Keresztút - 4. rész

2014.08.12. 08:00

caine.jpg

4 évvel korábban

AR 592 nyara - Stratégiai Akadémia, Point Bourne

 

Caine egyenes háttal állt, és koncentrált, akárcsak a másik tucatnyi lövész a lőtéren. A felhős idő nem sok jót ígért, de ők védve voltak az akadémia vastag kőfalai között. Mindannyian a pisztolymágusok kopottas, kék-szürke kadét uniformisát viselték, melyet a háromszögletű kalapjuk, a célzószemüveg, és az övükben lévő pisztolytáskában lapuló asztrálcélzós pisztoly tett teljessé. Előttük húsz lépésnyire a felügyelő személyzet tagjai bonyolult, fogaskerekes szerkezeteket hoztak működésbe a kusza galéria beugróiban. A kadétok mögött álló őrmester kimérten lépdelt mögöttük. Megigazította szemüvegét, majd összekulcsolta hátul a kezeit, és megköszörülte a torkát.

- Kadétok, felkészülni! - kiáltotta feszes ritmusban.

Caine körözött párat a csuklójával, és a légzésére koncentrált. A szemüvege mögül gondolatban felmérte a lőfolyosó hosszát, mindegyiknél képzeletbeli méterkőnél egyet pislantva. Az őrmester lépteit fülelte, ahogy elhaladt mögötte. Előtte a galériában elhelyezett célpontok mozgásba lendültek. Azonban a tiszt még mindig csak lépdelt tovább, mintha sosem akarná kiadni a...

- Kadétok, TŰZ!

Egyszerű, gyors mozdulattal Caine előrántotta a mesterien kimunkált fegyvert a tokjából. A belévésett rúna finoman felizzott az érintésére. Nyugodtan célzott és figyelt. Minden kadét lőfolyosójában színváltoztató, mozgó célpontok elevenedtek meg. Egyik-másik jobbra-balra ingázott, míg a többi íves pályán mozgott.

- Két perc! - kiáltotta az őrmester.

Caine becélozta az első célpontot. Halk suttogás, egy finom nyomás a ravaszra, és a pisztoly csövéből fényes csillogással kísért tűzcsóva tört elő. A lövedéket varázslatos rúnák kísérték, amik tűzijátékként száguldottak a nyomában.

"Zúzz". Ez volt az egyik kulcsszó, amit az elmúlt nyolc hónapban, szinte minden álló nap gyakoroltak. Maga a szó nem is volt annyira fontos, mint a hozzá társított gondolat. A megfelelő gondolattal a pisztolymágus fel tudta tölteni fegyverét a varázserejével, ami a lövedéket is teljesen megváltoztatta. A mechanikus lőtér egyik kékre festett, acél célpontja fel-le hullámzott, de amikor Caine golyója elérte, apró fémszilánkokká robbant. A kadétok egymás után suttogták el a varázsszavakat, és lőtték ócskavassá a célpontjaikat. A teret betöltötte a varázslattal felerősített lövések hangja.

Caine nem figyel rájuk. Csak a saját gondolataira koncentrált, a keze ösztönös mozdulatokkal töltött újra. miközben agya már a következő célpontot kereste. A másodpercek egyre csak peregtek, ő pedig öt lövéssel öt további célpontot tett múlt időbe.

- Egy perc!

Egyre erősebben koncentrált, és az egész világ valamilyen szürke színt kezdett felvenni, miközben az idő lassulni látszott. Csak a célpontok vibráltak előtte, miközben egymás után sorjáztak elő a folyosó különböző pontjairól. Vörös célpontok - téglából. "Mennydörgés" - suttogta ezekre Caine. A lövedék a becsapódáskor darabokra szakadt, épp olyan erővel, hogy leüsse a célt.

Forgó sárga célpontok pörögtek a galéria vége felé, sokkal távolabb a többitől. "Tovább" - súgta, és a golyó egyre csak repült, és repült, mintha sose akarna leesni. Minden lövés után már azonnal nyúlt is az újabb golyóért, és késlekedés nélkül újratöltött, mint egy gép. Eddig egyszer sem hibázott.

- Harminc másodperc!

Még két golyó maradt az övében. 13 pont nagyon jónak számított, alig maradt el a pályarekordtól. Mégis, most félretette a vizsga fontossága feletti izgalmát, és eljátszott a gondolattal, ami már hónapok óta kísértette. Talán másképp is megbűvölhetné a golyót. Egy próbát megér, nemde? Vesztenivalója úgy sincs. Ahogy újratöltött, elméje izgatottan zakatolt, hogy miként hágja át a határokat.

A fegyver töltve. Célra tartott, és erősen koncentrált. Gondolatban kinyúlt a célpont felé, és tüzelt. "Geller" - mondta halkan. Nézte a lövés útját, és a fura, pattogó  pályát, amit leírt. Nem rossz, de tud ő ennél jobbat is. A keze megremegett, ahogy betöltötte az utolsó lőszert is. Csak még egy próbát! Újra célra tartott, és elsuttogta: "Geller!" A golyó kirepült, nyomában célpontok zúzódtak darabokra, amint egyiktől a másikig pattogott. Caine elmosolyodott a pusztítást látva.

