Keresztút - 8. rész

2014.08.16. 08:00

caine.jpg

A mozsárlövedék alig valamivel előtte csapódott be. Nyomában földgejzír tört elő, Caine-t pedig ledöntötte lábáról a lökéshullám. A füle csengett, miközben próbált talpra állni. Feltápászkodott, és kiköpte a szájába került földet. Amint visszanyerte a hallását, rádöbbent, hogy ez csak egy irányzólövés volt.

Hamarosan a többi lövedék fütyülését is meghallotta, ami jobban magához térítette, mintha repülősót kapott volna. Egy pillanat alatt felmérte a terepet, és a tőle balra lévő lövészárkot ítélte a legjobb fedezéknek. A védműben a harmadik szakasz rohamosztagosai lövöldöztek át a senki földjén.

Túl messze voltak.

Próbált közelebbi menedéket keresni, és meglátott egy apró kiugrást a talajban. Minden figyelmét oda összpontosította. Felkészült arra, hogy nem tud időben eltűnni, így ösztönösen arca elé emelte a kezét, hogy védje magát a robbanásoktól. A világ azonban meghajlott körülötte, és ő eltűnt.

Pár másodperccel később azon a helyen, ahol korábban állt, maga a pokol nyílott meg. Több mint egy tucatnyi mozsár tűzereje tépte, szaggatta fel a területet. A lövedékek a lövészárok felé hullottak, és a benne lévő rohamosztagosok hamarosan ordítva húzták be a fejüket, hogy védjék magukat a túlnyomástól és a repeszektől.

Amint a por elült, Caine kidugta a fejét, lerázta a kabátját, és körülnézett. Szürreális látvány tárult a szeme elé. A balszárny teljesen megsemmisült, csak kráterekkel szaggatott talaj maradt a helyén. A lövészárok helyén, ahol nem sokkal ezelőtt egy egész szakasz húzta meg magát, most csak pár szétrepült páncéldarab, és néhány kósza, elhaló halálsikoly árulkodott emberi jelenlétről. Caine alig kapott levegőt. Már több ütközetben vett részt a khadoriak ellen, de ilyen tűzerővel még sosem találta magát szembe.

Megrázta magát, talpra állt, és újra a balszárny felé kezdett futni. Beugrott egy kráterbe, és túlélők után kutatva körülnézett.

Egyedül volt. A senki földje felől füttyszó harsant - három hosszú fújás. Nagyon jól tudta, mit jelent ez - a Téli Gárdát rohamra vezényelték. A megmaradt aljnövényzeten túl látta a katonák árnyait mozogni. Egy egész gyalogsági század. Caine sápadtan nézett vissza a frontszakasz közepe felé.

A cygnari Védők ágyúi komoly tűzpárbajt vívtak a khadori mozsarakkal. Felmérte a helyzetet, és látta, hogy embereit túlságosan lekötötte az ellenséges tüzérség. Az összeomlott balszárny felmentésére, és a gyalogosroham visszaveréséhez nem maradt elég katonájuk. A felvillanó ágyúk mellett meglátta a saját csatagólemeit.

Két, Őrszem típusú gépet osztottak ki neki a hadtáposok, de most, amikor a leginkább szüksége lett volna rájuk, nem érte el őket. Túlságosan előrerohant, és a két gólem nem fog tudni időben a balszárny segítségére jönni. Mivel nem tudta gondolataival irányítani őket, a két gép a saját cortexére támaszkodva küzdött. Vaskos pajzsaikat alaposan végigverte az ellenséges tűz, de ők is derekasan osztották a halált forgócsöves géppuskájukból. Fedezték a Védőket, akik továbbra is földrengető lövéseket eregettek a khadori vonalak felé. Caine kétségbeesetten nézte a csatagólemeket. Irtányítani nem tudta őket, és ahhoz is messze voltak, hogy visszateleportáljon hozzájuk.

Allister Caine magára maradt.

