Egy cikk arról, hogyan kapjunk, és tartsuk meg a motivációt egy teljes sereg kifestéséhez. Unorthodox nyitás keretében nézzük, kinek NEM ajánlom az írást?

 

- Bérfestőknek. Nekik kereseti kérdés, nem (csak) hobbi a festés.

- Versenyszinten festőknek. Ők többnyire úgysem nagy volumenben dolgoznak, hanem egy-egy figurát készítenek el, mesteri szinten

- Akit nem érdekel, hogy festett sereggel játszik-e, illetve a bérfestőkkel dolgoztatók. Ez a cikk nem nekik szól.

 

Szóval, akkor ki marad a pixisben?

 

Gyanítom az, aki hasonló cipőben jár, mint én. Szeret játszani, és szeret festeni, időnként 1-2 versenyre is ellátogat. Szociális életét tekintve otthon várja a család, napközben a munka (esetleg a suli), így ideje, energiája véges, hogy abból a hobbijának is jusson. Emellett azonban a gyűjtőszenvedély erős, otthon halomban állnak a bontott, félig összerakott, keretről levágott, vagy tisztításra váró second-hand modellek, amiben egy rosszabb használt kocsi ára benne figyel.

Ha nálad ez a helyzet, akkor megnyugtatlak, nem vagy egyedül. Terápiás jellegű írás következik, vagyis, mi adhat mégis esélyt arra, hogy a fém és műanyaghalmokból valamikor dicső sereg legyen?

 

Aki a művészettörténet / irodalom órákon nem a következő órára körmölte a háziját, annak nem hat kultúrsznobságnak a bekezdés címe (ha meg igen, akkor ne indulj el az "Okosabb vagy, mint egy ötödikes?" castingra, mert drága a benzin, meg a vonaljegy).

 

Tehát, tisztázd magadban, miért is vágtál ebbe a hobbiba. Mik a prioritások. A környezeted is ösztönző / hátráltató lehet - pl. ha a klubtagok 90%-a fullosan festett sereggel lép a pástra, akkor valószínűleg kimondatlanul is örülnek annak, ha te is ezt a hozzáállást veszed fel.

 

Mérd fel a képességeidet, de SEMMIKÉPP ne engedd, hogy a tapasztalatlanság hátráltató tényező legyen. Senki nem ecsettel a kezében született, és nem rajzolt zsírkrétával Napraforgókat a bölcsőjébe. A legprofibb festők is az alapoktól kezdték el. Az meg komoly önámítás, hogy az élet bármely területén fejlődni fogsz, ha nem gyakrolsz, és nem képzed magad.

A kezdeti kudarcok ugyanúgy hozzátartoznak a festéshez is, mint az, hogy több százszor seggre ültél, mielőtt járni tudtál. És utána is jópárszor koppantál, mieltőtt futni, és még inkább, megállni tudtál. Such is life.

 

 

Ha a fent említet kérdésekre van válaszod, akkor írd ezeket le. Komolyan, fogj egy papírt / Excelt, és kezd el összeírni. "Az elkövetkező 12 hónapra tervezek X klubos játékot. Y alkalommal akarok elmenni versenyre." stb.

Osztályozd magadnak a fontossági sorrendet, egy akármilyen skálán. Pl.:

 

- festett sereggel akarok játszani a klubban: 4 - nagyon fontos

- festett sereg kell a versenyre: 3 (mert nem 100%, hogy eljutok)

- jól mutassanak a vitrinben: 1 - kb lényegtelen

- el akarom érni XY festési színvonalát: 5 - a legfontosabb

 

Szintén hasznos - és olykor egészen kiábrándító - összeírni az otthon felhalmozott modelleket, seregeket, projekteket. Végén könnyen kiderül, hogy a "kicsit túlpörgött" gyűjtőszenvedélyednek hála az elkövetkező 15 évre el vagy látva festenivalóval, ha továbbra is ennyi időd marad festeni (de általában úgyis csak kevesebb lesz).

 

Én év elején készítettem egy táblázatot a tervezett seregekről, projektekről, hogy mivel fogok foglalkozni abban az évben. Ezt aztán havi lebontásra szedtem szét, hogy mivel, mikor akarok foglalkozni. Érdemes ezt aztán 2-3-4 havonta lecsekkolni, és megdöbbenni, hogy a tervezett Epic seregfestés helyett nekiálltál 5 scratchbuild tanknak, meg egy inkvizíciós seregnek :S

És itt érintem az első tanulságot. Ahogy az orkok mondanák: Stick to da plan. Persze, egy ork haditervhez nem nehéz ragaszkodni... annál nehezebb megállni, hogy az ember ne ugráljon a projektek között. A lista ebben is segíthet. Meg a józan megfontolás is. OK, hogy megvettem az XYZ figurákat / egységeket, de mikor lesz időm ezeket kifesteni? Minek a rovására tegyem bele a listába?