- Kadétok, tüzet szüntess!”

Caine abban a pillanatban visszadugta a fegyvert a tokba. Pihenő állást vett fel, kezét a háta mögé tette. Vett egy mély levegőt, és kicsit el is kalandozott, amikor egyszer csak meghallotta az őrmester hangját, aki épp mögötte állt.

- Caine kadét, lépjen hátra!

Caine kimért mozdulattal egyet hátra, majd oldalra lépett. A felügyelő tiszt benézett a lőállásba, és a lőtér végét fixírozta.

- Nyolcas folyosó, jelentést! - kiáltotta. A galéria alsó részéről egy hosszú rúd nyúlt ki a lőállásba, rajta egy táblával. Rajta krétával egy szám. A Caine köré gyűlt kadétok izgatottan morogni kezdtek valamit. Az őrmester elnyomott egy ízes káromkodást.

- Caine kadét! Lesz szíves felvilágosítani, hány pont jár a lövészet tökéletes teljesítéséért?

- Tizenöt, őrmester úr! - vágta rá a fiú.

- Kitűnő. Na, most kérem, vegye a fáradtságot, és gondolkodjon el azon, miért nem sikerült ezt senkinek sem túlszárnyalnia az akadémia történetében. Megosztaná velünk, mire jutott, Caine kadét?

Caine kerülte a tiszt tekintetét, és a földet bámulva felelte: - Mert a kadét csak tizenöt lőszert kap a lövészethez, őrmester úr!

- Egyszerűen briliáns, kadét! - a tiszt odalépett hozzá, és jobbról is, balról is egyre csak sasolta, keresvén arcán a bűntudat jeleit. - Akkor mégis, mivel magyarázza EZT a pontszámot?

Caine ránézett az orra alá dugott táblára és a rákapart számra. Tizenhét. Próbálta elfojtani az arcára kiülni készülő mosolyt - de nem sok sikerrel. A tiszt egyből észre is vette, és ordítva, minősíthetetlen hangnemben szidta a kadétot. Aztán egy pillanat alatt lehiggadt, és szinte már vészjóslóan nyugodtan folytatta:

- Szerintem csaltál.

Caine felháborodottan védekezett: - Őrmester úr, én nem csaltam! Csak kipróbáltam egy másik varázsszót...

A magyarázat a legkevésbé sem csillapította le a tisztet, sőt. A feje szinte lila lett a méregtől.

- Szóval egy új varázsszót, Caine kadét? És azt várod, hogy el is higgyem, hogy itt helyben kipattant a fejedből egy új varázsszó? Ami egyből működött is, és amivel több célpontot találtál el, mint ahány golyód volt? - Caine már épp válaszolni készült - Ne merészelj félbeszakítani! Tudom én jól, hogy csináltad, úgy bizony. Biztosan a melletted állók segítettek. Mivel vetted meg őket, hogy a te folyosódba lőjenek át? Hetes és kilences folyosó, jelentést!

Szinte azon nyomban fel is bukkant a két adattábla, a Caine folyosója mellett lövészállásokban. Az oktatótiszt átvette mindkét kadéttól a táblákat, majd ellenőrizte a rajtuk lévő pontszámot, és a hevederükben maradt lőszert. Hangtalanul számolt, majd egyszer csak váratlanul visszafordult feléjük.

- Kadétok, oszolj! - vakkantotta, majd megfogta Caine vállát. - Jenkins kadét! Hívja ide nekem a hadnagyot!

Caine csapattársai sorban elsorjáztak mellette. Amíg vártak, az őrmester egy árva szót sem szólt. Egy perccel később az akadémia hadnagya felbukkant az előcsarnok felől, láthatóan ideges hangulatban.

- Ajánlom, hogy fontos legyen, őrmester - kiáltotta már messziről az alárendeltje felé, majd amikor meglátta Caine-t, elkerekedett a szeme. - Morrow szent nevére, már megint Caine kadét miatt hívatott? Ezúttal mi történt fiam? Piáltak a körletben? Vagy összeverekedett valakivel? - A hadnagy gyanúsítgatásai láthatóan nem voltak előzmény nélküliek.

Az őrmester vigyázba vágta magát, feszesen tisztelgett, és ahogy a tiszt közelebb ért, Caine is kihúzta magát.

- Ezúttal nem ezért hívattam uram. Úgy tűnik, a fiú épp most lőtt egy szabályos tizenhetes sorozatot a lövészeten.

A hadnagy megnyalta a szája szélét, és csak pislogott. - Őrmester, utánam - mondta szinte suttogva.

Caine továbbra is a helyén maradt, a kezeit szorosan maga mellett tartva állt vigyázban. Szeme sarkából azonban a hadnagyot vizsgálta, ahogy lassú léptekkel végigmennek a lőtéren. Néhány percnyi heves mutogatás és halk beszélgetés  után visszatértek. A hadnagy közvetlen elé állt, de arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Az őrmester viszont futólépésben indult a fegyverraktár felé.

