Keresztút - 16. rész

2014.08.24. 08:00

caine.jpg


- Tennapra' ígérted, hogy gyüssz'. Akkor sokkal kevesebb lett vóna' a cécó.

A férfi szavaiból úgy fröcsögött a llaeli akcentus, hogy az szinte már bántotta Caine fülét. És az alak látványa sem volt szívderítő. Keserűen vigyorgott az előtte heverő söröskorsóra. Pudvás fogai között itt-ott még a vacsora maradékai látszottak. Akármi is volt az, amit evett, a nyelvével próbálta kipiszkálni, majd egy nagyot húzott a sörből.

Caine próbálta magát fegyelmezni, és igyekezett nem kommentálni a csípős megjegyzést. Az állítólagos informátor még semmi érdemi adattal nem szolgált a számára. Körbenézett a zsúfolt becsületsüllyesztőben, és ő is kortyolt egyet az elé tett italból.

Épp elég ideges hangulatában volt, és a legkevésbé sem vágyott a vele szemben helyet foglaló csöves társaságára. A kabát, amit tőle kapott, hogy magára terítse, masszív csatornaszagot árasztott, csizmája pedig még mindig cuppogott a nedvességtől, amióta csak kikászálódott a kikötőből. A hátán lévő erőtér-generátorba víz került, és kétszer is bemondta az unalmast idefelé jövet.

Ezek persze eltörpültek az előző esti katasztrófa mellett, ami miatt máris rengeteg vér tapadt a kezéhez. És ez még mindig nem minden. Ott volt még az a kis "baleset" Szívhetessel.

Nem tudott napirendre térni a csatagólem furcsa viselkedése felett. A gyomra is görcsbe rándult, amikor rágondolt, és igen... bűntudatot érzett. De egy gép miatt? Korábban egyetlen rábízott gólemet sem kellett hátrahagynia. Szívhetes elvesztése olyan volt, mintha az elméjéből téptek volna ki egy darabot. És pont olyan fájdalmasan lüktetett, mint a foga helye az állkapcsában - csak azt nem vakarhatta meg mindig a nyelvével, valahányszor belenyilallt a fájdalom.

- Tudod, volt egy kis gond a bejutással - ismerte be kelletlenül.

Kreel hanyagul turkált a szájában egy fogpiszkálóval, és foghegyről odavetette:

- Rynnard kijárási tilalmat rendelt el pár hónappal ezelőtt. No persze, nem nevezik nevén a dógot'! Vót' is zúgolódás, rendesen!

Caine egyre csak bámulta a férfit.

- Szóval, mi híred van a számomra?

Kreel a fogai között cuppogtatta, szürcsölgette a valamit, amit kipiszkált, majd körbenézett, mint aki rosszban sántikál.

- Nos, az embered még mindig itt van a városban. Ez a te szerencséd. Hó'nap már útra is kel majd. A király megbízásából fog eljárni. De ma éjjel, na az egész más történet. Egy hatalmas rahedli aranyat küldenek Cygnarba. Legalábbis ezt láttam a paksamétájában, amikó' belepislantottam. A védelmet is megkétszerezték.

Caine hosszan kifújta a levegőt. "Remek. Pont kell is egy kis csetepaté, hogy kiengedjem a gőzt."

- Mégis, mire számítsak?

- Mittomén'. McCoy már két hónapja rajta van a fizetési listáján. Ő egy troll. Valami flancos csehóban volt kidobó, az északi kerületekben. Most Thaddeus mellett van, zsoldosként. Aszonygák' nem fogja a golyó, és aki megpróbálta eltenni láb alól, már a főd' alatt fekszik. Valami új arcról is hallottam ezt-azt. Nem ismerem, nem helybeli. Valami mesterpista. Zeke-nek híják'.

Caine az állát vakarta. - És hol lesz az átadás?

Kreel egy cetlit csúsztatott felé, amire rá volt kaparva a cím.

- Nyugati kerület, a konzervgyárak és a tejüzemek környéke. Aszondom', vigyázz az irhádra. Ezek nem aprópénzze' gurigáznak. Lehet, hogy végleg le akarják rendezni a nemeseitekkel a dolgot.

Caine erre már felkapta a fejét: - És te mégis mit tudsz erről az egészről?

Kreel vállat vont, és egy újabb adag ételt piszkált ki a fogai közül.

