Az eső egész nap szakadt, és ez lassan Caine lelkiállapotára is rányomta a bélyegét. Késő délután tért vissza a Fekete folyó partjára, és addigra úgy nézett ki, az égiek is megálljt parancsoltak az özönvíznek. A Brillig láp békái nekikezdtek a koncertjüknek, és szinte minden más zajt elnyomtak.

A csónakok és a tutajok ugyanott voltak, ahol Caine és csapata hagyta őket. A csatamágus most gyalog jött vissza, Szívhetes pedig engedelmesen követte. A gólem letette a baltáját, visszafordította az egyik parton lévő, fejtetőn pihenő uszályt, és a vízhez vonszolta.

Caine követte a könnyűléptű gépet, és nem győzött csodálkozni Ewan munkáján. A szerelő szinte újjá varázsolta Szívhetest, még a rommá lőtt löveget is kicserélte. Úgy tűnt, nincs az a ritka, vagy egyedi alkatrész, amiből ne lenne neki készleten. Persze, a vén szerelő egyfolytában kárált, hogy ennyi idő alatt nem tudja helyrepofozni a csatagólemet, és hogy több időre van szüksége, de Caine gyorsan leállította.

Időből volt most a legkevesebb.

Szívhetes hallotta gazdája gondolatait, és hátrafordult felé, miközben helyben tartotta az uszályt. Caine belenézett a lángoló, vörös szemekbe.

- Gyerünk. Most, vagy soha.

Szívhetes egy aprót pöffentett, és nyikorogva bólintott.

-----------------

Az uszály lassan úszott lefelé a folyón, a délutáni félhomályban. Caine a folyóhoz közel hajózott, és egy hosszú rúddal irányította a szedett-vedett tutajt. Gólemén a lehető legkisebbre állította a kazán teljesítményét, és egy szakadozott, de annál méretesebb  pokróccal takarta el a gépet. Néhány hajó haladt el mellettük, de egyik sem szentelt nekik különösebb figyelmet. A férfi a magára húzott csuklyával és köpennyel, meg az összetákolt bárkájával ránézésre amúgy sem különbözött semmiben a folyót naponta hajózó halászok, kalmárok, vagy egyszerű nincstelenek százaitól.

A határhoz közeledve egy őrállást látott meg a keleti parton. Alig hitte el, hogy ekkora mázlija van. Az előző este szárazföldi őrségéhez viszonyítva a folyót csak egy kis bódé, és pár katona vigyázta. Bekapcsolta Szívhetes rejtőernyőjét, amivel csak egy vízen úszó koszfoltnak tűntek a külső szemlélő számára. A felhőkkel borított ég egyre jobban sötétbe burkolta a tájat. Caine óvatosan evezett a békanyálas vízben, finoman irányítva az uszályt a fő sodrásvonal mentén. Néma csendben, és észrevétlenül haladtak el az őrposzt mellett.

Olyan közel voltak, hogy még a llaeli katonák gurgulázó nevetését is lehetett hallani, ahogy valami disznó viccen röhögtek, és közben keményen piáltak. Szivar is volt náluk, és Caine orrát a nyugodt, esti levegőben megcsapta a Hooaga dohány illata. Egyik-másik meg még talán mást is pöfékel, gondolta, mert valami fanyar illatot is érzett, ami egyre erősebb lett.

Szerencsére nem vették észre, és hamarosan biztonságos távolba kerültek a bódétól. A rejtőernyőre már nem volt tovább szükség, így Szívhetes kikapcsolta a műszert. Már közel jártak Merywyn kikötőjéhez, talán egy-két kanyarulat lehetett hátra addig a folyón. Végre, érdemben nekiállhat teljesíteni a megbízatását. A vízen senki mást nem látott.

"Ez az egész sétagalopp lesz. Akár otthon is hagyhattalak volna, hogy kipihend a tegnapi nap megpróbáltatásait!"

Szívhetes ránézett, de valahogy nem osztotta gazdája derűlátását. "Vigyázat, óvatosan" - küldte gondolatait Caine felé.

És valóban, Merywyn fényeit, amik már messziről látszottak az esti égbolton, nem lesz olyan könnyű kikerülni, mint az őrállást. Az utolsó folyókanyarulatot is átszelve végre eléjük tárult a város. Most is olyan lélegzetelállítóan gyönyörű volt, mint tegnap este. Caine csak ámult a sok csillogáson. A város déli részén látta, hogy a tegnap esti tábor most már teljes harckészültségben állt. Csak egy pillanatig bámulta, aztán újra a folyóra összpontosította a figyelmét. Óriási láncblokád húzódott végig, alig egy méterrel a folyó felett, mindegyik szeme akkora volt, mint egy méretesebb hordó. A blokád északtól délig végig volt vezetve a víz felett, szabályos közönként tartóoszlopokkal alátámasztva. A nagyobb támaszokra pár ponton őrhelyeket is felhúztak.

