Caine az ereszről átlendült egy kiálló kőpárkányra, onnan pedig épp el tudta kapni az egyik gyilokjáró zárófedelének a fogantyúját. A lámpák ugyan már nem világították meg, de korántsem volt biztonságban.

A felette lévő szinten az őrszemek fel-alá járkáltak a bástyákon. Hallotta a beszélgetésüket, és érezte a pipájukból áradó erős dohányszagot. A szomszédos gyilokjáróra összpontosította a figyelmét. Mászva túl messze lett volna, de elképzelte, ahogy megragadja a kezével, és a teret meghajlítva már ott is termett. Stabil testhelyzetet vett fel, és már a következő kapaszkodó után kutatott. Egy kifolyó, majd újra egy eresz következett. Onnan egy kis kúszás felfelé, és már meg is látta a mellvéd tetejét, pont az őrök feje felett. Egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét, koncentrált, és újra teleportált.

Pont, ahová gondolta. Abban a pillanatban a mellvéd ereszén találta magát. Megállt, hogy kifújja magát. Figyelte az őröket, mint valami ragadozó a prédáját. Az őrség nem látta meg, így a maradék utat a tető csúcsáig kúszva tette meg.

A kilátás lélegzetelállító volt. Egy darabig bámulta az utcák vonalát, hogy megtalálja a Rebald által említett helyet. Hamarosan észre is vette a kis kocsmát a város déli felében, tőle nem messze. Megjegyezte a helyet, és óvatosan előrelopakodott.

- Azt figyeld! - rikkantotta az egyik őr. Caine hátrakapta a fejét, és megmarkolt egy szélkakast. Az őröket kereste, arra számítva, hogy őt nézik. A férfi azonban dél felé mutogatott, az erdő irányába. A többi őrposzttól is odasereglettek a kiáltásra. Caine is követte, amerre a katona mutatott, de nem látott semmit. Csak a mocsár volt ott, a várostól délre, illetve a dombok és erdők, amik már Cygnar határát jelezték. Nem értette, mi ez a nagy felhajtás.

Már éppen fordult volna vissza a város felé, amikor a távolban valami villanás borította fénybe az éjszakai égboltot. Majd még egy, és még egy. Semmi kétség, valahol ágyúztak. Az árulkodó fényt még itt is lehetett látni, tehát valahol vad csata dúlt. Hunyorogva próbálta kitalálni, hogy hol is lehet a fény forrása. Amikor aztán rájött, úgy érezte, mintha gyomorszájon rúgták volna.

- A picsába... Vissza kell mennem - suttogta.

Nagyot nyögve elengedte a szélkakast, és leteleportált. Az őrök csak egy halk suhanást hallottak. Ahogy elkapta a szeméthalom feletti csatornát, elengedte magát, úgy, hogy pont az egyik nagy rakás vászonba és ruhaanyagba érkezzen meg. Nagyot nyekkenve földet ért, és koszt köpködve állt talpra. Szívhetes kíváncsian dugta ki a fejét a csatornából. Caine már talpon is volt, és erejét megfeszítve futott át a tisztáson.

Érezte a gép gondolatait, miközben rohant.

"És a rejtőernyő?" - kérdezte a gép.

"Nincs rá idő, szedd a lábad! FUTÁS!" - küldte vissza gondolatát, miközben maga mögött hagyott pár bambán ácsorgó katonát.

- Hé te! - kiáltott rá. – ide nem lehet csak úgy... - a mondandóját Szívhetes döngő vágtája szakította félbe, aki majdnem átgázolt rajta. A táborban riadót fújtak. Mindenfelé llaeli gyalogosok rohantak harckészültségbe, de elkéstek. Caine és Szívhetes már messze járt, mire az első lövés egyáltalán eldördülhetett volna, vagy bárki rádöbbent, hogy mi is történt.

------------

Caine bokrokon és pocsolyákon átgázolva szaladt, gyorsabban, mint a kiképzési ideje alatt bármikor. Patakozott róla a veríték, és itt-ott előre is teleportálta magát, ahol a lapály lelassította volna. Futás közben eltűnt, aztán egy pillanat múlva a sokkal előrébb lévő, megdőlt fa törzsén bukkant fel újra. Futott, egyre csak felfelé, és amikor már majdnem négy méter magasan volt, egy hibátlan ugrással átvetődött az alatta csordogáló patak felett. A partra leérkezve már rohant is tovább. Szívhetes is elemében volt, őt pont erre találták ki. Rendre tartotta a lépést gazdájával, akár a lapályon, akár az aljnövényzetben kellett utat találnia.