- Azon kívül, amit a főnöködnek elmondtam, nem sokat. Thaddeus mindig is magának való vót', úgyhogy nem tudom, miért vállalta fel ezt az egészet. De a paksamétái nem hazudnak. Akármi is az oka, kínosan ügyel rá, hogy eltüntesse a nyomokat. Korábban is csak egy pillanatra tudtam belelesni a papírjaiba, amíg nem vót' a közelben. De ezt... ezt tutira biztosan láttam. A főuraitok közül vagy egy tucat rajta van a listán, és mindegyik vaskos summát kap. Bármibe' is mesterkednek... hamarosan végrehajtják.

A mondandója végére sikerült megszabadulni a szájában rekedt utolsó húscafattól is, ami az asztalon landolt.

Caine megborsózott, és karjait keresztbe fonta maga előtt.

- De mégis, honnan tudsz ilyen sokat Thaddeusról?

- Úgy, hogy ő a bátyám - felelte Kreel kelletlen vigyorral.

Caine hátradőlt a székben, és a fejét csóválta.

- Basszus... ugye tudod, hogy meg fogom ölni?

Kreel hevesen bólogatott, és közben vigyorgott.

- Pont ez a lényeg - felelte, miközben a mellette elsuhanó pincérnőt gusztálta.

Aztán meglátta Caine összeráncolt homlokát, és így folytatta:

- Ő az elsőszülött. Az apám gazdag, de már fél lábbal a sírba' van. Mindig is Thaddeus vót' a kedvence. A vén seggfej mindent rá akar hagyni, engem meg ki akar semmizni. Pedig tudja, hogy vannak adósságaim... - motyogta, és belekortyolt a sörbe, miközben fél szemmel Caine-t figyelte a korsó pereme fölött. - Amikor aztán megneszeltem, hogy Thaddeus valami szarságon töri a fejét, megragadtam az alkalmat.

Caine undorodva felállt az asztaltól. - Én meg még azt hittem, hogy az én családom terhelt.

Kreel végre letette a fogpiszkálót, és Caine felé mutatott. - Figyejjé', a hulláját egészbe' találják ám meg. Ha eltűnik, csak a baj lesz az ügyvédekkel.

Caine sarkon fordult, és csak úgy a válla fölött vetette oda:

- Ne aggódj, gondom lesz rá.

-----------------

Caine jól időzített ugrásaival, szélvészként szelte át Merywyn háztetőit. Az utcán senki sem figyelt fel a szellemként suhanó csatamágusra. Caine-t valami kellemes déjà vu kerítette hatalmába. Utoljára Bainsmarket háztetőin futkosott így. Szabadon rohant, és úgy érezte, végre ismét a kezében tartja a szálakat. Az áldozata pedig akárhol is legyen, nem menekülhet előle. Az éjszakai égbolt kitisztult, enyhe, de annál csípősebb szél támadt nyugat felől. Bár kicsit bizsergett tőle, de tagadhatatlanul élvezte, hogy újra a tetőkön vághat át a városon.

Egy raktár lapos födémjén sprintelni kezdett, majd egy pillanat múlva eltűnt. A két épület közötti sikátor felett jelent meg újra, de a lendülete, amit magával hozott, átlendítette a szakadék felett, és egyenest egy Morrownak szentelt katedrális támoszlopán kötött ki. Macskaügyességgel elkapta az egyik vízköpőt.

Megállt, összehúzta magát, és körbenézett az ötemeletnyi magasságból. Előkotorta a cetlit, amit Kreel adott neki, hogy betájolja magát.

Az állítólagos kijárási tilalom ellenére a város utcáin még ebben a késői órában is rengeteg ember járkált, és lovaskocsik futottak fel-alá a gázlámpákkal megvilágított sugárutakon. Aztán egyszer csak kiszúrt egy letakart kocsit, ami az egyik mellékutcából jött ki. A vászon oldalára egy név volt felfestve - és ugyanez a név szerepelt a kezében tartott papírdarabkán is. A név mellett egy stilizált tejesüveg volt felrajzolva.

- Nocsak, éjjeli tejfutár szolgálat? - mosolyodott el Caine.

Elteleportált a szobortól, és a katedrális eresze fölött bukkant elő újra. Futni kezdett a sugárúttal párhuzamosan, hogy lépést tarthasson az utcán baktató lovaskocsival.

A szentéj szélét elérve egyszerűen átlendült a mellette lévő épület bádogtetejére, de közben fél szemét folyamatosan a kordén tartotta. Amikor aztán az egyik sikátor mellé ért, lelassított. Caine hallotta, ahogy a kocsis nagyot horkantva megállítja a lovakat.