 

Tovább szőve a gondolatot, mi segíthet az adott projekt (jelen esetben sereg) mellett kitartani? A kulcsszó a felosztás, és a szintezettség. Nézzük csak részleteebben. Felosztás, vagyis a sereg felosztása kezelhető méretű darabokra.

Nagyon ambíziózus terv nekiugrani egy 1500 pontos 40k seregnek, "addig festek, amíg alapozott felületet látok" hozzáállással, de az esetek nagy többségében elfogy a lendület. Érdemes felosztani inkább kisebb darabokra, mondjuk 3*500 pontnyi kontingensre. Ugyan itt is fennáll a monotónia veszélye, de ezen is lehet segíteni, némi "mérföldköves" motiválással. Való életből példa: egy Dark Angel sereg várja, hogy elkészüljön. Felosztottam 3 részre: Rawenwing, Deathwing, 3rd company. MIndegyikben van egy "motiváló modell", aminek a festéséhez addig nem látok hozzá, amíg a többi ki nincs mázolva. Pl. a Rawenwing esetében Sammael addig egy ecsetvonást sem lát, amíg az Attack Squadron és a Speederek nincsenek kifestve. A 3rd Company esetében ez a "fun' miniatura Ezekiel, a Deathwingnél pedig egy Dreadnought.

 

A gondolat másik fele a szintezettség. Én is beleestem abba a csapdába, hogy egy adott figurán / egységen a lehető legjobb munkát akartam végezni. Ennek az lett az eredménye, hogy lett egy gyönyörűen festett osztagom, a többi 6-7 meg alapozva, vagy épp csak összerakva. Elég elkeserítő látvány. Most azt próbálom tanulni, hogy az adott projekt egy alacsonyabb, de általam is elfogadható szinten legyen készen, és onnan még lehet majd finomítani. Nem fogok itt most TTQ, meg TTQ+ vitákba belemenni, sem a CMON osztályozási skálát felhozni, ezt mindenki döntse el maga, mi az, amit már szívesen lát az asztalon / vitrinben viszont. Nem biztos, hogy menni fog  a dolog (ki akar kétszer egy kört lefutni?), de a korábbi tapasztalatok alapján lehet, ez lesz az üdvözítő.

 

 

Ez mind szép, és jó, de hogyan lehet ezt kivitelezni? 8-10-12 óra munka + túlóra + oda-vissza út, reggeli rohanás, hétvégén az alváshiány bepótolása, közben foglalkozz a családdal / haverokkal, meg mellette még festegess is, hát ki győzi ezt?

Rengeteg netes cikket találsz az időbeosztás kérdéséről, de ami tény: ebből van mindig a legkevesebb, a pénz mellett. Akinek otthon halomban állnak a festetlen figurái, az most hevesen bólogat. Nem kívánom ezeket boncolni, inkább csak két dolgot említek meg, ami ami nálam működik.

 

Az egyik, hogy tudatosan megkerestem azokat a pár perces időintervallumokat, amiket könnyen át tudok fordítani a hobbira. A legkönnyebb erre a tévézéssel eltöltött időt feláldozni. És most ne gyere nekem azzal, hogy te nem nézel tévét, ha van a házadban, akkor nem hiszem, hogy csak virágtartónak vetted.

Pl. naponta 25 percet nézed a híradót. Nosza, tökéletes alkalom, hogy inkább csak hallgasd, és abban a 25 percben festegess.

 

Ehhez szorosan kapcsolódik a másik tipp, vagyis egy olyan, hordozható "vész-festőkészlet" összeállítása, amit pillanatok alatt elő tudsz rángatni, ha akad akár csak 10 szabad perced is festeni. Benne van minden, figura, festék, ecset, vizestál,  az aktuális projekt részeleme. Már mehet is a mázolda. Ha a héten csak minden hétköznap negyed órát tudsz haladni, összesítve az is komolyan lendít rajtad.

 

És ami még fontos lehet, igyekezz minden más, figyelem-elterelő dolgot elrakni a közeledből. PC, konzol, egy új könyv, bármi, ami elterelhet az elhatározásodtól.

 

 

Persze, a legtöbbször az a helyzet, hogy minden tervezés ellenére az ember kifullad, és ha nem szerez magának inspirációt, végül beleun a dologba, legyen akármilyen jól felépített menetrendje.

Hogy honnan szerezz inspirációt? Először is, menj vissza 3 címsort, és olvasd át még egyszer, amit az önismeretről írtam. Te tudod a legjobban, hogy mi inspirál téged. A klubban lévő többi sereg? A versenyeken látott ármádia? Egy netes tutorial, vagy az Armies on Parade képei? Festőverseny? Blogolás, vagy a haverokkal festés?

 

Kommentekben örömmel várom kifejteni, hogy nálatok mi működik?