Khardov mészárosa - 2. rész

2014.06.22. 20:44

A blogmotor szerint az előző részt több tucatnyian rágtátok végig - így jöjjön a folytatás. Ez az utolsó disclaimer, amiben csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nem én csesztem el a tördelést, hanem az eredeti műben is 5-6 idősík között ugrál az író. Aki kicsit is ismeri Buci történetét, annak nem lesz nehéz ráállni. Aki meg nem, nos, annak a végére össze fog állni :)

Több felvezetés már nem lesz, jó olvasást, és jó szórakozást!

 

Khardov mészárosa - 2. rész.

- Gólem!

Orsus rá se hederített, baltáját a feje fölé emelve újabb ütést mért a vastag fatörzsre. Utálta, ha gólemnek hívták.

- Gólem, nem hallod? Nem csak randa, süket is vagy?

Orsus kihúzta magát - alig múlt 16 éves, de máris több mint két méter magas volt, és ránézett Alexejre, a főnökére.

- A nevem Orsus.

Alexej alacsony volt, de majdnem olyan testes, mint Orsus. Nevetése csak annyira volt ördögi, hogy amikor a falubeli asszonyok meglátták, egyből sápadtan vetették magukra Menoth oltalmazó jelét. Most pont ez a mosoly volt az arcán:

- Tudom a neved, fiú. Csak a beosztásodra utaltam. A komáimmal kidöntöttük ezt a fát, most szükségünk van egy gólemre, hogy elvigye.

Orsus rápillantott az Alexej lábánál heverő rönkre. Két fiatal falusi suhanc az utóbbi 10 percben a törzset gallyazta, hogy el lehessen szállítani a fűrészmalomba. Orsus elkezdte méregetni a hatméteres törzset, nézte, hogy oszlik el pár száz kilós súlya. Megrázta a fejét. Akárhogy is, nem az a méret volt, amivel általában bajlódtak a favágók.

Alexej fűrészmalma a legnagyobb volt a környéken, ilyen kis darabokkal nem vesződtek.
Amit Orsus döntött ki, legalább 30 méter hosszú volt, és legalább tíz öl széles. Ezt vágta háromba, hogy vissza lehessen szállítani a táborba. Elvégre ilyen fákra volt szükségük. Semmi értelmes ok nem volt rá, hogy egyáltalán kivágják ezt a kis csemetét.
Értelmes az nem is, de értelmetlen igen...

Alexej gonoszul mosolygott, ahogy a törzsre mutogatott. Néhány favágó is abbahagyta a munkát, hogy hallhassa az ízléstelen tréfa csattanóját. Orsus azonban nem ugrott be. Visszament a saját fájához, és tovább vágta. - Hívd ide Lajkát, az majd megcsinálja.
Orsus felemelte roppant fejszéjét, majd lesújtott a fára. A combmagasságig érő rönk mindenki másnak komoly kihívás lett volna, de a balta feje máris negyedéig benne volt. Még pár ilyen csapás, és átér rajta.

- Fiacskám - mondta atyáskodva Alexej - Lajka egy gőzgólem, a nagy fákhoz. Egy ilyen kis fogpiszkálóra nem pazarolhatom el ennek a remekműnek a tehetségét. Ez egy húsgólemnek való feladat - vigyorgott.

Orsus megállt. Csak nagy nehezen tudta magát türtőztetni, de aztán lehunyta szemét, és vett egy mély levegőt. Nem adja meg nekik ezt az örömet. Újra a levegőbe emelte a fejszét, majd másik oldalról lecsapott az előző vágás irányába. A fej ezúttal is mélyen belemart a fába, és kihasított egy dinnye nagyságú éket. Orsus lehajolt, könnyedén felkapta a fadarabot, és lazán odadobta a többi közé. A fejszések csalódottan látták, hogy nem harapott rá a csalira, és visszamentek dolgozni.

Alexej odalépett hozzá. Orsus már tudta, mi következik, és felkészítette magát az újabb vitára.
- Ma este velünk jössz. - súgta Alexej cinkos hangon - Molonoknaja, sötétedés után. Nem lesz semmi bunyó... csak kicsit... növeljük az amortizációs alapot a versenytársaknál.

Molonoknaja a szomszéd falu volt, jó órányi járásra. Egy új fűrészmalom nyílott ott, ami szálka volt Alexej körme alatt. A főnök pedig úgy döntött, a kezébe veszi a dolgot. Ez tulajdonképp nem volt meglepő, elvégre évek óta tett már ilyen esti "látogatásokat", ha valamelyik vetélytársát akarta ellehetetleníteni. A kajazik között ez bevett gyakorlat volt. Orsus pedig évek óta az egyik megbízható embere volt az ilyen rajtaütésekben.