A sikátor árnyainak félhomályában mozgolódást látott. Amint kiléptek a fényre, egy pillanatra szemügyre tudta venni a társaságot. Három, jól megtermett férfi, akik azzal a lendülettel be is vetették magukat a kocsi belsejébe. Alig ugrott fel az utolsó, a kocsis már hajtott is tovább. Caine az egyiknél egy pisztoly csövét látta megcsillanni. Mi szüksége van egy tejesembernek efféle holmikra? A szekér elhajtott, majd az egyik kereszteződésnél jobbra fordult, és rátért egy kanyargós ösvényre a raktárházak között. A temérdek épület némelyikének kéményéből füst gomolygott elő, egyik-másik pedig fel volt állványozva. A csatamágus újra mozgásba lendült.

Előreugrott, és lecsúszott az egyik sátortető oldalán, hogy tartsa az iramot a szekérrel. Elkapta az ereszt, és a csatornán leszánkázva egy emelettel lejjebb átugrott egy másik, alacsonyabb tetőre. Guggolva érkezett le, és a szíve majd kiugrott a helyéből a megfeszített rohanásban. Épp időben érkezett, hogy lássa a szekeret befordulni egy öreg, öt emelet magas gyárba. A roppant épületet három égbe nyúló kémény, és több futószalag is szegélyezte kívülről.

Ez lesz a tejüzem.

Úgy tűnt, Kreel fülese eddig stimmelt. Valakik gyülekeztek odabent, és ez idő tájt általában nem az adóbevallásokat szokták csoportosan kitölteni. Előhúzta a köpenye alól a Villámörvényeket, ellenőrizte a tárakat, majd egy mozdulattal a helyükre kattintotta őket.

------------------

Caine ott volt közöttük, a tetőn. Hallotta, hogy miről cseverésznek, és nesztelenül settenkedett előre. Az első áldozatát könnyen elkapta, amikor az túl messze ténfergett el a többitől, de így is vagy féltucatnyi gazfickó állt őrt a gyár tetején.

Néha-néha keresztezték a tetőablakokon kiáradó fénypászmát, aminek köszönhetően jobban szemügyre tudta őket venni. Egy halom, koszos képű, szedett-vedett briganti, ahogy elnézte a társaság tagjait. Az állítólagos mesterlövésznek, annak a Zeke-nek nyomát sem látta. Akárkik is voltak, semlegesíteni kellett őket. Nem engedhette meg, hogy felülről meglepjék.

A tetőn kígyózó, kusza csőrendszer túlsó feléről egy alakot látott a sötétben tántorogni.

- Louden, haver, itt vagy? Ne szórakozz, öreg, Zeke nagyon pipa lesz!

Caine meglapult, és hang nélkül figyelte, ahogy az alak elhalad mellette. Egy hosszú csövű puska volt nála, akárcsak ennél a bizonyos Loudennél. Látta még, hogy két másik őrszem a legnagyobb ablak felett ácsorgott, és halkan diskurálva figyelték, hogy odalent mit tesznek-vesznek a többiek.

Caine-nek ekkor egy merész ötlete támadt.

Az ablak, ami felett álldogáltak, nagy, nyitható üvegtáblákból állt. Innen be tud osonni, és a szarufákon haladva szemmel tudja tartani az egész hodályt. Caine türelmesen kivárta, hogy áldozata közelebb jöjjön, és erősen megmarkolta a pisztolyt. Borsózott az ötlettől, hogy a drága fegyvert egyszerű bunkósbotként használja, de amíg nem tudta, hol bujkál az igazi célpont, felesleges lett volna feltűnést kelteni. A férfi ütéstávolságba ért, Caine pedig rávetette magát.

------------------

Caine egyre közelebb ért a tetőablakhoz, és folyamatosan a tetőt pásztázta. Nem látott senki mást, de valahogy nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valaki figyeli. Gyanúja aztán megerősítést nyert, amikor valaki a lába mellett halkan felmordult, és egy villámgyors kéz elkapta a bokáját.

- Nyugi, haver... - suttogta egy férfihang.

Caine lecsapott a pisztoly markolatával, és az alak nem nyikkant többet. Egy pillanattal később már az ablakon sasolt befelé a gyárépületbe. Óriási réz tartályok álltak a csarnok egyik felében, a másikban pedig három emelet magasan ládák voltak felstócolva. A gerendákat függőfolyosók keresztezték, a tartályokat pedig vas feljárók vették körbe.

