Csernus Csabi jóvoltából egy újabb wargame blog került a hatókörömbe, amit ezentúl szentségtelen jelenltemmel fogok fertőzni. Helló mindenki, a nevem Petrow, és kóros wargame függő vagyok. (a többi ápolt kórusban: Helló, Petrow!)

Függőségemet mi sem példdázza jobban, minthogy már visszaeső elkövető vagyok Tengersam blogján.

Itteni első megnyilvánulásom a Százhalombatta városában megesett 1. BattaBattle krónikája lesz, ami több okból is különleges. Lett légyen az jó másfél éve az első versenyem, amin részt tudtam venni, és lett légyen az annál fogva is, hogy ez a megmérettetés volt az első, amire  életem párja is elkísért - ezúttal tevékeny csapattársként. Az 1. BB ugyanis a páros meccsek versenye volt.

Az odaút eseményeitől megkímélem a nyájast, legyen elég annyi, hogy az egyetlen hátráltató tényező a Nokia beépítet GPS-e volt. Ő a keresztségben már régen megkapta a M.O.N.I.K.A, nevet, ami annyit tesz, mint Magyarul Okoskodó Női-hangú Istencsapása, 'Kinek Aztsehiddelamitkérdez. Most a Klub Sirály csónakház felé menet egy szolgalmi útra irányított volna minket, amin utoljára talán a hátráló Wehrmacht közlekedhetett...

De félre a bút. Odaértünk, és Batta gyönyörű, rendezett, szemmel láthatóan gazdag város, amin a MOL minden iparűzési forintja meglátszik. Az egyetlen kellemetlenség a finomító által néha odahozott masszív kátrányszag, némi tavaszias pakura-felhanggal... Egyedül emiatt gondolnám meg, hogy odaköltözzek-e, ha sorsom úgy hozná. Mert hát a csónakház, ahol a rendezvény volt, vitán felül gyönyörű helyen feküdt, szó szerint mindössze egy méretesebb kőhajításnyira a Dunától. A kép csak gyenge illusztráció, indulás előtt, telefonnal lőve, ellenfényben.

Sereglistában egy Double Wing sereggel készültünk, amiben kevés optimalizáció volt (Rawenwinghez effektíve csak ezek a figuráim vannak), mégis, a nap folyamán többször is visszahallottuk, hogy milyen jól összerakott kis sereg is volt ez... gondolom, ez a kulturáltan előadott "tápos" jelző, de azért jó esett :)

Asszonykám vezette a motorokat (Sammael, 2*3 bike, 6 Black Knight és 2 sikló), én meg tartottam a mellkasomat az ütéshez (Belial+9 temrinator, 6 fős tac. squad + 1 könyvtáros, motoron).

SaGa és Fekka rutinos szervezőként várt már minket: berendezett asztalok, kellően felpörgetett pultos hölgyek, kinyomtatott küldetések... szóval, a reggeli életmentő kávé, és a szállás elfoglalása után gyorsan elkereszteltük magunkat a Legio Ignatius csapatnak, elsőszülöttünk után. Felragasztottuk a seregtáskára az esemény tiszteletére gyártott BattaBattle matricákat, és Így álltunk az asztal mellé, - magam részéről természetesen klubos pólóban feszítve - ahol várt minket az...

1. csata

...ami egy nagyon kedélyes és jófej csapat ellen vívtunk, SpecOps és Canis GK + IG párosa képében. GK oldalon egy terminátor osztag + Brotha' Captin', Coteaz, kísérettel (2 majom, 3 acolite, 3 crusader), + 1 Strike squad. IG oldalon 2 Company Command, 2 gyalogos-szakasz, egyik vezérosztaga meltákkal, a másik pőrén, de mindkettő chimerában, és egy osztag lascannonossal.  

A küldetés a pályán elhelyezett halomsírok kifosztása... pardon, feltárása volt, és a bennük rejlő random kristálymennyiség elcsaklizása. A 4 db, játékra kijelölt asztalon összesen 100 darab ilyen halom volt - mivel hogy SZÁZ-halom-battán játszunk, éééérted... Még jó, hogy nem Kőszegen, vagy Szarvason ment a hirig. Jó fejszámoló olvasóink már vágják, hogy pályánként 25 ilyen, dióhéjjal ábrázolt sír volt fent.