Már majdnem ott voltak.

Hallotta az ismeretlen típusú mozsárágyúk tüzelését, és a fákon túl meg is látta az ellenséget. Muszáj volt megpróbálnia tenni valamit, akkor is, ha már késő.

Amikor aztán betört a tisztásra, fél tucat, zavartan bámuló tüzérbe futott bele, akik a mozsarak mellett más lövegeket is kezeltek. Ezek szerint pont hátba kapta a zsoldosok vonalát, mivel nem csak az ő arcára ült ki a meglepetés, hanem a vele szembeforduló katonákéra is. Egy pillanatra mind elhallgattak, és a nyomában loholó hatalmas valamit fürkészték. Aztán egyszerre csak kiáltozva elkezdetek a kézifegyvereik után kapkodni.

Caine arcán vadállati mosoly villant, és rápillantott Szívhetesre. Előretört, és mindkét Villámörvényt a kezébe kapva jobbra-balra osztotta a halált. A katonák közül egynek se maradt ideje tüzelni.

Szívhetes sem maradt le mögötte. A Hosszúkézből kivágódó lövedék széttrancsírozott egy, az ágyú mögé fedezékbe igyekvő tüzért, aki hang nélkül esett a földre.

Csak egyikük tudott egy lövést megereszteni, de azt is túl későn. Caine eltűnt, és a meglepett férfi mögött bukkant fel újra. Egyetlen fejlövéssel a másvilágra küldte a zsoldost.

A csatamágus körbenézett, és látta, hogy a cserjésen túl, a báró kastélya irányában dúl a harc. Fejét csóválva a gólemére nézett.

- Mégis, mi a franc ez az egész? - kérdezte tanácstalanul a gépet, aki azonban hallgatag beszélgetőpartnernek bizonyult. - Hát, akkor már ketten nem értjük.

Fejét csóválva újratárazta a pisztolyokat, de előtte még parancsot adott Szívhetesnek, hogy verje szét az ágyúkat. A gép örömmel engedelmeskedett, és fejszéjét meglengetve három elegáns mozdulattal szétütötte a lövegeket. Caine mozgást vett észre.

- Ki mondta nektek, hogy tüzet szüntess? Mindjárt megrohanjuk az állásaikat! - hallatszott egy női hang az erdőből.

Lily von Baum volt az. Nyomában két pár vörös szem, és füstszag érkezett. A gólemek egyszerűen legázolták az előttük lévő kisebb fákat. Caine megparancsolta Szívhetesnek, hogy húzódjon fedezékbe. A két csatagólem, úgy bukkant fel a nő mögött, mint valami erdei szellem. 

- Mit csináltatok? Mégis, mi a jó francot csináltatok? - ordította a nő a cserjés túloldaláról, amint észrevette a szanaszét heverő hullákat. Lily, aki a kezében egy robosztus rakétavetőt cipelt, egy pillanatra teljesen lefagyott a látványtól, de azon nyomban feleszmélt, amint észrevette a férfit. Tekintete elborult, lábvértjén pedig hangos csattanással a földbe fúródtak a karmok, amit Caine tegnap már kiszúrt.

Miután kellően szilárd tüzelési pozíciót vett fel, célra tartotta a gránátvetőt. Caine épp csak el tudott mormogni valamit az orra alatt, aztán...

Bumm bumm bumm!

Három töltet vágódott ki a csőből, és mindegyik lángolva szállt felé. Caine reflexszerűen elteleportált, éppen elkerülve a gyilkos zárótüzet. A nő vértjének karmai visszahúzódtak. Tett egy lépést előre, majd eldobta az elhasznált hüvelyeket, újratárazott, és kibiztosította a fegyvert.

- Azért jöttünk, hogy beszéljünk a báróval, erre az embereid lesből megtámadtak minket! Miért kellett ez az értelmetlen vérontás? - ordította a nő, miközben az erdőt vizslatta.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz! - kiáltotta vissza a sűrűből Caine.

- Hazudsz!