A terem közepén körülbelül húsz ember gyűlt egybe, lazán körbefogva három társzekeret. Mindegyik ugyanolyan volt, mint amit követett. Ahogy ekkora távolságból ki tudta venni, a három melák egyike sem volt troll. Se McCoy, se Zeke nem mutatkozott eddig. Lehet, hogy Thaddeus mégis jobban titkolta a dolgokat Kreel elől, mint az gondolta? Mindegy is.

A célpontja ott volt lent, a tömegben, ez holtbiztos.

Thaddeus Montague a király kincstárnoka látványosan elkülönülve állt az egybe tömörült brigantiktól. Kicsit pocakos, szemüveges, középkorú férfi volt, és amíg a többiek kézi ágyúkat tartottak a kezükben, addig ő egy méretes paksamétát szorongatott idegesen. Egyik ládától a másikhoz lépdelt, és folyamatosan írogatott valamit a nála lévő papírokra. Mindet kinyitotta, és mindegyikben egy kisebb vagyonra való aranypénz lapult. Caine ráemelte a pisztolyt, és a célzógömbökön át egyenest a férfi fejét vette célba.

Akár vége is lehetne, itt, helyben. Egy mozdulat, és Montague agyát úgy kanalazhatnák össze a padlóról. Igen, lezárhatná, de aztán halkan morogva gondolt bele, hogy ezzel csak a küldetés egyik fele lenne teljesítve.

Rebald neveket akart, információt, amit egy kiloccsantott koponyából bajosan lehetne kiszedni. Mélyet sóhajtott, majd elrakta a pisztolyokat. Akárhogy is, egyedül még ő sem szállhat szembe ekkora túlerővel, az ő terepükön. Túl sok helyről meglephetik, és túl sok bejárata volt a helynek, hogy mindet szemmel tudja tartani. Ráadásul azt se tudta, hányan lehetnek odakint. Meg teljesen azért azt a lehetőséget sem vethette el, hogy a két felbérelt nehézfiú mégis valahol a környéken ólálkodik.

Eközben Thaddeus továbbra is tiszta célpontot kínálva sürgött-forgott a ládák körül. Caine egy pillanatnyi töprengés után átpréselte magát a nyitott ablaktáblán, és rálépett a rozsdamarta gerendákra, hogy jobban körülnézzen. Óvatosan ellenőrizte, hogy a rozoga szerkezet elbírja-e a súlyát, majd szépen elindult végig rajta, egy traverz felé. A földszintről senki sem figyelt fel rá. Legalább a meglepetés erejére támaszkodhatott.

Csak akkor kapta oda a fejét a felé süvítő hangra, amikor már túl késő volt.

Caine vállába robbanásszerűen hasított bele a fájdalom, és a feje is majd szétszakadt. Valami eltalálta, és kínjában térdre rogyott, épp, amikor már csak karnyújtásnyira volt a kiszemelt állványzattól. Megpróbált elteleportálni, de nem tudott.

A varázsereje köddé vált, és a helyébe égető fájdalom költözött. A vállából aztán az egész testében szétáradt az érzés, és csak botladozott, magatehetetlenül.

Valami apró számszeríj lövedéke találta el. Épp csak szemügyre tudta venni az apró fémdarabot, mert a lendülete miatt elvétette a gerendát, és lezuhant. Az állványzat elmosódó foltként tűnt tova mellette, és csak az utolsó métereken kapott annyira észbe, hogy megpróbáljon valamiben megkapaszkodni. Kétségbeesetten lendítette előre a kezét, és egy másodpercre fogást is talált a fémen. A mozdulata azonban belendítette, így csak egy pillanatra szakította meg a zuhanását. Káromkodni se maradt ideje, ahogy látta, hogy egy sor láda felé zuhan. Összeszorította az állkapcsát, és készült a becsapódásra.

Több ládát is összetört, és keservesen megbánta, hogy a páncélja most a kikötő mélyén pihent. Aztán hangos nyekkenéssel végre talajt fogott. Legalább a nyílvessző is kijött a testéből, és most ott feküdt mellette, véresen. Felpörgette a háti generátorát, és érezte, hogy az energiamező azonnal körbeveszi az összezúzott testét. Az apró kémények bodor füstpamacsokat eregettek.

Ennyit a lopakodó hadműveletről, és a meglepetés erejéről...

A bejegyzés trackback címe:

http://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr286590149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.