Gépeket összetörni jöhettünk volna nélküled is - az utóbbi fél évben is így csináltuk.

Ezen már Orsus is törte a fejét, de úgy gondolta, tudja a megoldást: - Biztos abban reménykedik, hogy ha egy kicsit most a kedvemre tesz, majd újra visszajövök, végleg.

- Meglehet. Talán. Vagy az is lehet, hogy tényleg nászajándéknak szánja.

Orsus elkomorodott. Isidor eszmefuttatása az ő kétségeit is felélesztették.

- Vagy... - tette hozzá halkan - ez megint egy olyan leszámolós buli, mint anno Nazarovval. Lehet, hogy ez az alak nem csak új fűrészmalmot akar nyitni, hanem saját braját gründol. Hogy ő is a kajazik közé tartozzon. Lehet ám itt pénzt keresni a környéken, és Alexej sem lehet ott mindenhol egyszerre. Lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb valaki majd követni fogja Nazarov példáját.

Orsus lassan kifújta a levegőt, és próbálta összerakni fejben, amit hallott. Isidornak akár még igaza is lehet, de ez egyelőre akkor is csak feltételezés.

- Miért, hallottál valami fülest? Van valami bizonyítékod erre?

- Mármint rajtad és azon a kapuszaggató baltán kívül?

- Mit számítok én?

- Ember, te egy két lábon járó medve vagy. Alexej nem valami csendes esti berhelésre hozott el, és nem fizetne neked pluszban, ha nem számítana arra, hogy balhé lesz. Már pedig hidd el, számít rá, és nem is kicsi balhéra.

Orsus hitetlenkedve rázta a fejét: - Akkor miért hagytuk otthon Lajkát?

- Hát ez az, ezen gondolkodtam én is egész idefele úton. Itt az egyik legjobb harcosunk, de a másik otthon marad. Nem fura? Ezért gondolom, hogy leszámolni megyünk. - Közelebb hajolt. - Ha csak simán elmennénk kicsinálni őket, hoztunk volna mindenkit. De ha valaki végezni akar a főnökkel meg velünk, lehet, hogy ő is indított egy hasonló csapatot. Nem csak Lajka maradt ott, hanem a brigád nagy része is.

- Igen, de csak azért, mert öten is elegen vagyunk, hogy szétbarmoljuk a telepet. Rémeket látsz.

- Szerintem meg a mi Alexejünk kétfrontos harcra készül, és ezért osztott szét minket. Az egyik végez Molonoknajában a főnökkel, a másik meg vigyáz rá, hogy nehogy ugyanez történjen velünk, otthon.

Orsus elfintorodott. Az egész betegesen paranoiásnak tűnt a számára, és nem sok minden szólt mellette. És mégis, más szemszögből nagyon is valósnak tűnt. Alexej nem az az ember, aki kéthavi bért csengetne ki csak egy kis törés-zúzásért. A gondolat egész nap a fejében kóvájgott. Mégis, öten túl kevesen voltak egy igazi csatához, és túl sokan, hogy alattomban meggyilkolják a konkurens bandavezért. Alexej biztosan több embert hozott volna, hacsak valami miatt nem kellett otthon is őrséget állítania.

Orsus nem akarta elhinni, amit társa mondott, de egyre nehezebb volt róla nem tudomást venni. Kétségek közt őrlődött.

- Ha igazad is van, mit akarsz tőlem? Miért mondtad ezt el? Tervezel valamit?

- Csak szükségem volt valakire, aki megerősít. És tudom, hogy neked több eszed van, mint ezeknek a vízfejűeknek. Dehogy van tervem, még én is csak próbálom felfogni, mi folyik itt. De ha egy újabb Nazarov-estélyre vagyunk hivatalosak, nem akarom úgy végezni, mint Emin, vagy Gendjarev.

Egy pillanatra mindketten elhallgattak, ahogy eszükbe jutottak korábbi bajtársaik. Emin, a vadász azonnal meghalt a raktár ostrománál, de Gendi sokkal rosszabbul járt - egész életére megrokkant. Nem tudott többet dolgozni, enni is alig - végül az utcán kötött ki, ahol alamizsnán élt. Aztán onnan is eltűnt. Orsus hónapok óta nem látta.

- Nem hiszem, hogy komoly adok-kapok lenne itt. Nézd a jó oldalát. Ha terveznek is valami hasonlót, mi a szerencsésebb csapatban vagyunk. Csak az itthon maradtakat kell lenyomnunk. Alexej tuti nem jött volna velünk, ha otthon nagyobb eséllyel úszná meg.

- Ez csakugyan igaz - gondolkodott el Isidor. - Talán az lesz a legjobb, ha meglapulunk, és megvárjuk, mi lesz.

- Nekem meg talán az lenne a legjobb, ha sarkon fordulnék, és hazamennék. Megígértem Lolának, hogy nem lesz több harc.

- Már így is ellógtál, a tudta nélkül. Legalább maradj annyit, hogy kifizessenek.