Caine átvetette magát a bozóton, és egyik fától a másikig szaladt, miközben mindkét fegyverével Lilyt lőtte. A hajszálpontos lövéseket a varázserejével is feltöltötte, hogy biztosan kárt tegyenek a lány vértjében. A pisztolyok körül glóriaként örvénylettek a rúnák, és a golyók egyenesen a nő arca felé tartottak.

Ő azonban meg se rezzent.

Felvillant körülötte az erőtér, de a lövések mindegyike ártalmatlanul pattant le. Szemeiben eszelős fény villant, és fegyverével a fák felé intett, ahol Caine lapult.

A jelre Argiv, az egyik Öszvér típusú csatagólem elszabadult gőzmozdonyként indult meg előre. A dübörgő gép rohamára válaszul Caine előugrott a fedezéknek használt fa mögül, és a gép felé futott. Egyre sebesebben rohantak egymás felé, majd az utolsó pillanatban a férfi a levegőbe ugrott. A gólem fejét dobbantóként használva elrugaszkodott, majd előre vetődött. Pisztolyával még repülés közben újra Lilyre célzott, és lőtt.

A bozótban Szívhetes már várt Argiv-ra, és a prédáját vesztett gép akciója után nem is késlekedett. Ágyújának egyetlen, jól irányzott lövésével átlyukasztotta a zsoldosgólem fejét, és a lövedék Argiv hátán jött ki, fémforgács-eső kíséretében. A csatagólem megtántorodott, de nem esett el. Lily éles sikolyt hallatott, ahogy elvesztette a kapcsolatot a gépe cortexxével.

- Ha valóban nem akartatok semmi rosszat, tegyétek le a fegyvert. Vessünk véget az egésznek most! - mondta Caine, immáron egy másik fa takarásából.

Puff-puff-puff!

A három lövedék fütyülve tartott a talaj felé. Caine most egy pillanattal elszámolta magát. A feje fölött színpompás tűzesővel felrobbanó gránátok légnyomása ledöntötte a lábáról. A páncél energiamezeje szinte teljesen lemerült a túlterheléstől. Caine igyekezett minél gyorsabban feltápászkodni.

Vakon botladozva lövöldözött ellenfelére, míg le nem tudott kushadni egy fatönk mögé. Próbált pislogni, de a gránátok villanása miatt még mindig alig látott valamit. A lány nem sokat teketóriázott az alkalmat látva. A karmok megint visszahúzódtak, és gyakorlott mozdulatokkal tárazta be újra a fegyvert. Caine igyekezett hátrébb húzódni, de Lily csak jött felé, egyre közelebb. Már csak pár méterre volt tőle.

- Azt hiszem, a békevágyad már bőven elkésett, százados.

A lány hangja sistergett a dühtől. - A családom sose bízott a népedben, és ma újra emlékeztettetek rá, hogy miért nem. Ráadásul rohadt sok embert és eszközt vesztettem ma itt! Addig nem nyugszom, amíg ez a köpönyegforgató báró ki nem fizet minket, és meg nem téríti a mai balhéból származó káromat! Igen, most már tudod, hogy ki bízott meg minket. Megérte ennyi embert megölni a válaszért?

A fej nélkül maradt Argiv tovább tántorgott, és egyenest a mocsárba lépdelt. Amint a kazánja vizet ért, a benne lévő tűz elaludt, és nem mozdult többet. Hedo ellenben nagyon is aktív volt. Az Öszvér a bujkáló Szívhetes után vetette magát. A cygnari gólem rálőtt a felé vágtató zsoldos gépre, fémkonfettivé robbantva annak buzogányát, mielőtt az lecsapott volna a fejére.

A nehézgólem azonban mit sem törődött a találattal. Egyszerűen eldobta a hasznavehetetlenné vált fegyvert, és nem túl kifinomult mozdulattal rávetette magát ellenfelére. Fém tenyerével ráfogott a Hosszúkézre, és nemes egyszerűséggel a levegőbe emelte a könnyű csatagólemet. Szívhetes ugyan hadonászott a másik kezében lévő baltával, de Hedo mit sem törődött az ütésekkel, és elkezdte kifelé vonszolni a gépet a bokrok közül.