- Caine kadét. Múlt héten a körletek felügyelő tisztje jelentette, hogy az egyik éjjel egy munkásgólemének nyoma veszett. Véletlenül nem rémlik a dolog?

Caine összeszorította az állkapcsát, és hevesen törte a fejét, vajon mire is akar kilyukadni az idős tiszt.

- Uram?

- Ha nem tévedek, másnap csak a maguk barakkja felelt meg a körletszemlén, és csak a maguk szakasza kapott eltávot.

- Hááát... a fiúk igazán kitettek magukért, hogy kisikálják a körletet, uram - hazudta Caine.

A fegyverraktár felől ekkor fémes csattogás, valamint ritmikus gőz-pöfékelés hangja jött, és egyre erősebb lett. Mintha valami fémcipős óriás közeledne. Caine korábban érzett büszkeségének már nyoma sem volt, helyette émelygés kezdte el környékezni. Mi köze van ennek az egésznek ahhoz, amit most csinált? Ilyet még senki nem lőtt, az akadémia történetében! Minimum dicséretben kéne részesíteniük, vagy megkérdezni, hogy hogyan csinálta. Mi a franc folyik itt? Caine szíve zakatolt.

- Vagy, talán szert tettek egy "gőztisztítóra", nemde kadét? - folytatta a hadnagy, és ő is a raktár irányába fordult. A tolóajtón túlról egy méretes alak körvonalai sejlettek fel a sötétben. Lehajolt, hogy át tudja magát préselni a fogadócsarnok boltíve alatt.

Egy ütött-kopott modell volt, a Keleti Gőzművek gyártmánya, amit mindennapos munkára terveztek. Úgy nézett ki, mint egy óriási, páncélozott katona. Vagy három méter magas volt, arcát sisakrostély, vállain széles vért. Kezeit és az emberihez hasonló, ízelt ujjait vaskos hengerek és dugattyúk mozgatták. A hátán lévő kéményből apró füstpamacsok szálltak fel. Mellette lépdelt az őrmester, és parancsokat kiáltozott a gépnek. Arcáról szinte lerítt a káröröm.

- Ha nem láttam volna a mai kis bűvészkedését, sosem állt volna össze a kép - tette keresztbe maga előtt a kezét a hadnagy, és szúrós tekintettel fixírozta a fiút.

Caine érezte, hogy gépezet gondolatai kezdenek benyomakodni a tudatába. A fémóriás is megérezte a fiú jelenlétét. A rostély mögött lapuló parázs szemeibe izzás költözött, és a kadét felé fordította a fejét. Caine megpróbált nem ránézni, de a gép reakciója rettegéssel töltötte el.

"Ne! Vissza! Tűnj innen!" - küldte kétségbeesetten a gondolatokat a gépnek, próbálva rávenni, hogy engedelmeskedjen neki. A múltkor is sikerült... De most nem tudta megállítani. A gép élesen elkanyarodott az őrmestertől, és egyenest az ő irányába kezdett trappolni. Még pár lépés, és odaért, majd fejét a fiúhoz hajtva megállt előtte.

- Az ég szerelmére, menj már innen! - fakadt ki Caine.

A munkásgólem erre már azonnal engedelmeskedett, és egy lépést tett hátra. Majd továbbra is fejét lehajtva álldogált, várva a további parancsokat.

A hadnagy bólintott. - Igen. Pont, ahogy gondoltam. Köszönöm, őrmester, leléphet.

Az őrmester rákiáltott a gépre, hogy kövesse, de az nem mozdult. Helyette csak Caine-t bámulta.

- Uram a gép nem akar...

- Caine kadét, a jelen bizonyítékok ismeretében úgy döntöttem, hogy azonnali hatállyal felfüggesztem az Ön hallgatói jogviszonyát akadémiánkon - jelentette ki tárgyilagosan az őrmester.

Caine nem tudta visszafogni a felháborodottságát. Egy egész évnyi munkája volt benne! Persze, volt pár kihágása, és a szolgálati szabályzat sem tartozott a kedvenc olvasnivalói közé, de már eddig is rengeteg vért és verejtéket ölt a tanulásba. A fenébe is, hisz épp most mutatta meg, mire is képes igazán! Meg az apja előtt sem akart szégyenben maradni. Amióta elhagyta az otthonát, csak ez hajtotta. Hogy legyen valami, amit hazavihet és a vén iszákos orra alá dörgölhet.

- Nem rúghat ezért ki! - arca eltorzult az elkeseredettségtől. A tiszt ledöbbent a kitörést látva.

- Nyugalom, kadét, pihenj! - intette le a hadnagy. - Szó nincs kirúgásról. Én áthelyezésről beszélek. Itt láthatóan csak vesztegetjük az idejét. A mai nappal áthelyeztetem Önt Caspia város hadi akadémiájára. Bár meggyőződésem, hogy a stiklijei miatt nem fogja sokáig húzni. De ha mégsem rúgják ki, magából még csatamágus is lehet.

A bejegyzés trackback címe:

http://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr466507699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.