De többé nem.
- Jut itt fa bőven mindenkinek. - fordult vissza a kidöntött fához, és egy újabb irgalmatlan darabot vágott ki belőle.

- Hát fa az igen, na de vevő? Az hol fog teremni, ha a molonoknajaiak mástól vásárolnak? És a keleti falvak, he? Azokról is mondjak le, Gólem? így is épp hogy ki tudok jönni, szóval, ha még jön pár ilyen okostojás, jobban meg fogom nyesni a munkásállományt, mint te ezt a fát. Nem tehetek mást.

Orsus fortyogott az újabb gólemezésen, de Alexej burkolt fenyegetése egyelőre elnyomta a dühét. Egyenesen a kis embernek szegezte a kérdést: - Szélnek akarsz ereszteni?

- Asszem' elég sok embertől meg kell majd válnom...

- Bármelyik két embered munkáját egyedül el tudom végezni! - sziszegte Orsus. - Bármelyikét! És te lapátra tennél, csak azért, mert nem megyek veled beverni pár szerencsétlen paraszt pofáját?

- Csak azért? - emelte fel a hangját Alexej - Fiú, ha új fűrészmalom nyílik a szomszédunkban, akkor kevesebb vevő lesz, kevesebb pénz, kevesebb haszon! Nem akarok én senkit elküldeni, de ha nem tudom eltartani őket, mit tegyek?

- Szóval, vagy segítek, vagy mondjak búcsút az állásomnak, ugye?

Alexej látványosan rájátszott a haragvóra: - Még hogy a te állásodnak? Te önző barom, hát azt hiszed, csak a tiédről van szó? A tiedről, az enyémről, mindenkiéről! Ez a telep tartja el a fél falut! Az ő szájuktól, a családjuk szájától veszed el a falatot! Ha én azt mondom, hogy új fűrészmalmot nyitnak az orrunk előtt, akkor neked itt nem kérdezősködni kell, hanem szó nélkül odamenni, és összezúzni mindent! Nem kényszerítelek én semmire Orsus. Én csak meg akarom neked mutatni a helyes utat.

Fejével a két falusi fiú felé intett, akik egy másik fát gallyaztak nagy lelkesen: - Ahogy nekik is. Vigyázok rá, hogy senkinek ne essen baja. Vagy együtt vágunk bele, vagy sehogy.

- Akkor sehogy - mondta Orsus.

- És még csodálkozol, miért gólemeznek téged. - rázta Alexej a fejét cicegve. - Annyi szíved sincs, mint egy gőzgépnek.

Gúnyolódás, kéregetés, fenyegetés; Orsusnak semmi új nem volt ebben a vitában. Minden áldott alkalommal végigrágták magukat ugyanezeken a kiszámítható fordulatokon. Alexej akármilyen kegyetlen és nagyravágyó bandavezér volt, a fondorlatosság sosem tartozott az erényei közé. És minden vita ehhez kanyarodott vissza: a saját érdekeinek vég nélküli ismételgetéséhez.

Az együttérzésére nem hatott, így taktikát váltott, és a zsebére próbált beszélni.

- Ha nem jössz, lehúzhatom a rolót. De ha jössz, vastagon szakíthatsz belőle te is. - Megveregette az övén lévő erszényt. - Egy havi béred. Kézbe, amint végeztünk a bulival. Használd ki, hogy ilyen nagylelkű kedvemben... Most mi a bánatot vigyorogsz?

- Azt, hogy milyen együgyű, és kiszámítható lettél.

- Mondja a bagoly a verébnek. Azt mondja meg, tudós őfelsége, hogy ha ilyen bőven mérték kegyelmességednek az észt, akkor miért nem én dolgozom magának?

- Már megmondtam, csak addig gürcölök neked, amíg saját műhelyem lesz. - felelte Orsus

- Jaaa, igen - vágta rá Alexej. - A khadori medve, aki majd faragással és vágódeszkákkal keresi meg a betevőt - és még én vagyok együgyű?! Nézzél már magadra, egy két lábon járó hegyomlás vagy! Életemben nem láttam még ennyire kemény legényt, és ez azért hidd el, jelent valamit. Te nem egy asztalosműhelybe való vagy Orsus! A szívem szakad meg minden nap, ahogy látom, hogy pazarolod el a tehetséged. Lehetne pénzed, hatalmad... Ha én lennék a helyedben, már az egész völgy nekem hajbókolna. Te meg vesztegeted itt a napjaidat a favágással.