Az ágyú nem sokáig bírta a huzavonát, és kettéhajlott. Hedo lendületet vett, és kihajította a kis gépet a tisztásra. Szívhetes nagy puffanással, fejtetőre érkezett. A zsoldos csatagólem rálőtt a gőzágyújával, és hasznavehetetlen roncsot gyártott ellenfele páncéltörő lövegéből. Egy pillanatnyi szünetet sem tartva végiggázolt földön fekvő áldozatán, majd Caine felé irányította a figyelmét.

Caine arcán látni lehetett, hogy megviselte, ami Szívhetessel történt, de nagy nehezen lábra állt. A látása kezdett kitisztulni, és tisztán ki tudta venni a lányt, ahogy a gólem felé néz, ami meg éppen felé csörtetett. Gondolta, hogy a nő minden figyelmét a csatagólemnek szentelte, így a fatönk mögé visszavetődve újra ráürítette mindkét tárat. Lily páncélja most már halványabban villant fel, és gyengülni látszott, de még mindig kitartott.

- Hogy rogyna rá Morrow ege, jó kemény dió a kicsi! - vicsorogta, miközben egy újabb fedezék felé iszkolt. Hedot azonban nem lehetett csak úgy lerázni. A gép egyre közelebb csörtetett mögötte. Pár lépés, és eléri. Caine azonban az utolsó pillanatban hátrapördült, és minden erejét egyetlen pontba koncentrálva egy lökéshullámot küldött a gólem felé. A gépet minden lendülete ellenére hátradobta a mennydörgésszerű támadás. Felbukfencezett, és végigcsúszott a talajon, miközben páncélja rései közül kékes füst gomolygott kifelé.

Caine tudta, hogy a kis látványosságért drágán meg fog fizetni. Csak egy pillanatra vesztette szem elől a lányt, de ez elég is volt. Érezte, hogy valahol mögötte van. Tántorogva megfordult, és pisztolyával a nőt kereste... aki azonban már ott is volt, karnyújtásnyira tőle. Nem is látta a gránátvető tusát, amivel Lily egy mozdulattal a földre küldte. Az ütéstől úgy rogyott össze, mint egy zsák krumpli.

Caine-nel forgott a világ. A látása elhomályosult, és az őt oltalmazó energiamező is kezdett ki-kihagyni. Levegő után kapkodott, és próbált fókuszálni az előtte álló női alakra, aki eltakarta a holdfényt. Lily előhúzott egy pisztolyt, és egyenesen az arcára célzott.

A férfi letörölte az ajkából csordogáló vért. Zavartan nézte a lányt, de ez halvány mosolyt azért kipréselt magából. Mindeközben Szívhetesre koncentrált, aki a tisztás túlsó végén hevert. Vajon időben ide tud érni érte?

Bár a saját szemei előtt minden elhomályosult, Szívhetes fejéből mindent tisztán látott. A lány ott állt fölötte, ő pedig a földön hevert, kiterítve. A padlóra küldött Hedo pont köztük, és a gépe között feküdt, az útban. Megpróbálta Szívhetest talpra állítani. A csatagólem, bár rendesen meggyepálták, összeszedte magát, és már fent is volt. Tett két lépést Lily felé, de a nő láthatóan nem vette észre. Teljesen lekötötte, hogy végezzen a cygnari csatamágussal.

- Az egész a te hibád, remélem, tudod - mondta, miközben erőteljesen próbálta megzabolázni a zihálását.

- Egyszer veszíteni is meg kell tanulni, szivi - válaszolt a férfi, és köhintett egyet.

Minden maradék erejét Szívhetesre irányította. Az erőfeszítéstől teljesen kimerült, és hátrazuhant a porba. A sérült csatagólem pár lépéssel lendületet vett, majd teljes sebességgel futni kezdett, fejszéjét a levegőbe emelve. A gép fürgén átugrotta az épp magához térő Hedot. A zsoldos gólem próbált utánakapni, de nem sikerült. Szívhetes újra a magasba ugrott, és teljes erejével lesújtott fejszéjével a zsoldos csatamágusra. Lily páncéljának erőtere egy jól hallható pukkanással megadta magát, a lány pedig sikítva dőlt hanyatt.

Aztán győzött a kimerültség, és Caine hagyta, hogy elragadja az ájulás.

----------------

Talán egy perc - vagy egy óra - sem telt el, de Caine érezte, hogy erős kezek rángatják talpra. Érezte, hogy mindennek vége. Veszített, és a zsoldosok most végeznek vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.