Orsus arcára kiült a belső viaskodás. Nem akart velük maradni, de Alexej jelenléte egyértelmű jel volt - most biztonságosabb itt, mint otthon. A főnök túlságosan féltette az irháját ahhoz, hogy másképp legyen. Ha marad, és esetleg lenyom pár őrszemet, két havi bérét kapja kézbe. És akkor két hónappal beljebb lesz, hogy végleg felmondhasson Alexejnek, a bandájának, és megnyithassa a műhelyt. Egyszerű volt, mint egy pofon.

- No, lássuk akkor, ki vár ránk Molonoknajában. - mondta, és megigazította a baltát a hátán.

Amikor azonban a rivális fatelephez értek, senkit sem találtak ott. A kapu tárva-nyitva, a gépeket elvitték.

- Ezek elpucoltak! - kiáltotta Alexej. Hangjában a győzelem öröme keveredett a haraggal. - Tudták, hogy jövünk, és elbújtak!

- Mi is így hagytuk otthon a telepet? - kérdezte Orsus. Alexej zavartan nézett rá, és Orsus most már direktben nekiment, hogy álljon elő a farbával. - A többiek a telepet védik, egy ellentámadástól. - Ez kijelentés volt, nem kérdés. - Remélem, neked is volt annyi eszed, hogy megmondtad nekik, rejtőzzenek el. Ugye?

Alexej vicsorgott, és Orsus tudta, hogy az elevenjére tapintott. - A telep biztonságban van. A fiúk fegyverben vannak, Lajka pedig még anélkül a balta nélkül is sokkal jobb harcos, mint te vele együtt.

- Ezt aláírom - jött egy hang a sötétből, és egyszer csak kaparászó hangokat hallottak a telep belsejéből. Mintha valamit a földön húznának. Khirig felemelte a lámpását. Egy összetört nyomorék húzta magát lassan előre az udvarban, a kezein, vagyis ami megmaradt belőle. Bal karja ki volt csavarodva. Lábai élettelenül lógtak a törzséből.

A kripli halkan felnevetett.

- Gendjarev - köpött a földre Alexej. - Elárultál minket!

- Igen? És mégis mikor? - vágott vissza Gendjarev, ahogy lassan feléjük araszolt. - Amikor a brajáért harcoltam? Amikor elvesztettem a lábamat értetek? Az állítólagos testvéreimért, akik otthagytak, lenyúlták a munkámat, és amikor szarba kerültem, magamra hagytak, hogy megdögöljek!? Én árultam el a braját? Nem Alexej, a braja árult el engem!

Arcán csak a megvetés volt látható.

- Mit mondtál nekik? - tört ki Orsus.

- Elmondtam, hogy hol akadnak rátok, és hogy hogyan tudnak titeket kiugrasztani. És, ahogy látom, igazam lett.

Arcán egy elkínzott mosoly jelent meg. - Már hosszú ideje le akarták rendezni a dolgot a nagy Alexej Badiannal. Aki annyira okos volt, hogy azt se vette észre, amikor egy egész sereget szerveztek ellene, az orra előtt. Én csak megmutattam nekik, hogyan használják.

- Otthon hagytuk Lajkát. Ne hidd, hogy nem tudjuk magunkat megvédeni.

- Oh, hát igen, a kis házi gólemetek. Emlékszem, hiszen próbáltatok rá megtanítani, hogyan irányítsam. Tudtam, hogy ez az utolsó esélyem, hogy hasznotokra legyek. De aztán lett, aki ezt is át tudta venni tőlem. - Vértelen mosoly jelent meg az arcán. - Megadtam nekik a kulcsszavakat, amire Lajka hallgat. Gyorsabban lezavarják majd a dolgot, mint hiszitek.

- Miért? Mégis, miért? - kiáltotta Alexej. - Mit ígértek neked? Pénzt? Hatalmat? Kurvákat, akik megjátsszák majd, hogy nem undorodnak a pofádtól? - Lepattant a lováról, előrántotta tőrét, és fenyegetőn elindult felé. - Te se hihetted, hogy ezek után életben hagylak.

- Nem kértem én tőlük semmit. - felelte Gendjarev, arcán fura megelégedéssel. - Csak annyit, hogy hadd lássam a pofátokat, amikor a képetekbe vágom az igazságot. Ezek a legszívtelenebb, legmegátalkodottabb bűnözők, akiket valaha láttam. Hozzájuk képest ti fasorban se vagytok. Idejöttetek megölni a vezérüket? Nos, ők meg elmentek hozzátok, hogy megöljék a szeretteiteket!

- NE! - tört ki Orsus.

- Bizony Orsus - vigyorgott Gendjarev. - Te tetted ezt velem, és hagytál megdögleni. Fogadd ezt amolyan... nászajándéknak.

Orsus megragadta a baltáját, és szemeit elöntötte a vörös köd.

A bejegyzés trackback címe:

https://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr376432131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.