Újra megcsörgette a tárcáját.

- Ha magadra nem gondolsz, gondolj a műhelyedre. Egy havi béreddel beljebb lennél.

- Egy hónap az egy hónap. Kivárom. - mondta Orsus.

- Akkor az eszed is annyi, mint egy gőzgólemnek! - kiáltotta Alexej, és Orsus tudta, hogy elérkeztek a várva várt mélyponthoz. - Hogy teheted ezt velem, azok után, amit érted tettem? Ez a hála mindenért? Apád munkát kapott, amikor a patkányok felzabálták az eleségeteket! Magamhoz vettelek, és munkát adtam neked, amikor a rettenethozók legyilkolták apádat. És ki kente meg a sorozótiszteket, hogy lekerüljön a neved a listáról? Nélkülem már régen a Téli Gárdában lennél, és holtan feküdnél, Menoth tudja, hol! Én tanítottalak meg, hogy mi a munka, én tanítottalak harcolni, kiállni magadért, erre van képed pofán köpni? Mid van, amit nem az én pénzemen vettél? Mid van, amit nem én adtam neked?!

Orsus elmosolyodott: - Lola.

- Hogy mi? Jaa. Tudok én neked szerezni akármennyi lányt.

- De nem olyat, mint ő.

- Nem is, jobbat, szebbet! Olyan gyönyörű teremtést, azt is elfelejted, hogy Lola a világon van.

- Láttam én, miféle lányok után kajtatsz Alexej, és Lolához egyik sem érhet fel.

- Jó. - Orsus érezte, a vita új fordulatot vett. Feszülten figyelte, hová akar kilyukadni a köpcös kis ember. - Tegyük fel, hogy ő a legszebb nő a világon, a legjobb szakács, a legjobb az ágyban, akármi is...

- A legkedvesebb. A legjobb szívű. A legbátrabb, legeszesebb...

- Jó'van, eleget hallottam. Akkor is csak egy szegény falusi favágó vagy, akinek se háza, se pajtája, se lova, se semmije, csak a szalmazsák, amin alszol, meg ami a két zsebedben elfér.

- Így igaz.

- És szerinted ő erre vágyik? Gyere vissza hozzánk Orsus, a braja visszavesz! Nagy pénzekről van itt szó. Ne ragadj le, mint a többi favágó bugris! - intett a lejjebb dolgozók felé - Együtt gazdagabbak leszünk, mint amit el tudsz képzelni! Kőházad lesz, porcelán étkészlettel, Lolát pedig talpig bársonyba és selyembe öltöztetheted; képzeld csak el! A hajában ékkövek csillognának - ezt mind megadhatod neki.

Orsus nagyon is el tudta képzelni - pedig nem akarta. A gondolat beleásta magát a fejébe. Igen, Lola mindezt megérdemelné. és még sokkal, de sokkal többet. Utazást Molonoknajába, Telk vagy Csaktisz városába...
Megrázta a fejét, és a gondolat elillant. - Nem. - Vállára vette a baltáját, és visszaballagott a fához. - Nem akarok ilyen életet.

Alexej hangja pengeéles volt: - Akkor nem is érdemelsz jobb sorsot, mint egy gőzgólem.

Orsus ránézett, és türtőztetnie kellett magát, nehogy beverje a férfi vigyorgó pofáját. Ledobta a baltáját, odament a legallyazott fához, és méregette. A falusi suhancok meglepetten ugrottak előle félre, a többi favágó pedig megállt, és csendben bámulta. Hosszú évekig Orsus soha nem ült fel az ugratásnak.

Fejben már meg is állapította, hogy oszlik el a súlya, hová kell állnia, hol kell ráfognia a törzsre. Lehajolt, alányúlt, mély levegőt vett, és megemelte a roppant törzset. Az aljáról moha, forgács és tűlevelek hullottak szanaszét.

Fogcsikorgatva, óvatosan odalépdelt a rönkkel a farakáshoz, majd rádobta a többi fára. Lihegve, meglepetten bámulta a törzset, majd visszasétált a fejszéjéhez.

Alexej nem győzött csodálkozni

- Felejtsd el, amit a brajaról mondtam. Neked hadúrnak kéne lenned.

- Mondtam, nincs több harc. - felelte Orsus.

- De miért?


- Mert Lola így akarja. És így is lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://drcsernuswargame.blog.hu/api/trackback/id/tr966401239

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sándor Kaba Sarkadi 2014.06.23. 12:05:07

Egyre szimpatikusabb lesz számomra Bucsa bácsi :-)
Nagyszerű blogbejegyzés, jöhet még!
süti beállítások módosítása