A Fekete folyón hajózó kereskedők itt fizették meg a vámot a llaeli kincstár részére. A láncszemeket szándékosan olyanra képezték ki, hogy ha egy kalmárhajó megpróbálná áttörni a blokádot, pozdorjává aprítva végezze az öböl mélyén.

Caine uszálya épp elég alacsony volt ahhoz, hogy átcsusszanjon a láncok alatt. Szívhetes újra bekapcsolta a rejtőernyőt. Merywyn öble hívogatón terült szét előttük.

A napközben nyüzsgő kikötő estére teljesen elcsendesedett. Caine-ék egyenesen a közepe felé vették az irányt. A várfalak mindkét oldalról körbevették az öblöt, aminek a partján rengeteg hajó horgonyzott. Caine elővette a látcsövét, és felérte a terepet. A falak vonalán túlhaladva látta csak meg igazából, micsoda erődöt építettek a llaeliek.

A falakon mindenfelé bástyák és gyilokjárók sorakoztak, és rengeteg lőállás pöttyözte a védművet. Az ütegek bármilyen hajót képesek voltak megállítani. A falakon túl azonban már látni lehetett a város impozáns tornyait, amit tegnap is egy pillanatra megcsodált.

Csak át kellett vergődniük az öböl területén, és nyert ügyük van. Egy nagy dokk felé vették az irányt, ahol számos hordó és láda hevert leponyvázva. Egy apró beugrót nézett ki, ahol kényelmesen lehorgonyozhatja az uszályt, és mellette, az egyik depóban el tudja bújtatni a csatagólemet is. Igen, ez pont meg is teszi majd.

De akkor miért érezte azt, hogy valami nem stimmel?

Már a kikötő közepén jártak, amikor Caine orrát újra megcsapta ugyanaz a fanyar szag, amit korábban az őrbódénál érzett. Körülnézett, és egyre idegesebb lett. Nem a csónakból jött, nem is a Szívhetest takaró ponyvából. Aztán amikor az őt körülvevő világ újra teljes élességébe látszott körülötte, rádöbbent, mi is történt. A rejtőernyő volt az.

Orrfacsaró bűz szállt fel a szerkezetből, a füst szinte égette a férfi torkát. Caine szemei elkerekedtek ijedtében. A kikötő kellős közepén álltak, és tönkrement a rejtőernyő álcamezeje. Nem volt ideje azon törni a fejét, hogy mi adhatta be a kulcsot. Egy hirtelen, a semmiből felbukkanó uszály, rajta egy csatagólemmel nem sokáig marad észrevétlen.

A falakon azonnal riadóztattak, és megkongatták a harangokat végig az öbölben. Hallani lehetett a lövegtalpak kerekeinek a nyikorgását, ahogy az ágyúkat és a mozsarakat a helyükre vontatták. Mindenhonnan kiáltozást hozott feléje a szél, a mólókon ténykedő munkások pedig abbahagyták, amivel foglalatoskodtak, és a nem mindennapi látványt bámulták.

Nem, nem és nem! Pedig már olyan közel volt!

Caine belemerítette az evezőrudat a vízbe, és húzta, ahogy csak bírta. Alig pár száz méterre volt az egyik szennyvíz csatorna bejáratától, ami előtt pár hajó horgonyzott.

Az első mozsárágyúból kicsapódó lövedék tűzijátékként ívelt felfelé, beragyogva az egész kikötőt, majd épp az uszály mellett vágódott a vízbe. Ahogy felrobbant a mélyben, a felfröccsenő, koszos víz beterítette mindkettőjüket, a lökéshullám pedig vadul dobálta a kis járművet. Caine még erősebben lapátolt.

A második lövés egy pillanattal később csapódott be, a bal oldalukon. Alig egy méterrel ment mellé, és Caine tudta, hogy nem sokáig fog kitartani a szerencséjük. Nyílt színen voltak, és túl messze a biztonságot jelentő mólótól. Valamit tennie kellett. Kétségbeesetten próbált Szívhetes fejébe látni, és a gólem szemein át a gyilokjárót kezdte vizslatni. Meg is találta a legközelebbi állást, ahonnan lőttek rá. Nagy kaliberű ágyú volt, és még a Hosszúkéz lőtávolságánál is messzebbről tudott rájuk lőni. De talán ki tudná egyenlíteni az esélyeket...

Caine ráparancsolt a gépre, és tompa dörrenéssel egy lövedék vágódott ki Szívhetes ágyújából. A páncéltörő golyó egyenest a gyilokjáró felé száguldott, és Caine ugyanúgy próbálta megbűvölni, ahogy a pisztolymágus képzésen a kézifegyver lövedékét. Koncentrált, és egyre távolabb, és távolabb ösztökélte, hogy elérje az ágyút, amit már a harmadik lövéshez töltöttek újra. Lassan elhagyta a röppálya csúcsát, és pont a löveg irányába tartott.... de rövidre sikerült a lövés.