Szóval, a felállásra kidobott night fight után derék ellenlábasaink egyből rá is mozgultak a halmokra, a lascannon különítménynek hála pedig egyetlen motor híján majdnem elhozták a 1st blood-ot, (a 3-ból 2 hullott) is. Így nekünk is gyorsan kellett ragálni. Szerencsére a RW pont erről híres, emellett pedig a hátországba bedobott Belial + vicces társai gyorsan pontott tettek a lascannonok, valamint a company command squad arénázásának végére. Innentől fogva - a szervezőket is meglepve -  mind a négyen a küldetéssel voltunk elfoglalva, a másik mészárlása helyett, és bár volt itt koronás fők hullása (Belialt kinyírta párbajban egy Justicar, Brother Captaint powerfisttel egyengették meg), szupernehéz súlyú küzdelem (GK termik lepattantak a DW-ről), és az egész meccs folyamán kb. 6 % hatékonysággal tüzelő Kiméra, de végül a Doublewing meggyőzően hozta a meccset. 15-5-el vártuk a sorsolást, ami egy kaja után ki is hozta nekünk a következő csapatot.

2. csata

Zsenya (középen) min-max démonjai nem hagytak kétséget afelől, hogy itt nem sok jóra számíthatunk (2 Blood Thirster, 1 Soulgrinder, 2*3 nurgling). Delrothar (jobbhról) Tau szövetségesét látva (Aun'va, 2 FW osztag, 3 rakétás broadside + 1 Riptide) aztán biztossá vált, hogy ezt a speciális szabályokkal teletűzdelt küldetést a 3-4. körben kell behozni, az első kettőben a cél a túlélés.

No, ez így is volt, kb. az első fél percig, ahol is egy roppant méretes taktikai baki folytán elfeledkeztem róla, hogy bizony, a Broadside le se sz...sajnálja äz éjszakai harcot, így a 2+ fedezék helyett maradt a fele olyan hatékony 3+ mentő. Ennek hála a legelső megmozdulással lehullott a warlordom, plusz a teljes Black Knight osztag. A Slay the warlord miatt ekkor 432-0 volt az állás, és még hol volt a vége... Az ütközetet innentől leginkább úgy tudnám kulturált költői képpel leírni, hogy a villanyél ugyan nem volt legyalulva, de legalább beolajozták...

Nagy meglepetésünkre mind a 4 kör végigment, igaz, ehhez minden apró trükköt ki kellett húzni, a scout-tól kezdve a gránátdobáláson át a Thirster kihívással való fenntartásáig. A végén a termi osztag félig fent marad, Belial egy seben tántorgott, és egy, azaz 1 szem motoros az objektívát is zavarta. Mellékvágányként írom csak ide, de a Tau codex erejéről azért sok mindent elmond, hogy asszonykám 2 játékot maga mögött tudó laikusként feltette másnap a kérdést, hogy mi az élvezet abban, hogy félpályáról rommá lősz mindent - célozva ezzel a Broadside-ra, plusz a Riptide-ra... és nem igazán tudtam neki mit mondai.

A kockákat most nem szapulom, mert sajnos a kezdeti hiba miatt ez teljes egészében az én saram.. Ellenfelem meg azt nézte el, hogy a Tau köztársasági elnök közelharcban nincs védve a trükkös energiamezője által - bár a csatát érdemben ez se fordította volna meg (a 170-1700-ra elvesztett meccs 370-1700-al se lett volna más). 0 ponttal mentünk innen tovább, de az tuti, hogy a Tau specialitásokat ezentúl álmunkból felébresztve is vágni fogjuk. Ahogy azt is, hogy szövetségesként a Démonok Warpstorm table-je a Battle Brother-szint alatti szövetségest is megviccelheti.

Rövid hörpintés az ott csapolt nagyszerű sörikéből, a vacsora rendelés leadása, majd a pult mellett várakozás során megtudtuk, hogy a velünk szemben az estebédjét puszíttó páros nem más, mint az utolsó ellenfelünk.

3. csata

A kép előterében, Engelberg és csapattársa (akinek szégyen szemre nem tudom a nickjét), 2 CSM csapat szent(ségtelen) szövetségeként. A Khorne kontingens, Lord, Berzák, Kultisták, 1 gyönyörű Forgefiend (alias MACI), és 2 Helldrake. A Nurgle különítményben egy Lord, 2 osztag Plague Marine, 2*1 Obliterator, és "csak" 1 Helldrake.

Bevallom, NAGYON örültem, hogy ezzel a sereggel ebben a küldetésben kerültünk össze, mert a másik kettőben preferred enemy ide, vagy oda, kb. feltörölték volna velünk a padlót. A cél ugyanis a menekülés volt, amit a scout + motor + turbo boost mozgással az 1. körben biztosítottunk is, de mivel a dobogóra mindketten esélytelenek voltunk, úgy gondoltuk, legyen gálajáték.