A támadók első hulláma már közel járt. A cserjésen keresztülgázoló gárdistákat könnyű volt felismerni, hosszú, szürke egyenkabátjukról, és prémmel borított usánkájukról. Caine előhúzta a bőr tokokból két, csillogó pisztolyát. A hadtáposok csak Villámörvény néven emlegették a drágaságokat, amiket kifejezetten neki készítettek. Hosszúcsövő, rézveretes, rúnaberakásos revolverek, akiket gazdájuk Beatrice-nek és Darlene-nek nevezett el. A férfi érintésére mindkettőn felizzottak a rúnák, Caine pedig célra tartotta őket.

Az első revolverből kirepült egy csillogó uszályt húzó lövedék, és telibe kapta a rohamot vezető katonát. Az usánkára varrt khadori embléma helyén egy fekete lyuk tátongott. A férfi szálfaként dőlt hátra. Aztán a párja következett. Újabb fényuszályos golyó, újabb halott khadori, aki a mellkasához kapva zuhant a földre. A lányok gyors egymásutánban osztották a halált. Mindegyik golyó célba talált, de a gárdisták egyre csak jöttek. Caine tudta, hogy nem menekülhet.

Mintha csak a tenger hullámait lőtte volna, minden elesett khadori helyébe két másik ugrott. Elképesztő sortüzet lőttek Caine-re, aki látta, hogy a csatamágus vért energiamezője kezdi megadni magát a túlterheléstől. Túl sokan voltak, és túl közel. Visszaguggolt fedezékbe, és levegő után kapkodott. A hátán lévő generátor kétségbeesetten küzdött, hogy az erőtér ne omoljon össze, kéményeiből csak úgy ömlött a füst. Beatrice és Darlene is üresen pihent a kezében. Nem volt hová futni. Egy ordító khadori katona már alig kétlépésnyire volt tőle, baltájával egyenest Caine fejére készült lecsapni.

A csatamágus lehunyta a szemeit, és hosszan, nyugodtan kifújta a levegőt. Itt a vége. Eljött az idő, hogy mindent elengedjen. Az összes félelmet. Haragot. Megbánást. Ebbe a másodpercbe sűrítette bele egész életét. Megkönnyebbülve újra levegőt vett, és várta, hogy a fegyver lesújtson.

De az nem érte el.

Kinyitotta szemeit, és meghökkenve látta, hogy a balta még mindig ott volt, de talán csak egy hajszálnyival közelebb, mint amikor becsukta a szemét. És nem mozdult. Caine körbenézett. A khadori arcán még mindig ott volt a csatakiáltás, de egyetlen hangot sem adott. Mozdulatlan volt, mint egy szobor. Elnézett a katona válla felett, és vagy hatvan társa ugyanúgy kővé dermedve állt mögötte.

A világ teljesen fekete-fehérré fakult Caine körül, és a pár másodperccel korábbi, fülszaggató csatazaj is elcsendesedett. A levegőt halvány csillogás töltötte meg, a Villámörvény nővérek pedig halkan duruzsoltak. Egyszer csak minden beugrott.

Aznap a lőtéren...

Caine újra felidézte azt a pillanatot. Akkor is, és most is, a varázserejével érte el ezt a hatást. Megtalálta az idő folyásán kívüli helyet? Caine hangosan felnevetett a felismerésre, hangja pedig furcsán visszhangzott. Hihetetlen, hogy pont most akadt rá erre az idősíkra, amikor minden remény veszni látszott. Vajon mennyi ideig tud itt maradni? Elképzelni sem tudta. De nem is számított.

Amíg itt lesz, minden pillanatot ki fog használni.

Kipattintotta a forgótárakat, kiürítette a réz hüvelyeket, amik a földre pottyanva felvették ugyanazt a szürke színt, mint a körülöttük lévő világ. Egyetlen, folyamatos mozdulattal megtöltötte a fegyvereket az övére szerelt gyorstárazóból, és helyükre csapta a tárakat. Eltűnt, majd újra felbukkant, vagy tíz méterre a gárdisták vonala mögött.

Caine tüzet nyitott.

Pisztolyai jobbra és balra is halálos hálót szőttek, ólomból készült szemekkel. Mindegyik golyó nyomán a levegőben koncentrikus lökéshullámok fodrozódtak. Célpontjai bizarr módon egyhelyben álltak, miközben vérük szanaszét spriccelt, megtöltve a levegőt, és mindenféle absztrakt mintázatba fröccsenve szét.