Ez még neki is túl messze volt. Válaszul az üteg egy másik mozsara is tüzet nyitott, és még több, halált hozó csomag szállt fütyülve feléjük. A golyók egyre közelebb hullottak a vízbe, és össze-vissza lökdösték a kis lélekvesztőt.

Caine megvetette a lábát. Újra meg kellett próbálnia. Belemászott Szívhetes fejébe, hogy célra emelje az ágyút... de megint a légüres, fekete semmiben lebegve találta magát, pont, mint tegnap, a bevésésnél.

Szívhetes egész egyszerűen ellökte az ablaktól, ami rálátást adott a világra, ő pedig hátrazuhant. Elvesztette a fényforrást, és csak az után talált rá, miután talpra állt, és körbefordult. Mi a fészkes fene folyik itt? A gólem kezdte felülírni a bevésést?

Előrenyomakodott, hogy odaférjen az ablakhoz. Nem volt idő szórakozni. A Szívhetest megtestesítő lidérc egyszer csak felbukkant előtte, és az árnyfigura nem engedte tovább. Most is ugyanúgy elállta az útját, mint az első találkozásukkor. Ez alkalommal azonban nem játékból tette, amit tett. Caine próbált keresztüvágni az árny-alakon, de az nem engedte. Egymásnak feszültek az elméik, de a férfi érezte, hogy közben kint, a való világban is történik valami. Nem állhatott le harcolni a gépével, meg kellett...

Caine-t a megbokrosodott gólem kidobta az elméjéből, és a baltáját ledobva felkapta gazdáját a gallérjánál fogva. A csatamágus levegő után kapkodott, és nem értette, mi történik. Vajon a tegnap esti sérülések mégis kikezdték Szívhetes rendszereit? A csatagólem egyetlen csuklómozdulattal lehajította Caine-t az uszályról, egyenest a vízbe. Még kiáltani se volt ideje.

Az egyik lövedék ekkor fütyülve becsapódott, telibe kapva a bárkát. A robbanás minden más hangot elnyomott. Hatalmas lángcsóva kíséretében az uszály, és minden, ami rajta volt, cafatokra robbant szét.

Caine az egészet a víz alól nézte végig, mintha csak egy eltorzult világ színjátékát figyelné. Szívhetes összeolvadt, megcsavarodott roncsa lassan süllyedt az öbölfenék felé. Amint kezdett fogyni a levegője, hevesen megrázta a fejét, hogy legyőzze az egész testét megbénító kábulatot.

Szívhetes nem hibásodott meg. Azért fordult ellene, hogy megmentse az életét. És meg is mentette, már persze, ha sikerül élve a partra evickélnie. A csatamágus vértet ugyanis egyáltalán nem úszásra tervezték. Épp ellenkezőleg, vízbe kerülve ólomsúllyal nehezedett Caine-re, és egyre jobban húzta le a mélybe. Keserves erőfeszítéssel próbált meg felfelé úszni, az uszály roncsainak halványodó fénye felé, de nem sokra jutott. De aztán megpillantott egy darab láncot, ami mozdulatlanul állt a vízben. Talán még elérheti!

A tüdeje már égett, de megkapaszkodott a vasban. Egy bója volt a végére kötve, és a bárkától nem messze lebegett a vízen. Elkezdett felfelé mászni, ahogy maradék erejéből tellett. Érezte, hogy egyre jobban környékezi az ájulás.

Végtére aztán feljutott a megviselt fa tákolmányhoz, és vadul kapkodott a friss, éltető levegő után. A mólókon emberek rohangáltak fel-alá, és a bárka roncsai felé mutogattak.

Látta, hogy még mindig túl távol van a dokkok nyújtotta biztonságtól, így gyorsan meg kellett terveznie, hogy mi is legyen a következő lépés. Nyílt vízen kéne odáig elúsznia, és a szemtanúk miatt azt is a felszín alatt.

Aztán kiszúrt egy sor szenes uszályt, amit éjjelre lehorgonyoztak egy közeli mólónál. Ha el tudna jutni hozzájuk, onnan már be tudna teleportálni az áteresz rácsaihoz, a kiszemelt dokk mellett. Félt, hogy a páncélja adta többletsúllyal rövid úton megfullad, így amitől csak lehetett, megszabadult. Egyik kézzel a bójába kapaszkodva lecsatolta a váll és térd-vérteket, és figyelte, ahogy eltűnnek a mélyben. Vett egy mély levegőt, és elszántan újra alámerült.

Az uszály takarásában bukkant fel újra a felszínre. Megragadta a horgonyláncot, hogy kifújja magát. Ez idő alatt még több bámészkodó jött a mólóra, megszemlélni a roncsokat. Egy darabig még ott lógott a kötélen, majd a maradék erejét összeszedve meghajlította a teret, és eltűnt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.