Szóval, a speederek szépen csipegették a Rhino-kat, amikkel ki kellett volna jutnia az ellenfélnek, Belial kicsiny osztaga pedig a leérkezést követő körben leállt pofozkodni az ereklyehordozókkal (minden troop osztagban volt egy ilyen keménylegény). Na most, ez a jóképű baltát lóbáló egyén nem átallott feldobni a talpát, egy feléje lendített Thunderhammertől, ráadásul a gyűrű hordozója olyan ügyesen vette fejre a pörölyt, hogy nemes egyszerűséggel berobbant (küldetés spec. szabálya). Amitől megfeküdt 2 termi... meg a lord osztaga... meg a szomszédos kultista osztag... és az abban lévő hordozó... ami tovább robbant... és még két termi lehullott... Szóval olyasmi játszódott le, mint amikor a parasztbácsi ufót látott. "Kimegyek a kertbe... kuuvvasötét vót'. Egyszercsak KIB****TTNAGY VILLANÁS! Mondom, mi a p***ä? Oszt' megint kuvvasötét lett."

Az öngyilkos merénylők éjszakája után a termik szépen lemozogtak a pályáról, a siklókat kilőtték az Obliteratorok, a talpaló tactical osztaggal meg egy híján végzett az egyik sárkány. Így egy, csak egy legény volt talpon a vidéken... aki nem más, mint a hordozónk.

Nosza, kapta magát, átment Rambóba, elévetette magát egy Rhino-nak, egy krak-gránáttal lebénította (közben a  feje felett a maradék két káoszhéja kihúzott a pályáról), majd a kiszálló berza osztagba k*rt egy frag gránátot, és a hordozó után vetette magát. Kihívta, az elfogadta (nem is tehetett mást), majd a maradék 1 körben haverilag jól elbeszélgettek az élet dolgairól, két kardcsapás közepette. Így történt, hogy a pályán érte őket a játék vége, és amire a kakas kukorékolt, a magányos hordozó megakadályozta, hogy az osztag elmenekülhessen. 16-4-el búcsúztunk ettől a naptól.

Némi várakozás és az eredményhirdetést köbető fotózkodás után rávetettük magunkat a csónakház valami egészen rendkívüli konyhájára. A sütőtök krémlevesük abszolúte kötelező, ahogy a vajpuha libacomb, és a Bujdosó Rozé is. A gomba-ragu nálam ugyan nem vizsgázott kitűnőre, de a dödölléről mindketten megállapítottuk, hogy téved, aki azt hiszi, hogy csak Zalában tudnak jót készíteni. A desszert csábítása már-már Slaanesh-t idézte, de egy morál-próbával sikerült lebeszélni magunkat a kéjesen hívogató feketeerdő kehelyről - egész egyszerűen, mert úgy elteltünk, hogy az is csoda, hogy vissza tudtunk menni a szállásra.

Igen, nem volt se esti Jenga, se sörbefulladás, ugyanis kisgyerekes szülőként az éjszakai partizás helyett kihasználtuk azt a jó ideje nem látott lehetőséget, hogy 8 órát aludjunk egyfolytában. Elárulom, nem sikerült, hajnali 3-kor reflex-szerűen felriadtunk mindketten, hogy ki adjon a gyereknek enni... majd konstatáltuk, hogy bő 200 km-re van a mikró, a tápszer, és a gyerek is, úgyhogy nagymamáék majd gondoskodnak róla.

Aztán reggel fél 9-kor felszállási engedéllyel elhagytuk Battát, hogy egy mégoly eseménytelen hazaúttal szerencsésen megérkezzünk. A búcsúfotón a Tác-Gorsium ásatást láthatjátok - párom először, én bő 15 év után másodjára látogattunk el erre a szabadtéri kiállításra, pedig már vagy 50szer elmentünk a szabadbattyáni lehajtó mellett. Ha arra jártok (és nincs fél méretes hó), érdemes rá egy órácskát szakítani, jó kis hely.

Ennyi volt tehát az első BB szubjektív krónikája. Ha minden klappol, akkor vagy a tavaszi FFZ-n, vagy az őszi BB2-n mindenképp szeretnénk magunkat képviseltetni.

Képekért külön köszönet SaGa-nak!

P.S: A bejegyzés természeténél fogva meglehetősen egoista szemléletű, de azért ne hallgassuk el a tényt, hogy aznap Warmachine, és másnap Fantasy játékrendszerben is összemérhették tudásukat a többiek.

P.P.S: meg hát explicit ugyan nem írtam bele, de remélem, a hangvételből érezhető, hogy mind az ellenfelek, mind a szervezők remek kis partit hoztak össze, amiért iszonyat hálásak vagyunk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.