Mindenhol csak vér...

----

Caine hirtelen megriadt. Felült, de abban a pillanatban meg is bánta a sietséget. Visszarogyott az ágyra, és szemeit összeszorítva a fejét fogta. Majd vett egy mély levegőt, és hunyorogva körülnézett. Az egyik ispotály ágyán feküdt. Egy nővér vigyázott rá, aki felé egy halvány mosolyt küldött - ami azonban egy pillanattal később le is olvadt az arcáról. A nő mellett viseltes páncéljában ott állt Horlis Abernathy csatamágus, a felettese. Kezeit keresztbe fonta, és a szokásosnál is komorabb arccal méregette Caine-t. Jó tíz évvel idősebb volt nála, és kinézete nemesi származásról árulkodott.

- Ha nem a saját szememmel látom, valószínűleg el se hiszem. Egy karcolás sincs magán - mondta a fejét ingatva.

- Uram... A balszárny... nem tudtam...

- Mit nem tudott, katona? Megölni az egész századot? Nem hiszem, hogy bárki hibáztatná ezért. Visszavonulót fújtak, miután majdnem két teljes szakaszukat szitává lőtte.

Abernathy őrnagy tovább ingatta a fejét - Mindezt két revolverrel.

Caine a lüktető halántékát dörzsölgette: - Ha Ön mondja, uram... Az egész kicsit homályos nekem.

- Hát igen. Sokat mi sem láttunk magából fiam, úgy cikázott köztük. De az biztos, hogy egyedül megállította a rohamot. Életemben nem láttam még ilyet.

Caine bólintott, és arcára lassan kiült valami mosolyféle. Az őrnagy borús tekintettel folytatta.

- Feletteseként ki is tüntetném, de alapvető hibákat találtam a hadmozdulatában. Ha nem hagyja annyira hátul a csatagólemeit, ugyanúgy tarthatta volna velük a szárnyat. Deee... a fenébe is, az eredményei önmagukért beszélnek. Maga a nap hőse... Caine százados.

Az őrnagy most már feszesen maga mellett tartotta a kezeit, majd átnyújtotta Caine-nek az új rangjelzését. Ezután hátralépett, és tisztelgett. Caine talpra állt, és ugyan felnyögött fájdalmában, de viszonozta a tisztelgést.

- Nővérke, kaparja össze a századost, aztán küldje majd a tiszti kantinba. Valakinek kinéz ma egy kis ünnepség.

----

Caine már a harmadik whiskyt küldte le húzóra, és mellette mindkét oldalon hatalmas korsókat emelgettek társai. A szivarját már szinte teljesen elpöfékelte, úgyhogy intett a csaposnak, hogy hozzon egy újat. A többi tiszt elégedetten veregette meg a hátát, miközben a zongorán valaki a "Cygnar szívét" kezdte el játszani. A tisztek bátran csatlakoztak, és együtt énekelték a refrént.

Mindenki mosolygott rá, és Caine beismerte, hogy jól esik neki a kitüntetett figyelem. Korábban sosem tudta, milyen érzés a középpontban lenni. Meggyújtotta a szivart, és egy újabb teli pohárral a mellette ülő századoshoz fordult koccintani. Igen, meg tudná ezt szokni. Hangos koccintás, majd újabb tószt. Diszkréten mosolygott.

"Százados. Caine százados. Öcsém, ki gondolta volna ezt odahaza?"

- Gratulálok, százados - szólalt meg egy kimért hang a háta mögül. - Valóban nem mindennapi, amit ma véghezvitt.

A hang szinte suttogás volt, de ezer közül is felismerte volna. Caine hirtelen hátrafordult. Holden Rebald mosolygott vissza rá. - Bízom benne, hogy nem felejtette el a mi kis egyezségünket.

Caine megrázta a fejét, a mosolynak pedig már nyoma sem volt a képén. Letette az italát a pultra. Rebald egy aprót kortyolt az övéből, a poharát pedig Caine felé emelte.

- Élvezze ki az estét, százados. Holnap hajnalban velem jön.

A bejegyzés trackback címe:

http://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr856587869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.